II. SZÍN.
Ugyanott.
Adriána és Luciána jönnek.
ADRIÁNA.
Ah, Luciána, hát úgy ostromolt?
Beszélj, de arcza, és szeme kigyúlt-e?
Látszott-e, hogy komolyan udvarolt?
Víg volt-e vagy bús? halvány, vagy pirult-e?
Szive bolygó tüzén, mely arczán lengett,
Észlelted-e, hogy komolyan esengett?
Ah, Luciána, hát úgy ostromolt?
Beszélj, de arcza, és szeme kigyúlt-e?
Látszott-e, hogy komolyan udvarolt?
Víg volt-e vagy bús? halvány, vagy pirult-e?
Szive bolygó tüzén, mely arczán lengett,
Észlelted-e, hogy komolyan esengett?
)
LUCIÁNA.
Előbb tagadta: nincs hozzá jogod.
Előbb tagadta: nincs hozzá jogod.
ADRIÁNA.
Ő megszegé, s most engem megtagad!
Ő megszegé, s most engem megtagad!
LUCIÁNA.
Azt esküvé, hogy itt idegen ő.
Azt esküvé, hogy itt idegen ő.
ADRIÁNA.
Igaz, de inkább volna hitszegő!
Igaz, de inkább volna hitszegő!
LUCIÁNA.
Majd kértem érted őt.
Majd kértem érted őt.
ADRIÁNA.
| S mit válaszolt? |
LUCIÁNA.
Én érted, ő meg nekem udvarolt.
Én érted, ő meg nekem udvarolt.
ADRIÁNA.
S mikép akart szerelmedbe bejutni?
S mikép akart szerelmedbe bejutni?
LUCIÁNA.
Úgy, hogy ha más, meg is bírt volna hatni,
Előbb kecsem, majd szép szavam dicsérte.
Úgy, hogy ha más, meg is bírt volna hatni,
Előbb kecsem, majd szép szavam dicsérte.
ADRIÁNA.
Hát szépen szóltál?
Hát szépen szóltál?
LUCIÁNA.
| Tán haragszol érte? |
ADRIÁNA.
Haragszom és nem tűröm, a miket vét,
Ha szivem nem, nyelvem hadd lelje kedvét,
Férjem nyomorék, vén, rút, csúnya, görbe,
Aszott, sovány, formátlan, sánta törpe,
Bűnös, nemtelen, ostoba, gonosz,
Teste bélyegzett, és elméje rossz.
Haragszom és nem tűröm, a miket vét,
Ha szivem nem, nyelvem hadd lelje kedvét,
Férjem nyomorék, vén, rút, csúnya, görbe,
Aszott, sovány, formátlan, sánta törpe,
Bűnös, nemtelen, ostoba, gonosz,
Teste bélyegzett, és elméje rossz.
LUCIÁNA.
Mért félted őt, ha annyi a hibája?
Az ördögöt, ha elszalad, ki bánja?
Mért félted őt, ha annyi a hibája?
Az ördögöt, ha elszalad, ki bánja?
ADRIÁNA.
Csak mondtam… ó de szivem érte fáj:
Hanem szeretnék félrevinni mást,
Fészkétől messze vijjog a sirály,
Bár nyelvem átkot szór, de szivem áldást.
Syracusi Dromio jő.
Csak mondtam… ó de szivem érte fáj:
Hanem szeretnék félrevinni mást,
Fészkétől messze vijjog a sirály,
Bár nyelvem átkot szór, de szivem áldást.
Syracusi Dromio jő.
S. DROMIO.
Hamar! fiókot, erszényt, jaj siessen!
Hamar! fiókot, erszényt, jaj siessen!
LUCIÁNA.
Ho hó, mitől lihegsz?
Ho hó, mitől lihegsz?
S. DROMIO.
| Futék sebessen. |
ADRIÁNA.
Dromio, hol a gazdád, nincs baja, jól van?
Dromio, hol a gazdád, nincs baja, jól van?
S. DROMIO.
Dehogy, rosszabb helyen, mint a pokolban,
Egy bőrruháju ördög fogva tartja,
Kinek kemény szivét aczél takarja,
Sátán, lidércz, goromba, durva, csúnya;
A kin csupa bivalybőrből a gúnya;
Barát, hanem visszáról; vállad-verő, ki tarkon
Csíp úton, kikötőben, szorosban, útczasarkon,
Kopó, ki szertefürkész, nyomot szagolva,
S itélet előtt viszi a lelkeket pokolba.
Dehogy, rosszabb helyen, mint a pokolban,
Egy bőrruháju ördög fogva tartja,
Kinek kemény szivét aczél takarja,
Sátán, lidércz, goromba, durva, csúnya;
A kin csupa bivalybőrből a gúnya;
Barát, hanem visszáról; vállad-verő, ki tarkon
Csíp úton, kikötőben, szorosban, útczasarkon,
Kopó, ki szertefürkész, nyomot szagolva,
S itélet előtt viszi a lelkeket pokolba.
ADRIÁNA.
Ember, beszélj, mi érte férjemet?
Ember, beszélj, mi érte férjemet?
S. DROMIO.
Mi érte? a poroszló, elérte és bevitte.
Mi érte? a poroszló, elérte és bevitte.
ADRIÁNA.
Mi az? be merte zárni? hát miért?
És ki ruházta rá ezen jogot?
Mi az? be merte zárni? hát miért?
És ki ruházta rá ezen jogot?
S. DROMIO.
Azt nem tudom, hogy ki ruházta rája,
Csak azt láttam, bivalybőr volt ruhája.
De kérem a váltságpénzt a fiókból.
Azt nem tudom, hogy ki ruházta rája,
Csak azt láttam, bivalybőr volt ruhája.
De kérem a váltságpénzt a fiókból.
ADRIÁNA.
Hogy férjem, tudtomon kívül adós;
De hát miféle kötvényt vett magára?
| Menj, hozd ki hugom. Ezt nagyon csudálom, | (Luciána el.) |
De hát miféle kötvényt vett magára?
S. DROMIO.
Nem kötvényt, lánczványt, még pedig komiszt,
Azt vertek rá. Ha! tán üti; ha! pszt.
Nem kötvényt, lánczványt, még pedig komiszt,
Azt vertek rá. Ha! tán üti; ha! pszt.
ADRIÁNA.
Kit? férjemet?
Kit? férjemet?
S. DROMIO.
Nem, az egyet, az óra. Sietni kéne, mert
Kettőt ütött, hogy jöttem, most pedig egyet vert.
Nem, az egyet, az óra. Sietni kéne, mert
Kettőt ütött, hogy jöttem, most pedig egyet vert.
ADRIÁNA.
Bolond? visszafelé jár az óra, nem előre?
Bolond? visszafelé jár az óra, nem előre?
S. DROMIO.
Biz úgy; ha poroszlót lát, visszafordúl előle.
Biz úgy; ha poroszlót lát, visszafordúl előle.
ADRIÁNA.
Tán adós is az idő! Soha ilyen fajankót!
Tán adós is az idő! Soha ilyen fajankót!
S. DROMIO.
Biz adós, többel mint ő maga megérne, – bankrót,
Azonfelűl tolvaj is, sohsem hallotta ön,
Hogy éjjel-nappal folyvást az idő lopva jön?
Ha hát lop, és adós, s egy poroszlót jönni meglát,
Nincs-e oka, hogy hátra menjen egy nap egy órát?
Luciána visszajő.
Biz adós, többel mint ő maga megérne, – bankrót,
Azonfelűl tolvaj is, sohsem hallotta ön,
Hogy éjjel-nappal folyvást az idő lopva jön?
Ha hát lop, és adós, s egy poroszlót jönni meglát,
Nincs-e oka, hogy hátra menjen egy nap egy órát?
Luciána visszajő.
ADRIÁNA.
Ne a pénz, Dromio, vidd szaladva és mondd
Uradnak, kéretem jöjjön haza.
Jer hugom; ó ma engem elnyom a gond,
Ne a pénz, Dromio, vidd szaladva és mondd
Uradnak, kéretem jöjjön haza.
Jer hugom; ó ma engem elnyom a gond,
| A gond, lelkemnek búja s vígasza. | (Elmennek.) |
