I. SZÍN.
Ugyanott. Szoba Lucullusnál.
Flaminius, várakozva. Inas lép be hozzá.
INAS.
Jelentettelek uramnak; lejön hozzád.
Jelentettelek uramnak; lejön hozzád.
LUCULLUS
Köszönöm.
Köszönöm.
Lucullus jő.
INAS.
Itt az uram.
Itt az uram.
LUCULLUS (félre).
Timon cselédje? Tudom, ajándék. Ez ugyan bevág; az éjjel ezüst tálról és korsóról álmodtam. – (Fen.) Flaminius, derék Flaminius, igazán szívesen látlak. – Tölts nekem egy kis bort. (Az Inas el.) – Hát hogy van a mi tiszteletreméltó, tökéletes, nemesszívű athéni uraságunk, a te jóságos urad és gazdád?
Timon cselédje? Tudom, ajándék. Ez ugyan bevág; az éjjel ezüst tálról és korsóról álmodtam. – (Fen.) Flaminius, derék Flaminius, igazán szívesen látlak. – Tölts nekem egy kis bort. (Az Inas el.) – Hát hogy van a mi tiszteletreméltó, tökéletes, nemesszívű athéni uraságunk, a te jóságos urad és gazdád?
FLAMINIUS.
Jó egészségben van, uram.
Jó egészségben van, uram.
LUCULLUS.
Már azon örülök, hogy jó egészségben van. Hát a köpönyeged alatt, szép öcsém, mit tartogatsz?
Már azon örülök, hogy jó egészségben van. Hát a köpönyeged alatt, szép öcsém, mit tartogatsz?
FLAMINIUS.
Bizony csak egy üres szelenczét, melyet, kérni jöttem nagyságodat, hogy uram részére töltsön meg. Nagy és haladéktalan szüksége levén öt talentre, nagysádhoz küldött, adjon neki. Nem kételkedik, hogy nagysád ebben azonnal segítségére lesz.
Bizony csak egy üres szelenczét, melyet, kérni jöttem nagyságodat, hogy uram részére töltsön meg. Nagy és haladéktalan szüksége levén öt talentre, nagysádhoz küldött, adjon neki. Nem kételkedik, hogy nagysád ebben azonnal segítségére lesz.
LUCULLUS.
Tyütyű, tyütyű. Azt mondja, nem kételkedik? Jaj, édes úr! Derék egy uraság ő, csak oly nagy házat ne tartana. Többször, sokszor ebédeltem vele, s megmondottam neki; meg vacsorára is visszamentem hozzá, hogy kisebb költekezésre indítsam. De nem fogadta a tanácsot, az intést; hijába látogattam. Mindenkinek megvan a maga hibája, s az övé az uriasság. Mondottam én ezt neki; de nem bírtam leszoktatni róla.
Az Inas jő borral.
Tyütyű, tyütyű. Azt mondja, nem kételkedik? Jaj, édes úr! Derék egy uraság ő, csak oly nagy házat ne tartana. Többször, sokszor ebédeltem vele, s megmondottam neki; meg vacsorára is visszamentem hozzá, hogy kisebb költekezésre indítsam. De nem fogadta a tanácsot, az intést; hijába látogattam. Mindenkinek megvan a maga hibája, s az övé az uriasság. Mondottam én ezt neki; de nem bírtam leszoktatni róla.
Az Inas jő borral.
INAS.
Tessék, uram, itt a bor.
Tessék, uram, itt a bor.
LUCULLUS.
Flaminius, én mindig értelmes fiúnak ismertelek. Egészségedre!
Flaminius, én mindig értelmes fiúnak ismertelek. Egészségedre!
)
FLAMINIUS.
Nagysádnak úgy tetszik mondani.
Nagysádnak úgy tetszik mondani.
LUCULLUS.
Mindenkor nyílt, gyors eszünek láttalak – add meg magadnak a magadét – szóval olyannak, a ki tudja, mit kíván az okosság. Te jó hasznát tudod venni az időnek, mikor jó hasznodra van. Ezek jó tulajdonságok benne. – Ered, te. (Az Inas kimegy.) – Jer közelebb, derék Flaminius. Gazdád jóságos egy úr, de neked van eszed, s ámbár eljösz hozzám, elég jól tudod, hogy most nincs ideje a pénzkölcsönzésnek, kivált csupa barátságból, biztosság nélkül. Nesze három arany, neked. Húnyj szemet előttem, jó gyerek, s mondd, hogy nem láttál. Isten veled.
Mindenkor nyílt, gyors eszünek láttalak – add meg magadnak a magadét – szóval olyannak, a ki tudja, mit kíván az okosság. Te jó hasznát tudod venni az időnek, mikor jó hasznodra van. Ezek jó tulajdonságok benne. – Ered, te. (Az Inas kimegy.) – Jer közelebb, derék Flaminius. Gazdád jóságos egy úr, de neked van eszed, s ámbár eljösz hozzám, elég jól tudod, hogy most nincs ideje a pénzkölcsönzésnek, kivált csupa barátságból, biztosság nélkül. Nesze három arany, neked. Húnyj szemet előttem, jó gyerek, s mondd, hogy nem láttál. Isten veled.
FLAMINIUS.
Változhatott így a világ, s mi mégis
Azok maradtunk? Kárhozott silányság,
El véled! ahhoz el, a ki imád! (Eldobja a pénzt.)
Változhatott így a világ, s mi mégis
Azok maradtunk? Kárhozott silányság,
El véled! ahhoz el, a ki imád! (Eldobja a pénzt.)
LUCULLUS.
| Há! most látom, hogy bolond vagy, gazdádhoz való. | (El.) |
FLAMINIUS.
A többihez tedd, mely égetni fog!
Olvasztott pénz legyen kárhozatod,
Te – nem barát – baráti fattyuhajtás!
Hát a barátság oly hig s tej szivű,
Hogy másod éjt megalszik? Istenek!
Érzem uram kinját. A becstelenben
Még ben van uram étke:
Hogy’ legyen az javára, élelemmé,
Holott maga méreggé változott?
Vajh’ csupa kórság támadjon belőle!
S halálra betegedvén, az a része,
Melyért uram költött, ne űzze szét
A többihez tedd, mely égetni fog!
Olvasztott pénz legyen kárhozatod,
Te – nem barát – baráti fattyuhajtás!
Hát a barátság oly hig s tej szivű,
Hogy másod éjt megalszik? Istenek!
Érzem uram kinját. A becstelenben
Még ben van uram étke:
Hogy’ legyen az javára, élelemmé,
Holott maga méreggé változott?
Vajh’ csupa kórság támadjon belőle!
S halálra betegedvén, az a része,
Melyért uram költött, ne űzze szét
| Kórját, hanem csak nyujtsa idejét! | (El.) |
