III. JELENET.
A britt tábor Dover mellett.
Edmund jő diadalmasan dobszóval és zászlókkal; Lear, Cordelia mint foglyok; Tisztek, Katonák stb.
EDMUND.
Vigyétek; a tisztekből egy menjen velök.
S jó őrizetben tartsa, míg azok
Magas tetszését megtudandjuk, a kik
Itéletétől függnek.
Vigyétek; a tisztekből egy menjen velök.
S jó őrizetben tartsa, míg azok
Magas tetszését megtudandjuk, a kik
Itéletétől függnek.
CORDELIA.
Az elsők, a kik legjobb akarat
Mellett a legrosszabbat értük e.
Én még daczolnék a balsors daczával:
Értted, megtört király, levert vagyok;
Megnézzük e lányok- s nővéreket?
| Nem vagyunk |
Mellett a legrosszabbat értük e.
Én még daczolnék a balsors daczával:
Értted, megtört király, levert vagyok;
Megnézzük e lányok- s nővéreket?
LEAR.
Nem, nem, nem; menjünk a fogságba: ott
Fogunk mi mint kalitban a madár
Dalolni ketten. Áldásom ha kéred,
Letérdelek s kérem bocsánatod!
Így élünk majd, dallunk, imádkozunk,
És agg regéket mondunk, nevetünk
Az arany lepkéken, s mint mulatkozik
A kóczos nép az udvar hírein,
És közbeszólunk, hogy ki nyer, ki veszt,
Ki van benn vagy künn, és oly rejteményes
Arczot veszünk fel, mintha kémei volnánk
Az isteneknek. Börtönünkben így
Kivárjuk a viszálkodó nagyok
Fondor világát, mely árad s apad
A hold szerint.
Nem, nem, nem; menjünk a fogságba: ott
Fogunk mi mint kalitban a madár
Dalolni ketten. Áldásom ha kéred,
Letérdelek s kérem bocsánatod!
Így élünk majd, dallunk, imádkozunk,
És agg regéket mondunk, nevetünk
Az arany lepkéken, s mint mulatkozik
A kóczos nép az udvar hírein,
És közbeszólunk, hogy ki nyer, ki veszt,
Ki van benn vagy künn, és oly rejteményes
Arczot veszünk fel, mintha kémei volnánk
Az isteneknek. Börtönünkben így
Kivárjuk a viszálkodó nagyok
Fondor világát, mely árad s apad
A hold szerint.
EDMUND.
| Vigyétek őket el. |
LEAR.
Ily áldozatra, ó Cordeliám,
Még isteneink is tömjént gyújtanak.
Hát birlak ismét? A ki el akar
Választani minket, hozzon üszköt égből
S úgy pörköljön ki rókákként. Töröld meg
Szemeidet. A süly rágjon le rólok
Minden húst és bőrt. Éhen veszszenek
Előbb, mint minket megrikassanak. Jer.
(Lear, Cordelia őrizet alatt elmennek.)
Ily áldozatra, ó Cordeliám,
Még isteneink is tömjént gyújtanak.
Hát birlak ismét? A ki el akar
Választani minket, hozzon üszköt égből
S úgy pörköljön ki rókákként. Töröld meg
Szemeidet. A süly rágjon le rólok
Minden húst és bőrt. Éhen veszszenek
Előbb, mint minket megrikassanak. Jer.
(Lear, Cordelia őrizet alatt elmennek.)
)
EDMUND.
Menj, kísérd őket a börtönbe. Én
Egy fokkal már fölebb emeltelek,
Ha úgy teszesz, mint itt vagy útasítva,
Magas szerencse vár rád. S megjegyezd:
A mily idő jár, olyan az ember is,
A lágyszivűség a kardhoz nem illik.
Nagy bízományod nem tűr közbeszólást;
Vagy mondd, hogy megteszed, vagy más uton
Kisérts szerencsét.
| Kapitány jer, s hallgass rám. Vedd ez irást. | (Irást ád neki.) |
Egy fokkal már fölebb emeltelek,
Ha úgy teszesz, mint itt vagy útasítva,
Magas szerencse vár rád. S megjegyezd:
A mily idő jár, olyan az ember is,
A lágyszivűség a kardhoz nem illik.
Nagy bízományod nem tűr közbeszólást;
Vagy mondd, hogy megteszed, vagy más uton
Kisérts szerencsét.
KAPITÁNY.
| Megteszem, Mylord. |
EDMUND.
Láss hozzá, s értesíts, ha végezéd.
Jól érts meg, tüstént! S járj el benne úgy,
Mint itt leírtam.
Láss hozzá, s értesíts, ha végezéd.
Jól érts meg, tüstént! S járj el benne úgy,
Mint itt leírtam.
KAPITÁNY.
Kordélyt, sem pörkölt zab nem kenyerem.
Harsonaszó. Alban, Goneril, Regan, Tisztek, Kiséret jönnek.
| Én nem húzhatok |
| Ha férfi képes, én is megteszem. | (Tiszt kimegy.) |
ALBAN.
Uram, te eznap hősleg harczolál,
S szerencse járt veled: mind foglyaiddá
Lőnek, kik e nap harczában nekünk
Ellent állottak. Most add őket át,
Hogy aszerint bánhassunk el velök,
Mint érdemök s bátunk is egyaránt
Kivánni fogja.
Uram, te eznap hősleg harczolál,
S szerencse járt veled: mind foglyaiddá
Lőnek, kik e nap harczában nekünk
Ellent állottak. Most add őket át,
Hogy aszerint bánhassunk el velök,
Mint érdemök s bátunk is egyaránt
Kivánni fogja.
EDMUND.
Hogy jó lesz a tehetlen agg királyt
Őrség alatt fogságba küldeni.
Kora és inkább még czíme nagy varázst rejt
Pártjára vonni a köznép szivét,
S bérlett dsidáik’ visszatűzni ránk,
Kik most vezetjük őket. A királynét
Hasonló okból elküldém vele.
De holnap, vagy tán később, készen állnak,
Hol törvényszéket tartasz megjelenni.
Most vér, veríték van rajtunk: barát
Barátját veszté, s a legjobb csatára
Átkot mond első hévben, a ki súlyát
Érezte. A király s Cordelia
Ügye alkalmasb időt kíván.
| Azt vélém, uram, |
Őrség alatt fogságba küldeni.
Kora és inkább még czíme nagy varázst rejt
Pártjára vonni a köznép szivét,
S bérlett dsidáik’ visszatűzni ránk,
Kik most vezetjük őket. A királynét
Hasonló okból elküldém vele.
De holnap, vagy tán később, készen állnak,
Hol törvényszéket tartasz megjelenni.
Most vér, veríték van rajtunk: barát
Barátját veszté, s a legjobb csatára
Átkot mond első hévben, a ki súlyát
Érezte. A király s Cordelia
Ügye alkalmasb időt kíván.
ALBAN.
Bocsánatoddal, Sir, én e csatában
Jobbágynak, nem testvérnek tartalak.
Bocsánatoddal, Sir, én e csatában
Jobbágynak, nem testvérnek tartalak.
REGAN.
Azaz miként mi feljogosítjuk őt.
Úgy vélem: illőbb volna előbb megkérdened
Tetszésünket, mint ily fennyen beszélj.
Ő sergeink’ vezette, képviselt
Személyünkben és méltóságainkban.
Hatalmazottunk lévén, merheti
Magát testvérednek nevezni.
Azaz miként mi feljogosítjuk őt.
Úgy vélem: illőbb volna előbb megkérdened
Tetszésünket, mint ily fennyen beszélj.
Ő sergeink’ vezette, képviselt
Személyünkben és méltóságainkban.
Hatalmazottunk lévén, merheti
Magát testvérednek nevezni.
GONERIL.
Ne oly hévvel, őt jobban emeli
Saját erénye, mint fölléptetésed.
Ne oly hévvel, őt jobban emeli
Saját erénye, mint fölléptetésed.
REGAN.
És még is legméltóbban jelenik meg
Jogainkban, felruházva általunk.
És még is legméltóbban jelenik meg
Jogainkban, felruházva általunk.
GONERIL.
Az is csak úgy, ha nőül venne tán.
Az is csak úgy, ha nőül venne tán.
REGAN.
A gúnyolódók gyakran jósok is.
A gúnyolódók gyakran jósok is.
GONERIL.
Hahó hahó! a szem, mely azt neked,
Beszélte, kancsalít.
Hahó hahó! a szem, mely azt neked,
Beszélte, kancsalít.
REGAN.
Különben, Lady, teljes szűm szerint
Felelnék meg neked. Fogadd, vezér,
Hadunkat, foglyainkat, s örökünket,
S rendelkezz rólok s rólam. A vár tiéd.
A világ legyen tanúm, hogy férjem- és urammá
Emellek.
| Nem jól vagyok, |
Felelnék meg neked. Fogadd, vezér,
Hadunkat, foglyainkat, s örökünket,
S rendelkezz rólok s rólam. A vár tiéd.
A világ legyen tanúm, hogy férjem- és urammá
Emellek.
GONERIL.
Azt hiszed, hogy birhatod?
Azt hiszed, hogy birhatod?
ALBAN.
Nem tetszésedtől függ azt helybe hagyni.
Nem tetszésedtől függ azt helybe hagyni.
EDMUND.
Sem a tiedtől, lord.
Sem a tiedtől, lord.
ALBAN.
| Félvér ficzkó! igen. |
REGAN.
Üttess dobot s hirdesd ki czímemet
Üttess dobot s hirdesd ki czímemet
| Tied gyanánt. | (Edmundhoz.) |
ALBAN.
Megállj! egy szóra. Edmund!
Fogolylyá teszlek országárulásért,
Igényed szép hugom, betiltom azt
Nőm érdekében, a ki kéz alatt
E lorddal esküdött meg, s én ura
Ellenzem a kihirdetést. Ha kedved
Van házasodni, vess reám szemet:
Mylady már eligérkezett.
Megállj! egy szóra. Edmund!
Fogolylyá teszlek országárulásért,
| S ez arany kigyót veled. | (Gonerilre mutat.) |
| Mi illeti |
Nőm érdekében, a ki kéz alatt
E lorddal esküdött meg, s én ura
Ellenzem a kihirdetést. Ha kedved
Van házasodni, vess reám szemet:
Mylady már eligérkezett.
GONERIL.
| Ez közbejáték. |
ALBAN.
Fegyverkezett vagy Gloster: harsonáztass.
Ha senki sem jő rád bizonyítani
A sok világos undok hitszegést,
Előbb mint étket izlelnék, hogy az vagy,
A minek most itt hirdettelek.
Fegyverkezett vagy Gloster: harsonáztass.
Ha senki sem jő rád bizonyítani
A sok világos undok hitszegést,
| Itt zálogom. | (Keztyűt dob.) |
| Ki fogom mutatni szíveden, |
A minek most itt hirdettelek.
REGAN.
Rosszúl vagyok.
Rosszúl vagyok.
GONERIL.
Nem biznám többé méregben soha.
| Ha nem volnál rosszúl, |
EDMUND.
Mond, bárki a világon, gaz, hazug.
A harsona zengjen. A ki jönni mer,
Az ellen, ellened, vagy bárki ellen
Megállom a harczot becsűletem-
S hűségemért.
| Itt ellenzálogom. | (Keztyűt vet.) |
| Ki árulónak |
A harsona zengjen. A ki jönni mer,
Az ellen, ellened, vagy bárki ellen
Megállom a harczot becsűletem-
S hűségemért.
ALBAN.
| Hírnök, hejh ide! |
EDMUND.
Hírnök, hírnök!
Hírnök, hírnök!
ALBAN.
Bizzál csupán, mert hadad, miként
Nevemben volt fogadva, úgy nevemben
El van bocsátva.
| Most saját erődben |
Nevemben volt fogadva, úgy nevemben
El van bocsátva.
REGAN.
| Ó bajom növekszik. |
ALBAN.
Nem jól van. El, vigyétek sátoromba.
Bajhírnök jőj – zendítsd a harsonát.
Kiáltsd ki ezt.
Nem jól van. El, vigyétek sátoromba.
| (Regant elvezetik.) |
Kiáltsd ki ezt.
TISZT.
| Fúdd harsonás. | (Harsonaszó.) |
HÍRNÖK (olvas).
Ha valaki a seregben, kinek tisztsége vagy rangja van, be akarja bizonyítani Edmund, állítólag glosteri gróf ellen, hogy az több rendbeli hitszegést követett el, jelenjék meg a harmadik harsonaszóra. Ő kész magát védeni.
Ha valaki a seregben, kinek tisztsége vagy rangja van, be akarja bizonyítani Edmund, állítólag glosteri gróf ellen, hogy az több rendbeli hitszegést követett el, jelenjék meg a harmadik harsonaszóra. Ő kész magát védeni.
EDMUND.
| Fúdd. | (Első harsonaszó.) |
HÍRNÖK.
| Még egyszer. | (Második harsonaszó.) |
HÍRNÖK.
(Harsona felel kün.)
Edgar jő, előtte harsonás.
| Még egyszer. | (Harmadik harsonaszó.) |
Edgar jő, előtte harsonás.
ALBAN.
Kérdezd meg szándokát, mért jelenik meg
A harsonaszóra?
Kérdezd meg szándokát, mért jelenik meg
A harsonaszóra?
HÍRNÖK.
Mi neved? Mi rangod? és mért válaszolsz
E felhivásra?
| Mondd, ki vagy? |
E felhivásra?
EDGAR.
A rágalom fenéje és foga
Marták le rólam azt. De nemes vagyok, mint
Ellenfelem, kivel megvíni jöttem.
| Tudd: nevem elveszett, |
Marták le rólam azt. De nemes vagyok, mint
Ellenfelem, kivel megvíni jöttem.
ALBAN.
Ki hát az ellenfél?
Ki hát az ellenfél?
EDGAR.
Ki felel itt Edmund glosteri gróf nevében?
Ki felel itt Edmund glosteri gróf nevében?
EDMUND.
Maga. Mi mondani valód van neki?
Maga. Mi mondani valód van neki?
EDGAR.
Ránts kardot, hogy ha tán nemes szivet
Sért meg szavam,
Elégtételt szolgáltasson karod.
Ím itt az enyém. Nézd meg: e kiváltság
Becsűlet, eskü, s rang után jutott rám.
S kimondom itt, bár ifjú és erős
S hatalmas vagy, daczára győzödelmes
Kardod-, szerencséd- és bátor szivednek,
Hogy áruló vagy, hűtlen isteneid,
Bátyád s apád iránt, s fondorkodó
Ezen magas herczegnek élte ellen.
S fejed tetejétől a silány porig,
Melyet lábad tapod,
Varangyosbéka mérgü áruló vagy.
Ha ezt tagadni mernéd, e kar, e kard
És szellememnek legjobb ereje
Szivedre sujtják e szót: hogy hazudsz!
Ránts kardot, hogy ha tán nemes szivet
Sért meg szavam,
Elégtételt szolgáltasson karod.
Ím itt az enyém. Nézd meg: e kiváltság
Becsűlet, eskü, s rang után jutott rám.
S kimondom itt, bár ifjú és erős
S hatalmas vagy, daczára győzödelmes
Kardod-, szerencséd- és bátor szivednek,
Hogy áruló vagy, hűtlen isteneid,
Bátyád s apád iránt, s fondorkodó
Ezen magas herczegnek élte ellen.
S fejed tetejétől a silány porig,
Melyet lábad tapod,
Varangyosbéka mérgü áruló vagy.
Ha ezt tagadni mernéd, e kar, e kard
És szellememnek legjobb ereje
Szivedre sujtják e szót: hogy hazudsz!
EDMUND.
Jogom szerint neved kén’ kérdenem.
De minthogy külsőd szép és daliás,
S beszéded is neveltséget mutat,
Mit bátran s könnyen elhalasztanom
Lehetne a lovagtörvény szerint –
Én megvetem, s fejedhez visszavágom
Az árulást, s szivedre halmozom fel
A pokol-hazudta szót, mely elsuhant
Mellettem és alig hogy sérthetett,
Melynek most kardom tüstént útat ád,
Hol mind örökre kell fekünnie.
Zendűljön harsonátok.
(Zaj. Vínak. Edmund elesik.)
Jogom szerint neved kén’ kérdenem.
De minthogy külsőd szép és daliás,
S beszéded is neveltséget mutat,
Mit bátran s könnyen elhalasztanom
Lehetne a lovagtörvény szerint –
Én megvetem, s fejedhez visszavágom
Az árulást, s szivedre halmozom fel
A pokol-hazudta szót, mely elsuhant
Mellettem és alig hogy sérthetett,
Melynek most kardom tüstént útat ád,
Hol mind örökre kell fekünnie.
Zendűljön harsonátok.
(Zaj. Vínak. Edmund elesik.)
ALBAN.
Ó mentsétek meg.
Ó mentsétek meg.
GONERIL.
Gloster! ez csel, ármány.
Harczjog szerint nem tartozál kiállni
Az ismeretlen ellenségnek. Te nem vagy
Legyőzve, nem; megcsalva és kijátszva.
Gloster! ez csel, ármány.
Harczjog szerint nem tartozál kiállni
Az ismeretlen ellenségnek. Te nem vagy
Legyőzve, nem; megcsalva és kijátszva.
ALBAN.
Te fogd be szádat asszony, vagy ezen
Papirral fojtom azt be. Ide nézz.
Te rosszabb, mint az szóval mondható:
Olvasd itt bűnödet. Ne tépd el, asszony,
Úgy látom, ismered.
Te fogd be szádat asszony, vagy ezen
Papirral fojtom azt be. Ide nézz.
Te rosszabb, mint az szóval mondható:
Olvasd itt bűnödet. Ne tépd el, asszony,
Úgy látom, ismered.
| (A levelet Edmundnak adja.) |
GONERIL.
Enyém a jog, ki bírálhat meg engem?
| Ha ismerem! |
ALBAN.
Ó szörny! ismeréd ezt az íratot?
Ó szörny! ismeréd ezt az íratot?
GONERIL.
| Ne kérdd ha ismerem-e? | (Elmegy.) |
ALBAN.
Magán kivül van, menjetek nyomába,
Magán kivül van, menjetek nyomába,
| Vigyázzatok rá. | (Egy Tiszthez, a ki elmegy.) |
EDMUND.
Mivel vádoltok, tettem többet annál,
Ó sokkal többet: az idő majd fényre hozza,
De vége, s úgy nekem is. Most szólj ki vagy te,
Kinek e szerencse szolgált ellenem?
Ha nemes vagy, úgy megbocsátok.
Mivel vádoltok, tettem többet annál,
Ó sokkal többet: az idő majd fényre hozza,
De vége, s úgy nekem is. Most szólj ki vagy te,
Kinek e szerencse szolgált ellenem?
Ha nemes vagy, úgy megbocsátok.
EDGAR.
Legyünk egymáshoz irgalommal. Nem vagyok
Silányabb vérü, mint te vagy. Ha jobb,
Úgy többet is vétettél ellenem.
Edgar vagyok s apádnak gyermeke,
Az ég igazságos, mert kéjeinkből
Csinál bennünket ostorozni eszközt:
A bűnös és setét hely, hol fogantál,
Szemeibe került.
Legyünk egymáshoz irgalommal. Nem vagyok
Silányabb vérü, mint te vagy. Ha jobb,
Úgy többet is vétettél ellenem.
Edgar vagyok s apádnak gyermeke,
Az ég igazságos, mert kéjeinkből
Csinál bennünket ostorozni eszközt:
A bűnös és setét hely, hol fogantál,
Szemeibe került.
EDMUND.
Megfordult a kerék, s én itt vagyok.
| Jól szólottál: való, |
ALBAN.
Járásod már fenségest mutatott:
Jer, hadd öleljelek meg: a szomor
Repeszsze szívemet, ha valaha
Apád’ s téged gyülöltelek.
Járásod már fenségest mutatott:
Jer, hadd öleljelek meg: a szomor
Repeszsze szívemet, ha valaha
Apád’ s téged gyülöltelek.
EDGAR.
Nemes herczeg.
| Tudom, |
ALBAN.
Tudád meg apád bal esetét?
| Hol rejtezél? Hogyan |
EDGAR.
Ápolván őt, Mylord. Halld röviden
Történetét, s ha el lesz mondva, vajha
Szakadjon meg szűm. – A véritéletet
Hogy elkerűljem, mely sarkamba volt,
Az édes élet – oh hogy minden órán
Inkább viseljük a haláli kínt,
Mint meghaljunk egyszerre – én bolondnak
Tevém magam, rongyokba burkolóztam,
S oly képet ölték, hogy még a kutyák is
Felzendültek rám. Így találkozánk
Én és atyám, vérző gyűrűivel,
Melyekből elveszett a drága kő.
Kalaúza lettem, őt vezetve és
Koldúlva értte megmentettem a
Kétségbeeséstől. És ó balgaság!
Fel nem födém magam, csak most alig
Fél óra előtt, midőn fegyverkezetten
Nem biztos még, de bizván a sikerben,
Áldását kértem, elmondván neki
Kezdettől végig bujdoklásomat.
De fáradt szíve – az összeütközést
Megbírni gyenge – két vég szenvedély,
Öröm s bú közt mosolygva megszakadt.
Ápolván őt, Mylord. Halld röviden
Történetét, s ha el lesz mondva, vajha
Szakadjon meg szűm. – A véritéletet
Hogy elkerűljem, mely sarkamba volt,
Az édes élet – oh hogy minden órán
Inkább viseljük a haláli kínt,
Mint meghaljunk egyszerre – én bolondnak
Tevém magam, rongyokba burkolóztam,
S oly képet ölték, hogy még a kutyák is
Felzendültek rám. Így találkozánk
Én és atyám, vérző gyűrűivel,
Melyekből elveszett a drága kő.
Kalaúza lettem, őt vezetve és
Koldúlva értte megmentettem a
Kétségbeeséstől. És ó balgaság!
Fel nem födém magam, csak most alig
Fél óra előtt, midőn fegyverkezetten
Nem biztos még, de bizván a sikerben,
Áldását kértem, elmondván neki
Kezdettől végig bujdoklásomat.
De fáradt szíve – az összeütközést
Megbírni gyenge – két vég szenvedély,
Öröm s bú közt mosolygva megszakadt.
EDMUND.
Ezen beszéded meghatott, s talán még
Jót szülhetend; de szólj, mert szemeidből
Látom, hogy még több mondanod való van.
Ezen beszéded meghatott, s talán még
Jót szülhetend; de szólj, mert szemeidből
Látom, hogy még több mondanod való van.
ALBAN.
Ha még van, a mi ennél sajnosabb,
Úgy el ne mondd, mert ezt hallván, egész
Lényem bomlásnak indult.
Ha még van, a mi ennél sajnosabb,
Úgy el ne mondd, mert ezt hallván, egész
Lényem bomlásnak indult.
EDGAR.
Annak, ki búval nem barátkozék,
Hogy ez legfőbb, de még más is van, a mi
A soknál több s érintkezik
A végletekkel.
Hogy hangosan sirék, egy férfi jött,
Ki látva engem ínséges koromban,
Kerűlte útált társaságomat.
De megtudván, ki az ki oly sokat tűrt,
Nyakamra fűzte izmos karjait,
S feljajdult, mintha a menny boltozatját
Akarta volna megrepeszteni.
Aztán atyámhoz fordult, s Lear s maga
Felől a legsiralmasb esetet
Beszélte el, milyet csak valaha
Fül hallhatott. Mi közt a fájdalom
Erőt vőn rajta s életidegei
Ernyedni kezdtek. S már a harsona
Másodszor zengvén, őt eszméltelen
Hagyám el ott.
| Úgy látszik talán |
Hogy ez legfőbb, de még más is van, a mi
A soknál több s érintkezik
A végletekkel.
Hogy hangosan sirék, egy férfi jött,
Ki látva engem ínséges koromban,
Kerűlte útált társaságomat.
De megtudván, ki az ki oly sokat tűrt,
Nyakamra fűzte izmos karjait,
S feljajdult, mintha a menny boltozatját
Akarta volna megrepeszteni.
Aztán atyámhoz fordult, s Lear s maga
Felől a legsiralmasb esetet
Beszélte el, milyet csak valaha
Fül hallhatott. Mi közt a fájdalom
Erőt vőn rajta s életidegei
Ernyedni kezdtek. S már a harsona
Másodszor zengvén, őt eszméltelen
Hagyám el ott.
ALBAN.
| De ki volt az? |
EDGAR.
A számüzött Kent, a ki álruhában
Kisérte a rá felbőszült királyt,
Szolgálatot tőn, mely a rabhoz is
Alig hogy illenék.
Egy Nemes jő sietve véres késsel.
| Kent, uram, |
Kisérte a rá felbőszült királyt,
Szolgálatot tőn, mely a rabhoz is
Alig hogy illenék.
Egy Nemes jő sietve véres késsel.
NEMES.
| Segítség, ó segítség! |
EDGAR.
Mikép segítsünk?
Mikép segítsünk?
ALBAN.
E véres kés?
| Ember! mit jelent |
NEMES.
Épen szivéből jött.
| Meleg, még párolog, |
ALBAN.
| Ember! kinek? szólj! |
NEMES.
Nődnek, ki testvérét megmérgezé,
És azt be is vallá.
Nődnek, ki testvérét megmérgezé,
És azt be is vallá.
EDMUND.
Jegyben valék, és most egy pillanatban
Kelünk mind hárman össze.
| Mind kettejökkel |
Kelünk mind hárman össze.
ALBAN.
Hozzátok őket. Az ég itélete
Megreszkettet; de szánalmat nem indít.
Kent jő.
| Élve, halva |
Megreszkettet; de szánalmat nem indít.
Kent jő.
EDGAR.
Itt jő Kent, Sir.
Itt jő Kent, Sir.
ALBAN.
Nem enged bókolnunk, mint megkivánná
Az udvariság.
| Ó ő az. Az idő |
Az udvariság.
KENT.
Jövék király uramnak; nincsen itt?
| Örök jó éjet mondani |
ALBAN.
Nagy dolgokat felejténk. Mondd meg, Edmund,
Hol a király s hol van Cordelia?
Kent, látod ezt?
Goneril s Regan testét hozzák.
Nagy dolgokat felejténk. Mondd meg, Edmund,
Hol a király s hol van Cordelia?
Kent, látod ezt?
Goneril s Regan testét hozzák.
KENT.
| Ah hogy történhetett ez? |
EDMUND.
Edmund még is szeretve volt. Egyik
Érttem megmérgezé a másikat,
Aztán megölte önmagát.
Edmund még is szeretve volt. Egyik
Érttem megmérgezé a másikat,
Aztán megölte önmagát.
ALBAN.
Födjétek el arczaikat.
| Valóban. |
EDMUND.
Természetem daczára némi jót
Kivánok tenni. Tüstént küldjetek
De gyorsan – a kastélyba; mert parancsom
Lear és Cordelia életére szól.
Ó küldjetek, míg nem késő.
| Halállal küzködöm. |
Kivánok tenni. Tüstént küldjetek
De gyorsan – a kastélyba; mert parancsom
Lear és Cordelia életére szól.
Ó küldjetek, míg nem késő.
ALBAN.
Ó szaladjatok.
| Szaladjatok, |
EDGAR.
Szolgálaton? küldj jelt, hogy elhalasztod.
| Kihez Mylord? ki van |
EDMUND.
Jól mondod. Vedd át kardomat,
Jól mondod. Vedd át kardomat,
| És add a kapitánynak. | (Edgar megy.) |
ALBAN.
Siess a hogy csak birsz.
Siess a hogy csak birsz.
EDMUND.
Nődtől és tőlem, hogy Cordeliát
Felkösse börtönében, s fogja rá,
Hogy csüggedésből ölte meg magát.
| Megbízva volt |
Felkösse börtönében, s fogja rá,
Hogy csüggedésből ölte meg magát.
ALBAN.
Óják meg az egek. – Addig vigyétek ezt.
Lear jő, ölében a megholt Cordelia, Edgar, Tiszt s egyebek.
Óják meg az egek. – Addig vigyétek ezt.
| (Edmundot kiviszik.) |
LEAR.
Üvöltsetek, ó üvöltsetek. Ti mind
Kő emberek vagytok. Ha nyelv- és szemetek
Enyéim volnának, oly zivatart
Indítanék velök, hogy meghasadna
A mennynek boltozatja. Ó oda van
Örökre. Én tudom, ki holt meg, és ki él. Ő
Holt, mint a föld. – Egy tűkröt adjatok; ha
Lapját lélekzetétől köd borítja,
Ó úgy még él.
Üvöltsetek, ó üvöltsetek. Ti mind
Kő emberek vagytok. Ha nyelv- és szemetek
Enyéim volnának, oly zivatart
Indítanék velök, hogy meghasadna
A mennynek boltozatja. Ó oda van
Örökre. Én tudom, ki holt meg, és ki él. Ő
Holt, mint a föld. – Egy tűkröt adjatok; ha
Lapját lélekzetétől köd borítja,
Ó úgy még él.
)
KENT.
| Ez az ígért vég tehát? |
EDGAR.
Vagy a végitélet képe.
Vagy a végitélet képe.
ALBAN.
| Meghalt, oda van. |
LEAR.
Mozdúl a toll, még él! ha úgy van, e csere
Megvált minden bút, melyet valaha
Éreztem életemben.
Mozdúl a toll, még él! ha úgy van, e csere
Megvált minden bút, melyet valaha
Éreztem életemben.
KENT. (térdepelve)
Jó uram!
Jó uram!
LEAR.
Kelj innen, kérlek.
Kelj innen, kérlek.
ALBAN.
| Ez Kent, hű barátod. |
LEAR.
Pusztúlás érjen, gyilkos árulók ti!
Megmenthetém! s örökre oda van.
Cordelia, Cordelia várj egy kevest. Hah!
Mit mondasz? Mindig nyájas volt szava,
Szelíd és halk – nőben dicső dolog.
Megöltem a szolgát, ki felkötött.
Pusztúlás érjen, gyilkos árulók ti!
Megmenthetém! s örökre oda van.
Cordelia, Cordelia várj egy kevest. Hah!
Mit mondasz? Mindig nyájas volt szava,
Szelíd és halk – nőben dicső dolog.
Megöltem a szolgát, ki felkötött.
TISZT.
Uraim, valóban azt tevé.
Uraim, valóban azt tevé.
LEAR.
Hát nem tevém-e ficzkó?
Volt oly idő, hogy éles pallosomtól
Megszöktek volna mind. Most agg vagyok,
S e szenvedések megtörtek. Ki vagy te?
Szemem nem legjobb. Megmondom legitt.
Hát nem tevém-e ficzkó?
Volt oly idő, hogy éles pallosomtól
Megszöktek volna mind. Most agg vagyok,
S e szenvedések megtörtek. Ki vagy te?
Szemem nem legjobb. Megmondom legitt.
KENT.
Ha szerencse kettővel dicsekhetik,
Kiket szeretett s gyülölt, az egyikét
Itt láthatod.
Ha szerencse kettővel dicsekhetik,
Kiket szeretett s gyülölt, az egyikét
Itt láthatod.
LEAR.
Nem Kent vagy-e te?
| Mily tompák e szemek! |
KENT.
Az, szolgád Kent. De hol van
Cajus cseléded?
Az, szolgád Kent. De hol van
Cajus cseléded?
LEAR.
Derék fiú, nem vár ha ütni kell.
Meghalt és rothad.
| Az, mondhatom neked, |
Meghalt és rothad.
KENT.
Az én vagyok.
| Nem, nem, jó uram: |
LEAR.
| Mindjárt meglátom. |
KENT.
Ki a legelső megbomlás után
Kisérte gyászos léptedet.
| Az, |
Kisérte gyászos léptedet.
LEAR.
A jó szerencse.
| Hozott |
KENT.
Közőlünk. Itt örömtelen, sötét,
Halálos minden. Öregebb lányaid
Magok kárhoztaták el magokat,
S kétségbesetten haltak el.
| Nem egyet is |
Halálos minden. Öregebb lányaid
Magok kárhoztaták el magokat,
S kétségbesetten haltak el.
LEAR.
| Úgy hiszem. |
ALBAN.
Nem tudja, mit beszél. Hiú dolog
Magunkat ismertetnünk.
Nem tudja, mit beszél. Hiú dolog
Magunkat ismertetnünk.
EDMUND.
Tiszt jő.
| Mind hiába. |
TISZT.
Edmund meghalt, Mylord.
Edmund meghalt, Mylord.
ALBAN.
Az most itt csekélység.
Most halljátok meg szándokom nemes
Urak s barátim: a mi enyhet hozhatunk
Ily nagy csapásra, megkisértjük. A mi
Magunkat illet, élte fogytaig
Az agg fölség kezébe adjuk át
Teljes hatalmunk! – Minden jogotokba
Ezennel visszahelyzünk titeket,
Oly ráadással, mit hűségetek
Bőven megérdemelt. Izlelni fogják
Erényök díjait minden jó barátink,
És bűnök kelyhét ellenségeink.
Nézzétek, ó nézzétek.
Az most itt csekélység.
Most halljátok meg szándokom nemes
Urak s barátim: a mi enyhet hozhatunk
Ily nagy csapásra, megkisértjük. A mi
Magunkat illet, élte fogytaig
Az agg fölség kezébe adjuk át
Teljes hatalmunk! – Minden jogotokba
| (Edgar és Kenthez.) |
Oly ráadással, mit hűségetek
Bőven megérdemelt. Izlelni fogják
Erényök díjait minden jó barátink,
És bűnök kelyhét ellenségeink.
Nézzétek, ó nézzétek.
LEAR.
Bolondomat megfojtották. Nincs, ó nincs
Már benne élet. Mért kéne élnie
Patkánynak, ebnek, lónak, ha neked
Lélekzeted nincs? Ó nem fogsz te többé
Eljönni, nem, soha, soha, soha!
Gomboljatok ki, kérlek – köszönöm.
Látjátok ezt? Nézzétek őt. Nézzétek ajkait,
| S az én szegény kis |
Már benne élet. Mért kéne élnie
Patkánynak, ebnek, lónak, ha neked
Lélekzeted nincs? Ó nem fogsz te többé
Eljönni, nem, soha, soha, soha!
Gomboljatok ki, kérlek – köszönöm.
Látjátok ezt? Nézzétek őt. Nézzétek ajkait,
| Ide nézzetek, ide nézzetek. | (Meghal.) |
EDGAR.
Szédűl Mylord, Mylord!
Szédűl Mylord, Mylord!
KENT.
Kérlek, szakadj meg.
| Szakadj meg szív, |
EDGAR.
| Nézz fel ránk, uram! |
KENT.
Ne gyötörd lelkét. Hagyd, menjen. Nem barátja,
Ki e konok világnak kínpadán
Tovább is nyújtóztatja.
Ne gyötörd lelkét. Hagyd, menjen. Nem barátja,
Ki e konok világnak kínpadán
Tovább is nyújtóztatja.
EDGAR.
Már vége van.
| Ó valóban |
KENT.
Már úgy is csak bitorlá életét.
| Csoda hogy eddig kibírta; |
ALBAN.
Vigyétek el. – Jelenleg fő ügyünk
Az általános fájdalom. Ti ketten
Lelkem baráti, kormányozzatok,
S tartsátok fenn a sebzett államot.
Vigyétek el. – Jelenleg fő ügyünk
Az általános fájdalom. Ti ketten
| (Kent és Edgarhoz.) |
S tartsátok fenn a sebzett államot.
KENT.
Reám nagy út vár, melyet tenni kell:
A mester hí, nem mondhatok nemet.
Reám nagy út vár, melyet tenni kell:
A mester hí, nem mondhatok nemet.
ALBAN.
Nehéz idő sujt: itt engedni kell,
És mondanunk: mi fáj, nem, a mi illik.
A legkorosb legtöbbet szenvedett.
Ifjabbak, a kik itt vagyunk, nem érünk
Ily dolgot, s nem jut ily sokáig élnünk.
Nehéz idő sujt: itt engedni kell,
És mondanunk: mi fáj, nem, a mi illik.
A legkorosb legtöbbet szenvedett.
Ifjabbak, a kik itt vagyunk, nem érünk
Ily dolgot, s nem jut ily sokáig élnünk.
