Élete
Élete
Eötvös a Dunántúlnak azon a vidékén élte gyermekkorát, amely a 48-as harcok első színhelye volt, s mely harcokból apja is kivette részét. Mezőszentgyörgyön született 1842-ben; a pápai kollégiumban, majd a soproni-líceumban végezte középiskoláit; sikerrel szerepelt az önképzőkörökben. 1860-tól kezdve a pápai jogakadémia hallgatója, később joggyakornok, majd tiszti alügyész, s közben már megjelennek első versei is. 1863-ban résztvett az Almássy-féle összeesküvésben, ami miatt súlyos várfogságot kapott.
1871-ben Veszprémbe nevezték ki "királyi közvádló ügyésznek". Itt szerkesztette a Veszprém című hetilapot, amelyben több cikke jelent meg. Ezután hosszabb időre megszakad szépírói működése, s politikusi tevékenysége kerül előtérbe, de ennek során a rá jellemző részletességgel raktározza el emlékezetében a látott s hallott világot. Deák iránti nagy tisztelete arra késztette, hogy midőn a veszprémi kerület képviselővé választotta, a kormánypárthoz csatlakozzék. Innen fogva írta a kiegyezést támogató cikkek sorát a Pesti Naplóba. A politikai élet további alakulása azonban már nem egyezett Eötvös felfogásával, nem volt híve a fúziónak, a függetlenségi párthoz csatlakozott. Így lett további írásainak fóruma az Egyetértés; különösen sokat harcolt a nemzeti hadsereg felállításáért. Később azonban ellentétbe került pártjával, s további politikai pályáját nagy vargabetűk jelzik; a maga módján mindig igyekezett Kossuthoz hű maradni, s 1893-ban személyesen is meglátogatta. Lassan azonban még inkább háttérbe szorul, s élete végére szinte teljesen elfeledkeznek róla.
