II. SZÍN.
Szoba Leonato házában.
Leonato és Antonio.
LEONATO.
Hogy vagy, öcsém? Hol van a fiad? gondoskodott a zenéről?
Hogy vagy, öcsém? Hol van a fiad? gondoskodott a zenéről?
ANTONIO.
Utána lát szorgalmasan. De, bátyám, különös újságot mondhatok, a miről nem is álmodtál.
Utána lát szorgalmasan. De, bátyám, különös újságot mondhatok, a miről nem is álmodtál.
LEONATO.
Valami jót?
Valami jót?
ANTONIO.
Majd az eredmény üti rá a pecsétet; de a borítéka jó: kívül jót mutat. A herczeget és Claudiót, a mint kertemben a sürű lombos fasor közt sétáltak, egyik emberem kihallgatta: a herczeg fölfedezte Claudiónak, hogy ő szerelmes húgomba, a te leányodba, s hogy az éjjel meg is akarja ezt neki vallani táncz közben; és ha leányod is beleegyez, mindjárt tarkón akarja ragadni az időt, hogy veled is rögtön beszéljen.
Majd az eredmény üti rá a pecsétet; de a borítéka jó: kívül jót mutat. A herczeget és Claudiót, a mint kertemben a sürű lombos fasor közt sétáltak, egyik emberem kihallgatta: a herczeg fölfedezte Claudiónak, hogy ő szerelmes húgomba, a te leányodba, s hogy az éjjel meg is akarja ezt neki vallani táncz közben; és ha leányod is beleegyez, mindjárt tarkón akarja ragadni az időt, hogy veled is rögtön beszéljen.
LEONATO.
Van annak a ficzkónak esze, a ki neked ezt mondta?
Van annak a ficzkónak esze, a ki neked ezt mondta?
ANTONIO.
Ügyes, szemes legény; majd érte küldök: vallasd ki magad.
Ügyes, szemes legény; majd érte küldök: vallasd ki magad.
LEONATO.
| Nem, nem: tartsuk álomnak míg be nem teljesűl; de leányomat mégis értesíteni kell, hogy jobban kész legyen a válaszra, ha véletlenül mindez igaz lenne. Eredj beszélj vele. (Több személy átmegy a színpadon.) Atyafiak, már tudjátok, mi a dolgotok. – Oh kérlek, barátom, te gyere velem: reád nagy szükségem van. – Atyafi, el ne felejtsétek, hogy kevés az idő. | (El.) |
