IX. SZÍN.
Hektor jön.
Kivül fényes, belül rohadt tetem,
Szép fegyvered most éltedbe került.
E napra már elég; pihenni vágyom:
Le kard! hiztál ma jót, véren s halálon!
(Vértjét és fegyverét leteszi.) |
Nézd meg, Hektor, hogy száll alá a nap,
Hogy üldi sarkán azt az undok éj:
Midőn a barna fátyol a napot
Elfedte, akkor véget ér napod.
Fegyvertelen vagyok: tekintsd, görög,
Előnyödet.
Ficzkók, fegyverre fel!
Ez az, a kit kerestem: rajta csak! | (Hektor elesik.) |
Itt fekszik izmod, csontod és szived.
Fel, myrmidon had! zúgd torokszakadva:
Achill sujtott s oda Hektor hatalma!
(Hátrálót fúnak.) |
Hátrálót fúnak a trojánok is.
Az éj sárkány szárnynyal terűl alá
S száll a had is szét éji árny gyanánt.
Félig jóllaktál, kardom, és noha
Többet kivánt éhed enyhitve e
Kedves falattal, menj fekünni le!
(Kardját hüvelybe dugja.) |
A harczmezőn hadd hurczoltassam úgy át.
(Elmennek.) |