A Kortárs
A Kortárs
1929-30-ban új társadalomkritikai, irodalmi és művészeti szemle jelentkezett a nyilvánosság előtt. Szerkesztője Vajda János. Programja szerint a szeretet, a jóság szavaival akar az indulat és gyűlölet őserdejében megszólalni. A lap munkatársai magukat osztály- és pártmentes szocialistáknak vallják, akik a polgárságot óhajtják a korszerű európai szellemhez közelíteni, és a polgári gondolkodás "örök" értékeit, mindenekelőtt a szabad, a tiszta művészet elvét megőrizni. Az ország felemelkedésének lehetőségét az általános polgárosodásban látják. Irodalmi platformjuk leginkább arra a negatívumra épül, hogy szembenállnak a Nyugattal, és a támadást nemcsak a Nyugat megalkuvásai, a Baumgarten-díj-kiosztás szempontjai ellen irányítják, hanem a Nyugat törzsgárdájának művei ellen is. Babitsról, Móriczról, Karinthyról 208lekicsinylően, sokszor teljesen igazságtalanul írnak. Igen jellemző, hogy József Attila Babitsot bíráló tanulmányát méltatják, Babits ellenes versét közlik, de mikor Döntsd a tőkét… című kötete sajtó alá kerül, a Kortárs hír formájában siet közölni, hogy ez a kötet nem az ő kiadásában jelenik meg. Legtöbbre Kassákot és körét értékelik, és általában a fiatal, a Nyugattól többé-kevésbé távolálló írókat, költőket igenlik. Helyesen ítélik meg Herczeg Ferenc, Márai Sándor működését és Nagy Lajos, Radnóti Miklós jelentőségét. Kritikai tevékenységük érdeme, hogy igyekeznek a magyar könyvkiadás eseményeit figyelemmel kísérni. Kisebb tanulmányokban a különböző irodalmi irányzatokat és jelenségeket is elemzik és összefoglalják. Helyet adnak József Attila, Radnóti Miklós, Forgács Antal igényes, értő bírálatainak és eszmefuttatásainak. Az irodalmon kívül főleg képzőművészeti tájékozódásuk folyamatos. Néhány jó költő, néhány jó vers (József Attila, Radnóti, Berda József, Forgács Antal) föltűnik a Kortárs hasábjain, de egészében éppúgy az érzelgős, patétikus szabadverseknek, a homályos, jellegtelen elbeszéléseknek ad felvonulási terepet, mint a legtöbb korabeli folyóirat.
