Varga Imre (1919) (Munkaközösség)
Varga Imre (1919)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Varga Imre 1948-ban tünt fel a Csillag novellapályázatán Kemény, de szép világ című elbeszélésével. Novelláskötete, a Ködös hajnal, és kisregénye, a Jóreménység, 1953-ban jelent meg. A Bicegő próféta (1961) a címadó kisregényt és néhány elbeszélését tartalmazza. Az Összevissza ivadékok (1975) harmadik díjat nyert a Szépirodalmi Kiadó regénypályázatán.
A középparaszti családból származó író az ötvenes években a falun végbemenő átalakulás gondjairól, a termelőszövetkezeti életformáról, az azonosulás nehézségeiről szólt. Elbeszélései és kisregényei középpontjába parasztszereplők jellemét és magatartását állítja, általuk szembesíti a múltat, a megszokottat az új korszak követelményeivel. A társadalom és az egyén felelősségét egyaránt mérlegre teszi. Az ötvenes évek témáitól így jut el a szocialista erkölcs mindennapi tartalmának kérdéseihez és a vidéki vezetők típusainak morális vizsgálatához. Az Összevissza ivadékok egy kisváros irányítóinak hatalomvágyát, erkölcstelen érdekszövetségét, dzsentroid hierarchiáját figurázza ki.
Varga Imre munkásságát témaválasztása tökéletesen jellemzi. Írásainak kettős arca van: az író azonosul az üggyel, amelyet képvisel, bírálata is indokolt, de többnyire adós marad a hiteles megjelenítéssel.
