XI. Halotti búcsúztató
XI. Halotti búcsúztató
Gyászkoporsómhoz jöjjetek, most vagyok közöttetek, / Hites társam, gyermekeim, elbúcsúzom tőletek, / Mert már nemsokára készülök sírágyba, / Itt hagylak árvaságra. // Kedves párom, tudom, hogy fáj a te szíved érettem, / Kivel csendes boldogságban nagyon sok évet élte, / De a halál mérge szívünket széttépte, / Jutottál özvegységre. // Nem az életet sajnálom, hogy azt most itt kell hagynom, / Szívemet az szomorítja, hogy tőled el kell válnom, / Hogy sohasem láthatlak, nem vigasztalhatlak, / Ha gyötörnek a fájdalmak. // Áldást kérek rád az égből, hogy gondomat viselted, / Úgysem kell már ápolgatás, nem szenvedek én többet, / Hogyha sértettelek, oh, kérlek, bocsásd meg, / Míg a sírba nem megyek. // Gyermekeim, ne sírjatok, könnyetek ne öntsétek, / Míg a sírhalom reám hull, végáldásom vegyétek. / Legyetek boldogok, szelidek s boldogok, / Áldás szálljon reátok. // Szerető jó anyátok szeretetben tartsátok, / Bánatos özvegységében őtet vigasztaljátok, / Végszavam ezt mondja, gyászos sírhalomba, / Megyek sötét síromba. // Jó rokonim, testvéreim, barátim és szomszédim, / Az Isten áldása szálljon reátok, ösmeröseim, / Síromhoz jöjjetek, oda kísérjetek, / Értem könyörögjetek. // Atya, fiú és Szentlélek, lelkemet nektek adom, / Sírom fölött Jézusomnak Szent keresztje virrasszon, / Szűzanyám, Mária, ölelj karjaidra, / Vidd lelkem menyországba. Ámen.
(Ács Lőrincné született Papp Brigitta kéziratos énekeskönyvéből.)
