Gobby Fehér Gyula (1943–)
Gobby Fehér Gyula (1943–)
Az elidegenült világ látványa foglalkoztatja Gobby Fehér Gyulát is, s ez az a tény, amely alapvetően megszabta művészetének jellegét, meghatározta mind novellaformáját, mind regénytípusát, s előcsalta nála is a próza Franz Kafka-i elemeit. A valóság részleteinek a határai elmosódnak az író világában, és mesés, valamint rettenetes jellegükkel vannak jelen mind az elbeszélésekben, amelyek az oly beszédes Elrontott csodák cím 133alatt jelentek meg, mind pedig regényében, amely a fantasztikum realitását ostromolja, s a társadalmi élettel akar szembenézni. Legfigyelemreméltóbb műve mindeddig novellás kötete, amely az elidegenült világ meséskönyveként bizonyítja, hogy novellái többek, mint pusztán a képzelet játékai, hiszen az élet reflektálódott bennük, s öltött ezeregyéjszakás alakot. Kísérletezett a társadalmi regénnyel is A verseny végén című alkotásával, de termékenyebbnek bizonyultak drámai kísérletei, amelyek közül A statisztikusok és A kerítés inkább parabolisztikus alkotás, míg A budaiak szabadsága című történelmi drámája az el nem kötelezettség problémáját tárgyalja a történelmi példázat segítségével.
A fiatal jugoszláviai magyar irodalom harmadik magatartásformáját a csoportosulásoktól különállók, az azokkal kapcsolatot alig fenntartó írók képviselik.
