I. Vencel birtokot adományoz Tiszavárkonyban (1301)
I. Vencel birtokot adományoz Tiszavárkonyban (1301)
Vencel, Isten kegyelméből Csehország és Lengyelország királya;
Örömmel és megérdemelten terjesztjük ki felséges és adakozó jobbunkat mindazokra, akiket a nekünk és a mieinknek nyújtott serény készségünk, ritkán tapasztalható állhatatos hűségünk tett előttünk kedvessé;
Ezért a jelenlegi [levelünk] tartalmával akarjuk hírül adni mind a jelenleg, mind a jövőben élőknek, hogy mi – hűséges és elismert szolgálataiért – amelyekben a mi hívünk, a Rátold nemzetség [de gene Eatholth] István mester fia, a kedvelt Kakas mester minket és a Tekintetes Vencel Urat, a mi kedves fiunkat mostanáig állhatatosan részesítette, a jelenben is részesíti, és hogy a jövőben még állhatatosabban legyen képes segíteni, megjutalmazni akarván és szándékozván, a Titeli Egyház Tisza mellett levő Tiszavárkony nevű falubirtokát [villam Varkun iuxta Tytiam exsistentem] az összes hasznaival és tartozékaival, különösen az onnan származó adóval, a mondott Kakas mesternek – isten különös kegyelméből – adjuk és adományozzuk örökös jogon való birtoklásra és bírásra, neki és az ő örököseinek, valamint az örökösei maradékainak;
mindazonáltal úgy, hogy a Titeli Egyháznak ugyanezen Tiszavárkony ellenében – az említett Vencel Ur, a mi fiunk – egy másik hasonértékű falubirtokot tartozzon adni kölcsöncsereként, amit ő beleegyezően elfogadott, úgy ahogy annak az egyháznak az üdvére és előmenetelére a legjobban fog szolgálni;
és ha ugyanezen legkedvesebb fiunk nem tudna egyenlő kölcsöncserét adni és juttatni a mondott Titeli Egyháznak, akkor a mondott Tiszavárkony falubirtokot meg fogjuk mi hagyni azoknak [a barátoknak], neki Kakas mesternek pedig hasonló birtokról gondoskodunk, ígérve hogy amint ugyanezt a kedvelt fiunkat [Vencelt] magyar királlyá koronázzák a mi és az ő ilyesféle adományát kiváltságlevelünkkel fogja megerősíteni, amely dolognak a bizonyságára a jelenlegi levelünket elkészíttetni és a mi felségünk pecsétjével megerősíttetni parancsoltuk.
