27. UDVARI JELLEGŰ EGYHÁZI IRODALOM (BÁN IMRE)
27. UDVARI JELLEGŰ EGYHÁZI IRODALOM
(BÁN IMRE)
(BÁN IMRE)
Az ellenreformáció érdekében kibontakozó lendületes katolikus egyházi irodalom az 1640–1690 közötti periódusban két irányban fejlődött tovább. Gazdagabb és a barokk külsőségeket teljesebben hordozó ága továbbra is az ellenreformáció osztálybázisához, az arisztokráciához kapcsolódott, s az udvari irodalom szerves részeként fejlődött. Ezzel párhuzamosan létrejött egy népszerűbb, az egyszerű embereknek szóló iránya is, a katolikus hitéletnek széles rétegekben való elmélyítése érdekében. Az előbbiben a jezsuiták, az utóbbiban a ferencesek játszották a vezető szerepet, bár ez a munkamegosztás korántsem kizárólagos: ferences írók nemegyszer főúri szolgálatban is tevékenykedtek, a jezsuiták pedig írtak műveket a szélesebb közönségnek is. Bonyolultabb és más jellegű rétegeződés alakult ki a protestáns egyházi irodalomban, melynek elsősorban egy polgárias és egy nemesi szárnya vált határozottan megkülönböztethetővé. A református erdélyi fejedelmek révén azonban itt is megtalálható a határozottan udvari kötöttségű vallásos irodalom. A kor főurai nemcsak anyagilag támogatták ezt a vallásos irodalmat, de részben maguk is művelték, amint azt Eszterházy Miklós és Pál, Kemény János, Apafi Mihály példája mutatta.
