XVII. Egyházi ének (Szűz Mária menyegzője)
mennyből szállott angyalsereg ragyogó pompában áll.
Kék nefejelcskoszorú van Gábor angyal kezében,
A szentháromság örömmel ül mennyei székében.
Szendén belép Szűz Mária, mint kinyílt rózsabimbó.
Utána jön a sok szép ifjú Jeruzsálem fiai,
Mindenik úgy óhajtaná őt házastársul nyerni.
A Szűz kezét elnyerni mind vágyat érez szívében.
Köztük áll egy szegény ifjú szendén, alázatosan
Aki ifjúságát tölté tiszta ártatlanságában.
Tudja azt mindenki, hogy ő csak egy szegény ácsmester.
Megvetően néznek le rá, ő pedig hátravonul,
Mély alázattal eltelve szelíd arca elpirul
Az ifjaknak egy-egy száraz mandulafa ágat ad.
Mondván, akinek kezében ezen ág virágot hoz,
Ezt a tiszta Szűz leányzót az vezeti oltárhoz.
És óh csoda a templomban érzik mennyei illat.
Mert a szegény ácsmesternél a száraz mandula ág
Rózsaszín virágot hajtván terjesztette illatát.
Egy tündöklő fehér Galamb a fejére rászállott,
És nefelejcskoszorút Mária homlokára
Feltéve ragyogó fénnyel az Úrnak Szent Angyala.
gyűrűzd el és vidd oltárhoz ezt a tiszta Szűz arát.
Tisztaságodnak, ím, ez lesz a legszentebb jutalma,
Te lész az Isten fiának egykor nevelő atyja.
Megtörtént e leggyönyörűbb örök hűség esküvő.
Angyali zene követé a legszentebb ünnepet
Égen-földön meghallották ezt a dicső éneket.
Három király ajándékát,
Oly kedvesen vedd imádságunkat,
Éneklésünket szent olvasónkat,
Jézus, Mária,
Szent József.
Halálunkkor is azt rebeghessük,
Jézus, Mária, József légy velünk,
Hogy üdvözölhessen lelkünk.