VI. SZÍN
Ugyanott. Szoba a palotában.
PROTEUS jön.
PROTEUS.
Elhagyni Juliámat, hitszegés;
Szép Silviát szeretni, hitszegés;
Megcsalni társam, legtöbb hitszegés;
S e hármas hittörésre ép azon
Erő csal, mely előbb esmümre birt.
Szerelmért esküvém, azért szegem meg.
Ha kisértetbe hoztál, most segíts!
Előbb tündöklő csillagért rajongtam,
De most ez égi napnak hódolok.
Meggondolatlan esk’ megszeghető,
És nincs esze, ki el nem szánja rá
Eszét, hogy rosszat jobbért od’ adja.-
Fhű, fhű, gonosz nyelv, rossznak mondani,
Kinek föléynét úgy elismeréd,
Harminczezer, szívből jött esküvel;
Szeretni meg nem szünhetek, de ím
Ép ott szünök meg, hol szeretni kéne.
Elvesztem Juliámat, s el Valentint;
Ha nem veszítem, veszni kell magamnak;
S ha el, cserébe ertök megnyerem
Valentinér magam, Juliáért Silviát.
Kedvesb vagyok magamnak, mint barátom;
Hisz a szerelem legbecsesb magában,
És Silvia mellett Julia rút szerecsen
(Tanúm reá az ég, mely alkotá).
Felejtem én, hogy él Julia,
Hiszen szerelmem már kihalt iránta;
Valentinust meg ellenül tekintem,
Megnyeri Silviát édesebb barátul
Most már magamhoz nem maradhatok hű,
Ha el nem árulom Valentinust: –
Ez éjre tervezé, hogy egy kötélen
Felkúszik égi Silvia ablakához,
S engem vetélytársát segélyre hítt.
Jó, jó, megyek, atyjának megsugom
Szinlelésöket s a tervezett szökést;
Ő számkiűzi nagy dühben Valentint,
Mert Thuriónak szánta Silviát:
De menjen el csak az, gyorsan bevágom
Szép cselfogással e butának útját.
Ó ezt elérni, adj szárnyat, szerelmem,
Elhagyni Juliámat, hitszegés;
Szép Silviát szeretni, hitszegés;
Megcsalni társam, legtöbb hitszegés;
S e hármas hittörésre ép azon
Erő csal, mely előbb esmümre birt.
Szerelmért esküvém, azért szegem meg.
Ha kisértetbe hoztál, most segíts!
Előbb tündöklő csillagért rajongtam,
De most ez égi napnak hódolok.
Meggondolatlan esk’ megszeghető,
És nincs esze, ki el nem szánja rá
Eszét, hogy rosszat jobbért od’ adja.-
Fhű, fhű, gonosz nyelv, rossznak mondani,
Kinek föléynét úgy elismeréd,
Harminczezer, szívből jött esküvel;
Szeretni meg nem szünhetek, de ím
Ép ott szünök meg, hol szeretni kéne.
Elvesztem Juliámat, s el Valentint;
Ha nem veszítem, veszni kell magamnak;
S ha el, cserébe ertök megnyerem
Valentinér magam, Juliáért Silviát.
Kedvesb vagyok magamnak, mint barátom;
Hisz a szerelem legbecsesb magában,
És Silvia mellett Julia rút szerecsen
(Tanúm reá az ég, mely alkotá).
Felejtem én, hogy él Julia,
Hiszen szerelmem már kihalt iránta;
Valentinust meg ellenül tekintem,
Megnyeri Silviát édesebb barátul
Most már magamhoz nem maradhatok hű,
Ha el nem árulom Valentinust: –
Ez éjre tervezé, hogy egy kötélen
Felkúszik égi Silvia ablakához,
S engem vetélytársát segélyre hítt.
Jó, jó, megyek, atyjának megsugom
Szinlelésöket s a tervezett szökést;
Ő számkiűzi nagy dühben Valentint,
Mert Thuriónak szánta Silviát:
De menjen el csak az, gyorsan bevágom
Szép cselfogással e butának útját.
Ó ezt elérni, adj szárnyat, szerelmem,
| Mint észt adál kifőzni csalfa tervem! | (El.) |
