I. SZÍN.
Capitolium. – A Tanács ül.
Egy sereg nép a capitoliumba vivő utczán, közöttük Artemidorus s a Jósok. Trombitaszó. Caesar, Brutus, Cassius, Casca, Decius, Metellus, Trebonius, Cinna, Antonius, Lepidus, Popilius, Publius, s Mások.
CAESAR.
Im eljött Martiusnak idusa.
Im eljött Martiusnak idusa.
JÓS.
Igen Caesar, de nem múlt el.
Igen Caesar, de nem múlt el.
ARTEMIDORUS.
Légy üdvöz Caesar, olvasd e levelkét.
Légy üdvöz Caesar, olvasd e levelkét.
DECIUS.
Óhajtná Trebonius, ha érkezendel,
Alázatos kérelmét áttekintnéd.
Óhajtná Trebonius, ha érkezendel,
Alázatos kérelmét áttekintnéd.
ARTAMIDORUS.
Enyémet olvasd, oh Caesar előbb;
Ez Caesart legközelbről illeti.
Nagy Caesar, olvasd.
Enyémet olvasd, oh Caesar előbb;
Ez Caesart legközelbről illeti.
Nagy Caesar, olvasd.
CAESAR.
Végűl maradjon.
| A mi minket illet, |
ARTEMIDORUS.
Oh Caesar ne hagyd el;
Olvasd legitt.
Oh Caesar ne hagyd el;
Olvasd legitt.
CAESAR.
| Ez a ficzkó bolond? |
PUBLIUS.
Tágulj fiú.
Tágulj fiú.
CASSIUS.
Mit sürgetőzöl kérelmeddel utczán?
A capitoliumba jőj.
(Caesar bemegy, a többi utána. A Senatorok fölkelnek.)
Mit sürgetőzöl kérelmeddel utczán?
A capitoliumba jőj.
(Caesar bemegy, a többi utána. A Senatorok fölkelnek.)
POPILIUS.
Óhajtom, hogy ma czélt érjen merénytek.
Óhajtom, hogy ma czélt érjen merénytek.
CASSIUS.
Merény, Popilius?
Merény, Popilius?
| POPILIUS. | Élj boldogúl. |
| (Caesar felé megy.) |
BRUTUS.
Mit monda Popilius Lena?
Mit monda Popilius Lena?
CASSIUS.
Kivánta, hogy ma czélt érjen merényünk.
Szándékunk, félek, felfödöztetett.
Kivánta, hogy ma czélt érjen merényünk.
Szándékunk, félek, felfödöztetett.
BRUTUS.
Nézd, mint közelget Caesarhoz; figyelj rá.
Nézd, mint közelget Caesarhoz; figyelj rá.
CASSIUS.
Serényen Casca, mert megelőztetünk.
Most mit tegyünk, Brutus? Ha ez kisűl,
Cassius vagy Caesar nem tér vissza többé;
Kivégzem magamat.
Serényen Casca, mert megelőztetünk.
Most mit tegyünk, Brutus? Ha ez kisűl,
Cassius vagy Caesar nem tér vissza többé;
Kivégzem magamat.
BRUTUS.
Popilus nem dolgainkról beszél.
Mert, nézd, mosolyg, s Caesar nem változik.
| Légy nyugodt Cassius, |
Mert, nézd, mosolyg, s Caesar nem változik.
CASSIUS.
Trebonius jól tudja idejét,
Mert félrevonja már Antoniust.
Caesar s a Senatorok üléseiket elfoglalják.
Trebonius jól tudja idejét,
Mert félrevonja már Antoniust.
| (Antonius s Trebonius el.) |
DECIUS.
Hol van Metellus? jőjön és legott
Caesarnak a kérelmet nyujtsa be.
Hol van Metellus? jőjön és legott
Caesarnak a kérelmet nyujtsa be.
BRUTUS.
Helyén van már; közelb s pártoljuk őt.
Helyén van már; közelb s pártoljuk őt.
CINNA.
S te Casca első vagy, ki kart emelsz.
S te Casca első vagy, ki kart emelsz.
CAESAR.
Mind itt vagyunk? mi tárgy van hátra még,
Mit Caesar és tanácsa rendbe hozzon?
Mind itt vagyunk? mi tárgy van hátra még,
Mit Caesar és tanácsa rendbe hozzon?
METELLUS.
Dicső, fenséges s nagy hatalmu Caesar,
Metellus Cimber székedhez borúl
Dicső, fenséges s nagy hatalmu Caesar,
Metellus Cimber székedhez borúl
| S alázott szivvel – | (Letérdel.) |
CAESAR.
Szavadba vágni Cimber; e csuszás,
E szolga hajlongás képes lehet
Köz emberek vérét felgyujtani,
Gyermektanácsként szándékot s határzást
Megváltoztatni. Dőrén azt ne hidd,
Hogy Caesar vére olyan pártütő,
Mely olyanért, mi csak bolondra hat,
Valódiságából felolvadozzon:
Az édes szókat, mélyen görbedő
Hajlongást értem s rossz kopóhízelgést.
Testvéred végzet által üzetett ki,
S ha most te érte hajlongsz, kérsz, hizelgesz,
Felrúglak, mint ebet. Caesar, jegyezd meg ezt,
Igaztalant nem tesz, s azért nem is
Engesztelődik ok nélkül.
| Kénytelen vagyok |
E szolga hajlongás képes lehet
Köz emberek vérét felgyujtani,
Gyermektanácsként szándékot s határzást
Megváltoztatni. Dőrén azt ne hidd,
Hogy Caesar vére olyan pártütő,
Mely olyanért, mi csak bolondra hat,
Valódiságából felolvadozzon:
Az édes szókat, mélyen görbedő
Hajlongást értem s rossz kopóhízelgést.
Testvéred végzet által üzetett ki,
S ha most te érte hajlongsz, kérsz, hizelgesz,
Felrúglak, mint ebet. Caesar, jegyezd meg ezt,
Igaztalant nem tesz, s azért nem is
Engesztelődik ok nélkül.
METELLUS.
Nincs hát becsesb szó, mely Caesar fülében
Kedvesb zengésű volna, mint enyém,
Hogy visszahíja számüzött öcsémet?
Nincs hát becsesb szó, mely Caesar fülében
Kedvesb zengésű volna, mint enyém,
Hogy visszahíja számüzött öcsémet?
BRUTUS.
Kezedet, de nem hizelgve, csókolom,
Caesar, könyörgve, hogy legott adassék
Szabadság visszatérni Publiusnak.
Kezedet, de nem hizelgve, csókolom,
Caesar, könyörgve, hogy legott adassék
Szabadság visszatérni Publiusnak.
CAESAR.
Hogy’? Brutus!
Hogy’? Brutus!
CASSIUS.
Bocsánatot, Caesar, bocsánatot.
Lábadhoz omlik íme Cassius,
Felmentetését kérve Publiusnak.
Bocsánatot, Caesar, bocsánatot.
Lábadhoz omlik íme Cassius,
Felmentetését kérve Publiusnak.
CAESAR.
Volnék miként ti, hajlanám; ha kérni
Tudnék, hajthatna kérelem. De én
Szilárd vagyok, mint éjszak csillaga,
Melyhez kimérten nyugvó szerkezetre
Hasonló nincs az égnek boltozatján.
Számatlan szikra festi az eget;
És mindenik tűz, fénylő mindenik,
De egy vagyon csak, mely helyén marad:
Úgy a világ is fel van bútorozva
Emberrel, s embervér, hús mindenik
S érző; de mind e szám között csupán
Egyet tudok, ki víhatatlanúl
És rendületlen megmarad fokán.
Hogy ez én vagyok, hagyjátok megmutatnom
Az által is, hogy eltökélt valék
Számüzni Publiust, s elszánt vagyok
Számüzetésben hagyni őt.
Volnék miként ti, hajlanám; ha kérni
Tudnék, hajthatna kérelem. De én
Szilárd vagyok, mint éjszak csillaga,
Melyhez kimérten nyugvó szerkezetre
Hasonló nincs az égnek boltozatján.
Számatlan szikra festi az eget;
És mindenik tűz, fénylő mindenik,
De egy vagyon csak, mely helyén marad:
Úgy a világ is fel van bútorozva
Emberrel, s embervér, hús mindenik
S érző; de mind e szám között csupán
Egyet tudok, ki víhatatlanúl
És rendületlen megmarad fokán.
Hogy ez én vagyok, hagyjátok megmutatnom
Az által is, hogy eltökélt valék
Számüzni Publiust, s elszánt vagyok
Számüzetésben hagyni őt.
CINNA.
| Oh Caesar – |
CAESAR.
El innen! Olympot felforgatni törsz?
El innen! Olympot felforgatni törsz?
DECIUS.
Nagy Caesar!
Nagy Caesar!
CAESAR.
| Brutus nem hiába térdel-e? |
CASCA.
Kéz, szólj helyettem.
(Casca nyakon döfi Caesart; Caesar megragadja karját; azután többektől s végre Brutustól döfetik meg.)
Kéz, szólj helyettem.
(Casca nyakon döfi Caesart; Caesar megragadja karját; azután többektől s végre Brutustól döfetik meg.)
CAESAR.
Brutus te is? úgy halj meg Caesar.
(Meghal. A Nép s Senatorok zavarodva visszavonúlnak.)
Brutus te is? úgy halj meg Caesar.
(Meghal. A Nép s Senatorok zavarodva visszavonúlnak.)
CINNA.
Váltság! szabadság! meghalt a bitorlás.
El! hirdessétek utczáinkon ezt.
Váltság! szabadság! meghalt a bitorlás.
El! hirdessétek utczáinkon ezt.
CASSIUS.
Szószékre fel s kiáltsa valaki:
Váltság! szabadság!
Szószékre fel s kiáltsa valaki:
Váltság! szabadság!
BRUTUS.
Nép és tanács, megállj, ne féljetek.
A nagyravágyás bűne meglakolt.
Nép és tanács, megállj, ne féljetek.
A nagyravágyás bűne meglakolt.
)
CASCA.
Szószékre, Brutus.
Szószékre, Brutus.
DECIUS.
| És te Cassius. |
BRUTUS.
Hol Publius?
Hol Publius?
CINNA.
Teljes zavarban itt e lázadástól.
Teljes zavarban itt e lázadástól.
METELLUS.
Együtt szilárdan álljatok, ha tán
Caesarnak egy barátja –
Együtt szilárdan álljatok, ha tán
Caesarnak egy barátja –
BRUTUS.
Állást ne említs. Publius, nyugottan.
Személyed nincs szándékunk bántani
S egy rómait sem; mondd meg ezt nekik.
Állást ne említs. Publius, nyugottan.
Személyed nincs szándékunk bántani
S egy rómait sem; mondd meg ezt nekik.
CASSIUS.
És hagyj el, Publius; ne hogy korodnak
Árthasson a nép, mely felénk rohan.
És hagyj el, Publius; ne hogy korodnak
Árthasson a nép, mely felénk rohan.
BRUTUS.
Tedd azt; s a tett ne szálljon senkire,
Mint ránk, kik azt tevők.
Trebonius jő.
Tedd azt; s a tett ne szálljon senkire,
Mint ránk, kik azt tevők.
Trebonius jő.
CASIUS.
Hová lőn?
| Antonius |
TREBONIUS.
Elképedve ment haza.
És mintha végitélet volna, gyermek,
Nő, férfi, szem-meresztve fut, sikolt.
Elképedve ment haza.
És mintha végitélet volna, gyermek,
Nő, férfi, szem-meresztve fut, sikolt.
BRUTUS.
Végzet! kivárjuk most tetszésedet.
Hogy halni kell, tudjuk; csupán idő,
Miért az ember fárad s haladék.
Végzet! kivárjuk most tetszésedet.
Hogy halni kell, tudjuk; csupán idő,
Miért az ember fárad s haladék.
CASCA.
S az életből ki húsz évet kivág,
Halál félelme éveit vágja ki.
S az életből ki húsz évet kivág,
Halál félelme éveit vágja ki.
BRUTUS.
Valljuk meg ezt, s így jótét a halál.
S mi Caesar jó baráti, megszegők
Halála félelmének idejét.
Hajoljatok rómaiak, és kezünket
Könyökig füröszszük Caesar vériben;
Fenjük be kardjainkat s egyenest
Köz térre innen s vérszín fegyvereinket
Fejünk fölött forgatva fenn kiáltsuk:
Bék és szabadság.
Valljuk meg ezt, s így jótét a halál.
S mi Caesar jó baráti, megszegők
Halála félelmének idejét.
Hajoljatok rómaiak, és kezünket
Könyökig füröszszük Caesar vériben;
Fenjük be kardjainkat s egyenest
Köz térre innen s vérszín fegyvereinket
Fejünk fölött forgatva fenn kiáltsuk:
Bék és szabadság.
CASSIUS.
Hány késő század adja majd elő
E büszke tettet még nem született
Országokban s nem ismert nyelveken.
| Mosdjunk meg tehát! |
E büszke tettet még nem született
Országokban s nem ismert nyelveken.
BRUTUS.
Játékban hányszor fog még vérzeni
Caesar, ki most a pornál nem becsesben
Pompejus oszlopalján itt hever.
Játékban hányszor fog még vérzeni
Caesar, ki most a pornál nem becsesben
Pompejus oszlopalján itt hever.
CASSIUS.
S mind annyiszor, hogy az történni fog,
Nevezve lesz frigyünk s a férfiak,
A kik szabaddá tették e hazát.
S mind annyiszor, hogy az történni fog,
Nevezve lesz frigyünk s a férfiak,
A kik szabaddá tették e hazát.
DECIUS.
Menjünk tehát?
Menjünk tehát?
CASSIUS.
Elül Brutus, s mi díszezzük nyomát
Rómának legjobb s bátrabb szellemeivel.
Egy Szolga jő.
| Igen! mindnyájan el. |
Rómának legjobb s bátrabb szellemeivel.
Egy Szolga jő.
BRUTUS.
Halkan! ki jő? Antonius barátja.
Halkan! ki jő? Antonius barátja.
SZOLGA.
Uram parancsa, Brutus, térdepelnem,
Antonius parancsa így borúlnom
Lábadhoz és ott ígyen szólanom:
Brutus nemes, becsületes, bölcs, vitéz;
Caesar nagy, bátor, jó s királyi volt.
Mondd: Brutust kedvelem s becsülöm őt;
Mondd: Caesart féltem, tisztelém s szerettem.
Ha Brutus engedi, hogy Antonius
Hozzá jöhessen bizton és megértse,
Mint érdemelte Caesar a halált?
Nem fogja Caesart holtan úgy szeretni,
Mint élve Brutust; sőt követni kész
Nemes Brutusnak sorsát s lépteit
Viszályi közt e járatlan világnak,
Teljes hűséggel. Így szólott uram.
Uram parancsa, Brutus, térdepelnem,
Antonius parancsa így borúlnom
Lábadhoz és ott ígyen szólanom:
Brutus nemes, becsületes, bölcs, vitéz;
Caesar nagy, bátor, jó s királyi volt.
Mondd: Brutust kedvelem s becsülöm őt;
Mondd: Caesart féltem, tisztelém s szerettem.
Ha Brutus engedi, hogy Antonius
Hozzá jöhessen bizton és megértse,
Mint érdemelte Caesar a halált?
Nem fogja Caesart holtan úgy szeretni,
Mint élve Brutust; sőt követni kész
Nemes Brutusnak sorsát s lépteit
Viszályi közt e járatlan világnak,
Teljes hűséggel. Így szólott uram.
BRUTUS.
Urad derék és bölcs egy római;
Soha nem kivántam kárát. Mondd neki:
Ha itt e helyre tetszik jönnie,
Megtudhat mindent és becsületemre!
Bántása nem lesz.
Urad derék és bölcs egy római;
Soha nem kivántam kárát. Mondd neki:
Ha itt e helyre tetszik jönnie,
Megtudhat mindent és becsületemre!
Bántása nem lesz.
SZOLGA.
| Tüstént hivom őt. | (Szolga el.) |
BRUTUS.
Tudom, barátúl nyerjük őt.
Tudom, barátúl nyerjük őt.
CASSIUS.
De bennem él egy gondolat,
Mely tőle tart s gyanúm mindig beüt.
Antonius jő.
| Kivánnám. |
Mely tőle tart s gyanúm mindig beüt.
Antonius jő.
BRUTUS.
De íme jön. Légy üdvöz, Antonius!
De íme jön. Légy üdvöz, Antonius!
ANTONIUS.
Hatalmas Caesar, ily alant heversz!
Ily kis halomba hulltak össze minden
Diadalmid, híred, hódításaid.
Légy boldog! Uram, nem tudhatom,
Mi czélotok; ki van megérve már,
Ki vére folyjon még. Ha tán enyém,
Úgy annak jobb órája nem lehet,
Mint melyben Caesar halt, sem eszköze
Fél oly becses, mint kardotok, mit a
Világon legnemesb vér diszesít.
Kérlek, ha van haragtok ellenem,
Most mig pirosló vértől jobbotok,
Töltsétek kedveteket. Éljek ezred évig,
Oly kész halálra nem leszek soha,
Sem hely, sem mód úgy nem fog tetszeni,
Mint Caesarral megöletni s tőletek
A kor dicsői- s uralkodóitól.
Hatalmas Caesar, ily alant heversz!
Ily kis halomba hulltak össze minden
Diadalmid, híred, hódításaid.
Légy boldog! Uram, nem tudhatom,
Mi czélotok; ki van megérve már,
Ki vére folyjon még. Ha tán enyém,
Úgy annak jobb órája nem lehet,
Mint melyben Caesar halt, sem eszköze
Fél oly becses, mint kardotok, mit a
Világon legnemesb vér diszesít.
Kérlek, ha van haragtok ellenem,
Most mig pirosló vértől jobbotok,
Töltsétek kedveteket. Éljek ezred évig,
Oly kész halálra nem leszek soha,
Sem hely, sem mód úgy nem fog tetszeni,
Mint Caesarral megöletni s tőletek
A kor dicsői- s uralkodóitól.
BRUTUS.
Antonius, ne kérj tőlünk halált,
Bár véres ádázoknak látszatunk,
Mint jobbjaink s e tett után itélnéd.
De csak kezünket, s melyet elkövettek,
E véres munkát látod, nem szivünket:
Az irgalommal teljes, s irgalom
Rómának köz baján (mint tűz tüzet,
Úgy fojt irgalmat irgalom) tevé
Caesarral ezt. Rád nézve fegyverink
Tompák, Antonius. Karunk,
Daczára e vérműnek, és szivünk
Testvérileg fogad be szeretet-
És tiszteletben, legjobb indulattal.
Antonius, ne kérj tőlünk halált,
Bár véres ádázoknak látszatunk,
Mint jobbjaink s e tett után itélnéd.
De csak kezünket, s melyet elkövettek,
E véres munkát látod, nem szivünket:
Az irgalommal teljes, s irgalom
Rómának köz baján (mint tűz tüzet,
Úgy fojt irgalmat irgalom) tevé
Caesarral ezt. Rád nézve fegyverink
Tompák, Antonius. Karunk,
Daczára e vérműnek, és szivünk
Testvérileg fogad be szeretet-
És tiszteletben, legjobb indulattal.
CASSIUS.
Szint’ oly nyomós lesz, mint másé, szavad
Új méltóságok rendezésekor.
Szint’ oly nyomós lesz, mint másé, szavad
Új méltóságok rendezésekor.
BRUTUS.
Csak légy türelmes, mig lenyugtatók
A népet, mely a félelem miatt
Magán kivül van. S majd okát adandjuk,
Mért tettem így, ki a midőn döfém,
Szerettem Caesart.
Csak légy türelmes, mig lenyugtatók
A népet, mely a félelem miatt
Magán kivül van. S majd okát adandjuk,
Mért tettem így, ki a midőn döfém,
Szerettem Caesart.
ANTONIUS.
Mindenki nyujtsa most véres kezét.
Először, Brutus, rázom jobbodat;
Most Cassius, veled fogok kezet;
Most Decius, Metellus, Cinna, s most
Veled, vitézlő Casca, s jó Trebonius,
Legvégső bár, nem legkisebb szivemnek,
Veled. Ah uraim, mit szóljak? hitelem
Oly sík fenéken áll, hogy előttetek
Két rossz közűl egynek kell látszanom:
Gyávának, vagy hizelgőnek. Hogy én
Szerettelek, Caesar, oh az való!
S ha most reánk lenézhet szellemed,
Nem fáj-e kínosabban, mint halálod,
Frigyülni látnod Antoniusodat,
És rázni véres jobbját ellenidnek,
A legdicsőbb te, holt tested körében!
Oly sok szemem ha volna, mint sebed van,
Úgy könnyezők, mint véred csorg ezekből,
Az jobban illenék, mint elleniddel
Baráti szókban alkudoznom.
Bocsáss meg, Julius. – Itt vadásztak el,
Nemes vad; itt esél, s itt állanak
Vadászaid zsákmánynyal ékesítve,
Vérednek biborában. Oh világ!
Te voltál e szarvasnak erdeje,
S ő szived volt, világ. Oh mily hasonlón
Fekszel te itt a vadhoz, mely halálra
Királyok által üzetett.
| Nem kétlem bölcseségedet. |
Először, Brutus, rázom jobbodat;
Most Cassius, veled fogok kezet;
Most Decius, Metellus, Cinna, s most
Veled, vitézlő Casca, s jó Trebonius,
Legvégső bár, nem legkisebb szivemnek,
Veled. Ah uraim, mit szóljak? hitelem
Oly sík fenéken áll, hogy előttetek
Két rossz közűl egynek kell látszanom:
Gyávának, vagy hizelgőnek. Hogy én
Szerettelek, Caesar, oh az való!
S ha most reánk lenézhet szellemed,
Nem fáj-e kínosabban, mint halálod,
Frigyülni látnod Antoniusodat,
És rázni véres jobbját ellenidnek,
A legdicsőbb te, holt tested körében!
Oly sok szemem ha volna, mint sebed van,
Úgy könnyezők, mint véred csorg ezekből,
Az jobban illenék, mint elleniddel
Baráti szókban alkudoznom.
Bocsáss meg, Julius. – Itt vadásztak el,
Nemes vad; itt esél, s itt állanak
Vadászaid zsákmánynyal ékesítve,
Vérednek biborában. Oh világ!
Te voltál e szarvasnak erdeje,
S ő szived volt, világ. Oh mily hasonlón
Fekszel te itt a vadhoz, mely halálra
Királyok által üzetett.
CASSIUS.
| Antonius! |
ANTONIUS.
Bocsáss meg, Cajus Cassisus.
Így Caesar ellenségei szólanak majd:
Mert jó baráttól ez hideg szerénység.
Bocsáss meg, Cajus Cassisus.
Így Caesar ellenségei szólanak majd:
Mert jó baráttól ez hideg szerénység.
CASSIUS.
Nem feddlek, hogy Caesart magasztalod.
De mely kötésre lépsz velünk? akarsz
Barátaink számában lenni? vagy
Menjünk tovább, számot nem tartva rád?
Nem feddlek, hogy Caesart magasztalod.
De mely kötésre lépsz velünk? akarsz
Barátaink számában lenni? vagy
Menjünk tovább, számot nem tartva rád?
ANTONIUS.
Azért fogék kezet; de szándokomtól
Valóban eltértem, meglátva Caesart.
Szeretlek mind, s barátotok vagyok,
Azon reményben, hogy megérthetem:
Caesar miért volt és miben veszélyes?
Azért fogék kezet; de szándokomtól
Valóban eltértem, meglátva Caesart.
Szeretlek mind, s barátotok vagyok,
Azon reményben, hogy megérthetem:
Caesar miért volt és miben veszélyes?
BRUTUS.
Avagy különben ez vad látomány.
Okunk oly meggondolt, Antonius,
Hogy rajta megnyugszol, habár fia
Volnál is Caesarnak.
Avagy különben ez vad látomány.
Okunk oly meggondolt, Antonius,
Hogy rajta megnyugszol, habár fia
Volnál is Caesarnak.
ANTONIUS.
S azon fölül kérem, hogy tetemét
Kitehessem a köztéren, s ott, miként
Baráthoz illik, szószékből halotti
Beszédet tartsak.
| Csak ezt kivánom. |
Kitehessem a köztéren, s ott, miként
Baráthoz illik, szószékből halotti
Beszédet tartsak.
BRUTUS.
Azt megteheted.
Azt megteheted.
CASSIUS.
Egy szót veled, Brutus. Te, nem tudod
Mit tészsz. Ne hagyd Antoniust
Beszédet tartani a holttest fölött.
Tudod, hogy felzudulhat majd a nép
Beszéde által?
Egy szót veled, Brutus. Te, nem tudod
Mit tészsz. Ne hagyd Antoniust
Beszédet tartani a holttest fölött.
Tudod, hogy felzudulhat majd a nép
Beszéde által?
BRUTUS.
Én lépek a szószékre és okát
Adom Caesar halálának. Miket
Antonius mondand, kihirdetem,
Hogy engedelmünkből beszéli, s hogy
Nincs ellenünkre Caesarnak megadni
Az illető szertartást s diszeket.
Ez hasznos inkább, mint hogy ártana.
| Megbocsáss; előbb |
Adom Caesar halálának. Miket
Antonius mondand, kihirdetem,
Hogy engedelmünkből beszéli, s hogy
Nincs ellenünkre Caesarnak megadni
Az illető szertartást s diszeket.
Ez hasznos inkább, mint hogy ártana.
CASSIUS.
Mi eshetik, nem tudhatom; de ezt
Nem szeretem.
Mi eshetik, nem tudhatom; de ezt
Nem szeretem.
BRUTUS.
Vádat ne mondj beszédedben reánk;
De a mi jót csak birsz Caesar felől.
S mondjad hogy engedelmünkből teszed.
Egyébre e temetkezés körül
Ne légyen gondod. S melyre most megyek,
Azon szószéken szólsz te is, ha én
Végeztem a beszédet.
| Antonius, vedd Caesar tetemét. |
De a mi jót csak birsz Caesar felől.
S mondjad hogy engedelmünkből teszed.
Egyébre e temetkezés körül
Ne légyen gondod. S melyre most megyek,
Azon szószéken szólsz te is, ha én
Végeztem a beszédet.
ANTONIUS.
Én nem kivánok többet.
| Légyen úgy. |
BRUTUS.
Készítsd tehát a testet és kövess.
Készítsd tehát a testet és kövess.
| (Mind el Antoniuson kívül.) |
ANTONIUS.
Oh megbocsáss, te vérző földdarab,
Hogy hentesidhez ily nyájas vagyok.
A legnemesbik férfi romja vagy te,
Ki valaha az idők hullámában élt.
Jaj a kéznek, mely e drága vért kiontá!
Sebeid fölött, kik bibor ajkaikkal
Nyilongva néma szájként hangokat
S szót kérnek tőlem, ime jósolom:
Átok csapand az embertestre le;
Beldüh s vad honfi háború sanyarja
Itáliának minden részeit;
Vér, rombolás oly nagy divatba jő;
Oly megszokott lesz minden szörnyű tárgy,
Hogy az anya csak mosolygni fog, ha látja
A harcz kezétől négygyé szelt fiát.
Irgalmat elfojt vadtét megszokása,
És Caesar lelke száguldván boszúért,
S a hő pokolból jött Até vele,
Száll e határra és uralkodói
Hangon kiáltja: pusztitás! megoldván
A harcz ebeit, hogy égre bűzhödik fel
Ezen czudar tett, emberek dögével,
Kik nyögve kérnek sírt a föld felett!
Egy Szolga jő.
Octavius szolgája, nemde az vagy?
Oh megbocsáss, te vérző földdarab,
Hogy hentesidhez ily nyájas vagyok.
A legnemesbik férfi romja vagy te,
Ki valaha az idők hullámában élt.
Jaj a kéznek, mely e drága vért kiontá!
Sebeid fölött, kik bibor ajkaikkal
Nyilongva néma szájként hangokat
S szót kérnek tőlem, ime jósolom:
Átok csapand az embertestre le;
Beldüh s vad honfi háború sanyarja
Itáliának minden részeit;
Vér, rombolás oly nagy divatba jő;
Oly megszokott lesz minden szörnyű tárgy,
Hogy az anya csak mosolygni fog, ha látja
A harcz kezétől négygyé szelt fiát.
Irgalmat elfojt vadtét megszokása,
És Caesar lelke száguldván boszúért,
S a hő pokolból jött Até vele,
Száll e határra és uralkodói
Hangon kiáltja: pusztitás! megoldván
A harcz ebeit, hogy égre bűzhödik fel
Ezen czudar tett, emberek dögével,
Kik nyögve kérnek sírt a föld felett!
Egy Szolga jő.
Octavius szolgája, nemde az vagy?
)
SZOLGA.
Igen, Antonius.
Igen, Antonius.
ANTONIUS.
Caesar levéllel hítta őt ide.
Caesar levéllel hítta őt ide.
SZOLGA.
Vevé az írást, s már uton vagyon,
S meghagyta szóval mondanom neked –
Oh Caesar!
Vevé az írást, s már uton vagyon,
S meghagyta szóval mondanom neked –
| (Meglátva a holttestet.) |
ANTONIUS.
Menj félre, sírj; szived terhelve van.
A szenvedély, látom, ragad; szemem
Tiedben látva búnak gyöngyeit,
Könyezni kezd. Uton van már urad?
Menj félre, sírj; szived terhelve van.
A szenvedély, látom, ragad; szemem
Tiedben látva búnak gyöngyeit,
Könyezni kezd. Uton van már urad?
SZOLGA.
Múlt éjjel innen hét mérföldre szállt meg.
Múlt éjjel innen hét mérföldre szállt meg.
ANTONIUS.
Sietve nyargalj vissza, s mondd mi történt.
Itt egy veszélyes, gyászos Róma van,
Nem biztos Róma még Octaviusnak.
Térj vissza s mondd ezt; még is várj kevéssé.
Ne menj előbb, mint én e tetemet
A térre vittem; ott beszédem által
Kikémlem, a nép mely szűvel veszi
Ez ádáz emberek határzatát.
S majd a szerint vidd hirét dolgainknak
Octaviushoz. Nyujtsad karodat.
(El Caesar testével.)
Sietve nyargalj vissza, s mondd mi történt.
Itt egy veszélyes, gyászos Róma van,
Nem biztos Róma még Octaviusnak.
Térj vissza s mondd ezt; még is várj kevéssé.
Ne menj előbb, mint én e tetemet
A térre vittem; ott beszédem által
Kikémlem, a nép mely szűvel veszi
Ez ádáz emberek határzatát.
S majd a szerint vidd hirét dolgainknak
Octaviushoz. Nyujtsad karodat.
(El Caesar testével.)
