II. SZÍN.
Ugyanott. Szoba a herczegi palotában.
Thurio, Proteus és Julia jönnek.
THURIO.
Hogy áll ügyem, jó Proteus, Silviánál?
Hogy áll ügyem, jó Proteus, Silviánál?
PROTEUS.
Sokkal szelídebb, mint előbb, uram;
Csakhogy nehány ellenvetése van
Ön ellen.
Sokkal szelídebb, mint előbb, uram;
Csakhogy nehány ellenvetése van
Ön ellen.
THURIO.
Mi? Hogy tán hosszú a lábam?
Mi? Hogy tán hosszú a lábam?
PROTEUS.
Nem, hogy nagyon szikár.
Nem, hogy nagyon szikár.
THURIO.
Veszek nagyobb csizmát, majd vastagabb lesz.
Veszek nagyobb csizmát, majd vastagabb lesz.
JULIA. (Félre.)
De a szerelmet arra, mit gyülöl,
Nem sarkantyúzhatod!
De a szerelmet arra, mit gyülöl,
Nem sarkantyúzhatod!
THURIO.
| S arczomra mit mond? |
PROTEUS.
Hogy szép, fehér.
Hogy szép, fehér.
THURIO.
Ez nem való; arczom még barna inkább.
Ez nem való; arczom még barna inkább.
PROTEUS.
Úgy, de a gyöngy fehér, a régi mondás:
A barna ember gyöngy a nők szemében.
Úgy, de a gyöngy fehér, a régi mondás:
A barna ember gyöngy a nők szemében.
JULIA. (Félre.)
Gyöngy ám, mely szúrja a hölgyek szemét.
Mert én bizony reád sem nézhetek.
Gyöngy ám, mely szúrja a hölgyek szemét.
Mert én bizony reád sem nézhetek.
THURIO.
Szereti társalgásom?
Szereti társalgásom?
PROTEUS.
Nem, a mikor csatáiról beszél.
Nem, a mikor csatáiról beszél.
THURIO.
De úgy igen, ha békéről. Úgy-e?
De úgy igen, ha békéről. Úgy-e?
JULIA. (Félre.)
Legjobban úgy, ha békén hagyja őt.
Legjobban úgy, ha békén hagyja őt.
THURIO.
Mit mond vitézségemre?
Mit mond vitézségemre?
Proteus. Ó e felől nincs semmi kételye.
JULIA. (Félre.)
Nincsen bizony, mert tudja, hogy mi gyáva.
Nincsen bizony, mert tudja, hogy mi gyáva.
THURIO.
Mit mond származásomra?
Mit mond származásomra?
PROTEUS.
Hát hogy nemes törzsből eredt
Hát hogy nemes törzsből eredt
JULIA.
Vagyis nem törzsből fajúlt bolonddá.
Vagyis nem törzsből fajúlt bolonddá.
THURIO.
Azt tudja-e, hogy mennyi birtokon van?
Azt tudja-e, hogy mennyi birtokon van?
PROTEUS.
Ó tudja, s szánja birtokait.
Ó tudja, s szánja birtokait.
THURIO.
Miért?
Miért?
JULIA. (Félre.)
Hogy ily szamár urok van.
Hogy ily szamár urok van.
PROTEUS.
Hogy bérbe adta, és nem ön van ott.
Hogy bérbe adta, és nem ön van ott.
JULIA.
Jön a herczeg.
Herczeg jő.
Jön a herczeg.
Herczeg jő.
HERCZEG.
Hogy van Proteus? hogy vannak Thurio?
Nem látta egyikük sem Eglamourt?
Hogy van Proteus? hogy vannak Thurio?
Nem látta egyikük sem Eglamourt?
THURIO.
Én nem.
Én nem.
PROTEUS.
Én sem
Én sem
HERCZEG.
Hát lyányomat?
Hát lyányomat?
PROTEUS.
Azt sem.
Azt sem.
HERCZEG.
Úgy a paraszt Valentinhez szökött,
És Eglamour kiséretül vele. –
Lőrincz barát az erdő közt bolyongva
Találkozott is vélök: Eglamourt
Megismeré, s gyanítá Silviát is,
De biztosan nem látta fátyolától:
Az este azt mondotta, gyónni megy
Patrick atyához, s ott azóta nem volt
Mindez szökéséről tanúskodik.
Kérlek tehát, ne vesztegeljetek,
Hanem lovakra, – majd találkozunk
A hegy tövébe’, ott hol Mantuának
Fordúl az út, mert arra mentek ők is.
Úgy a paraszt Valentinhez szökött,
És Eglamour kiséretül vele. –
Lőrincz barát az erdő közt bolyongva
Találkozott is vélök: Eglamourt
Megismeré, s gyanítá Silviát is,
De biztosan nem látta fátyolától:
Az este azt mondotta, gyónni megy
Patrick atyához, s ott azóta nem volt
Mindez szökéséről tanúskodik.
Kérlek tehát, ne vesztegeljetek,
Hanem lovakra, – majd találkozunk
A hegy tövébe’, ott hol Mantuának
Fordúl az út, mert arra mentek ők is.
| Sietve, jó urak, gyorsan utánam. | (El.) |
THURIO.
No ez daczos, makacs fejü leány,
Kerüli a szerencsét, mely reá vár.
Megyek, hogy bosszút álljak Eglamouron,
No ez daczos, makacs fejü leány,
Kerüli a szerencsét, mely reá vár.
Megyek, hogy bosszút álljak Eglamouron,
| Nem ám azért, hogy e durczást szeretném. | (El.) |
PROTEUS.
És én megyek, mert Silviát imádom,
S nem mintha szöktető társát gyülölném.
És én megyek, mert Silviát imádom,
S nem mintha szöktető társát gyülölném.
JULIA.
S én is megyek, hogy így Proteust kijátszszam,
S én is megyek, hogy így Proteust kijátszszam,
| S nem mintha megszökött Silviát gyülölném. | (El.) |
