18. A MAGYAR DRÁMA A SZÁZAD ELEJÉN (OSVÁTH BÉLA)
18. A MAGYAR DRÁMA A SZÁZAD ELEJÉN
(OSVÁTH BÉLA)
(OSVÁTH BÉLA)
A huszadik század elején a magyar drámairodalomban két egymástól élesen elváló áramlat jelentkezik. A folyamat már a múlt század második felében, a kiegyezéstől kezdve elindult, a millennium környékén, az üzletszínházak kivirágzásával, a század elején meggyorsult. Drámairodalmunk egyik vonulata irodalmunk nagy társadalombíráló, a nemzet sorskérdéseit megfogalmazó, tettrekész hazafiságra sarkalló hagyományaihoz kapcsolódott, szószéknek tekintette a színpadot, s ki többet, ki kevesebbet visszaadott abból a nyugtalanságból, amely a társadalmi osztályokat s a különböző rétegeket átjárta. A másik vonulat, s ez jutott többször színpadra, tagadta a színház szószék-jellegét, csak szórakoztatni akart, egyetlen célja volt: az egyre nagyobb fogyasztóvá váló üzletszínházak szükségleteinek kielégítése.
Színházak és közönség. Naturalizmus, impresszionizmus
Társadalomkritikai és filozófiai törekvések a század eleji drámában
Barta Lajos (1878 Kistapolca – 1964 Budapest)
Lengyel Menyhért (1880 Balmazújváros –)
Biró Lajos (1880 Bécs – 1948 London)
Karinthy Frigyes
Kísérletek új népdrámára
Gárdonyi Géza
Móricz Zsigmond
Kísérlet az esztéta dráma megteremtésére
Szomory Dezső
Hevesi Sándor (1873 Nagykanizsa – 1939 Budapest)
A dzsentri és a polgár összebékülése. Konzervatív drámairodalom
Herczeg Ferenc
Molnár Ferenc (1878 Budapest - 1952 New York)
Kiadások
Irodalom
