I. SZÍN.
Tengerpart.
Antonio és Sebastián jönnek.
ANTONIO.
Nem akarsz tovább maradni? azt sem akarod, hogy veled menjek?
Nem akarsz tovább maradni? azt sem akarod, hogy veled menjek?
SEBASTIÁN.
Bocsáss meg, nem. Csillagaim baljóslatún fénylenek; sorsom gonosz szeszélye talán a tiéidet is elhomályosíthatná. Azért igen-igen kérlek, engedd, hadd viseljem én bajaimat egyedül. Rosszúl fizetnék szivességedért, ha bármit is rád hárítanék azokból.
Bocsáss meg, nem. Csillagaim baljóslatún fénylenek; sorsom gonosz szeszélye talán a tiéidet is elhomályosíthatná. Azért igen-igen kérlek, engedd, hadd viseljem én bajaimat egyedül. Rosszúl fizetnék szivességedért, ha bármit is rád hárítanék azokból.
ANTONIO.
Hadd tudjam legalább, hová szándékozol?
Hadd tudjam legalább, hová szándékozol?
SEBASTIÁN.
Nem, nem, uram. Az utazás, melyre magamat elhatárzám, tisztán csak kalandozás. Azonban a szerénység oly kitűnő vonását látom benned, a mennyiben nem akarod tőlem kicsikarni, a mit én elhallgatni akarok, hogy némileg kötelezve érzem magamat nyilatkozni. Tudd meg tehát rólam, Antónió, az én nevem Sebastián, melyet én kereszteltem át Rodrigónak. Atyám Messalinéból az a Sebastián volt, a kinek hírét, tudom, te is hallottad; utána én és a húgom maradtunk, mind a ketten egy órában születve. Ha az égnek tetszett volna, úgy is végeztük volna életünket; azonban te, uram, útjába álltál ennek, mert néhány órával előbb, mint te engem a tenger zajából kimentettél, húgom elmerült.
Nem, nem, uram. Az utazás, melyre magamat elhatárzám, tisztán csak kalandozás. Azonban a szerénység oly kitűnő vonását látom benned, a mennyiben nem akarod tőlem kicsikarni, a mit én elhallgatni akarok, hogy némileg kötelezve érzem magamat nyilatkozni. Tudd meg tehát rólam, Antónió, az én nevem Sebastián, melyet én kereszteltem át Rodrigónak. Atyám Messalinéból az a Sebastián volt, a kinek hírét, tudom, te is hallottad; utána én és a húgom maradtunk, mind a ketten egy órában születve. Ha az égnek tetszett volna, úgy is végeztük volna életünket; azonban te, uram, útjába álltál ennek, mert néhány órával előbb, mint te engem a tenger zajából kimentettél, húgom elmerült.
ANTONIO.
Oh, szerencsétlen nap!
Oh, szerencsétlen nap!
SEBASTIÁN.
Egy lányka, a kit, bár hozzám igen hasonlónak mondák, sokan szépnek tartottak; de bárha engem a csodálatig fokozott becsülés nem vihetett is annyira, hogy ezt elhigyjem, annyit mégis bátran állíthatok, hogy lelkét az irígység is csak szépnek tarthatá. A sós víz őt már elborította; noha úgy látszik, én újra még többel borítom emlékét.
Egy lányka, a kit, bár hozzám igen hasonlónak mondák, sokan szépnek tartottak; de bárha engem a csodálatig fokozott becsülés nem vihetett is annyira, hogy ezt elhigyjem, annyit mégis bátran állíthatok, hogy lelkét az irígység is csak szépnek tarthatá. A sós víz őt már elborította; noha úgy látszik, én újra még többel borítom emlékét.
ANTONIO.
Bocsáss meg, uram, a szegényes ellátásért.
Bocsáss meg, uram, a szegényes ellátásért.
SEBASTIÁN.
Oh, jó Antónió, bocsánat, hogy terhedre voltam.
Oh, jó Antónió, bocsánat, hogy terhedre voltam.
ANTONIO.
Ha ragaszkodásomért megölni nem akarsz, engedd, hadd legyek szolgád.
Ha ragaszkodásomért megölni nem akarsz, engedd, hadd legyek szolgád.
SEBASTIÁN.
Ha meg nem akarod semmisíteni, a mit tettél, azaz megölni azt, a kit megmentettél, ne kivánd ezt. Isten veled örökre. Szívem csordultig van gyöngédséggel, és oly közel járok anyám szokásához, hogy a legkisebb új alkalomra szemem fog rólam mesét mondani. Orsino gróf udvarába kell mennem: Isten veled. (El.)
Ha meg nem akarod semmisíteni, a mit tettél, azaz megölni azt, a kit megmentettél, ne kivánd ezt. Isten veled örökre. Szívem csordultig van gyöngédséggel, és oly közel járok anyám szokásához, hogy a legkisebb új alkalomra szemem fog rólam mesét mondani. Orsino gróf udvarába kell mennem: Isten veled. (El.)
ANTONIO.
Az ég szerelme járjon hát veled!
Ellenim vannak Orsinó körül,
Különben megnéznélek ott hamar;
De, bármi jöjjön, szívem úgy szeret,
Az ég szerelme járjon hát veled!
Ellenim vannak Orsinó körül,
Különben megnéznélek ott hamar;
De, bármi jöjjön, szívem úgy szeret,
| Hogy a vész csak játék: s megyek veled. | (El.) |
