V. SZÍN.
Utcza a városban.
Nehány római jön martalékkal.
1. RÓMAI.
Ezt elviszem Rómába.
Ezt elviszem Rómába.
2. RÓMAI.
Én meg ezt.
Én meg ezt.
3. RÓMAI.
Jön Marcius és Titus Lartius egy harsonással.
| A mennykőbe! azt tudtam, hogy az itt ezüst. | (A csatazaj még hallik a távolban.) |
MARCIUS.
E hajhászok silány drachmák szerint
Becsülik az időt, Ón kanalat,
Párnát, ruhát, mit a bakó elásna
A holttal együtt, elhord e szolganép,
Míg vége sincs a harcznak. Le velök! –
Halljátok a vezér zaját? ki hozzá!
Aufidius, kit lelkem gyűlöl, ott van
És vágja népünket. Hős Lartius, maradj itt
Egy jó csapattal a város körűl; én
A bátrabbakkal elmegyek segítni
Cominiust.
E hajhászok silány drachmák szerint
Becsülik az időt, Ón kanalat,
Párnát, ruhát, mit a bakó elásna
A holttal együtt, elhord e szolganép,
Míg vége sincs a harcznak. Le velök! –
Halljátok a vezér zaját? ki hozzá!
Aufidius, kit lelkem gyűlöl, ott van
És vágja népünket. Hős Lartius, maradj itt
Egy jó csapattal a város körűl; én
A bátrabbakkal elmegyek segítni
Cominiust.
LARTIUS.
De bajnok, vérezel.
Nagyobb volt munkád, hogysem részt vehess
Új ütközetben.
De bajnok, vérezel.
Nagyobb volt munkád, hogysem részt vehess
Új ütközetben.
MARCIUS.
Ne dicsérj, uram.
Munkám alig hogy fölhevíte. Isten
Veled! kiomlott vérem gyógyszer inkább,
Mintsem veszély. Most hát Aufidiushoz
Csatázni!
Ne dicsérj, uram.
Munkám alig hogy fölhevíte. Isten
Veled! kiomlott vérem gyógyszer inkább,
Mintsem veszély. Most hát Aufidiushoz
Csatázni!
LARTIUS.
Szép Fortuna istenasszony
Szeressen meg, s varázsa vezesse félre
Ellenséged kardját. Hős férfi, a
Siker legyen szolgád!
Szép Fortuna istenasszony
Szeressen meg, s varázsa vezesse félre
Ellenséged kardját. Hős férfi, a
Siker legyen szolgád!
MARCIUS.
| S téged fogadjon |
| Legjobb barátjaul. Isten veled! | (El.) |
LARTIUS.
Érdemdús Marcius! –
Eredj a vásártérre s harsonázz;
Hídd össze a városnak tiszteit, hogy
Érdemdús Marcius! –
Eredj a vásártérre s harsonázz;
Hídd össze a városnak tiszteit, hogy
| Akaratunkat meghallják. Eredj! | (El mindnyájan.) |
