87HETEDIK SZAK.
El múlttak.
Hegedűlt arrúl szent Dávid, el is magyarázta.
Régen volt az, talán nem is igaz.
El múltt, mint a’ tavaszi hó.
El ment egyszer egy vén aszszony, soha se jött viszsza.
Régen törtem én ott a’ jeget.
Régen ki találtam, a’ mit főzni akarsz.
Onnént a’ Rösnyög is meg tért.
88Régen meg jöttem onnant, a’ hová indúlsz.
Még akkor a’ világon se voltál.
89El múlt esőnek nem kell köpönyeg.
A’ tavaszi hó térdig ért.
A’ Zsidó se ád valamit a’ voltra.
A’ Farkas is ki hullatta eddig.
Meg övődött, meg ivódott.
Meg hólt a’ gyermek; oda a’ komaság.
Voltunk Mátyás üdejében Magyarok.
Régen mög ötted, a’ mitűl meg kell halnod.
Soha a’ Villám többé viszsza nem tért.
Nem kell annak többé a’ reggeli leves.
Ki vágta a’ halál élte’ bordájábúl.
Talán az Annya is meg feletkezett rólla.
El mosta már annak hírét is az eső.
Ezt még nagy Apámtúl hallottam.
Ez még ezer hét száz elsőben történt.
Eddig a’ tyúk is ki kaparta volna.
Az a’ vörös köpönyeg még a’ vörös Papoké volt.
Voltak a’ vörös Papok is.
Ez a’ dolog a’ vörös Papok’ idejökben történt.
90Még akkor Ádám is fiatal volt.
Még akkor a’ Birónak se volt ám bajuszsz.
Még akkor a’ Papok is bajuszt hordoztak.
Sok viz le fojt az olta a’ Dunán.
Az olta a’ fák sokszor le húllatták leveleiket.
Még akkor Debrecen is falu volt.
Még akkor emberek se voltak Magyar országban.
Hirét se hallottuk annak.
Még akkor a’ farkas is a’ földön járt.
Ha tudtam volna is, eddég el felejtettem volna.
Porát is el hordották a’ szelek.
Akkor az is meg hólt, ki utánna volt.
Maradékjábúl se maradott annak egy is.
Régen oda van mind fészkestűl, mind kukostúl.
Sok leány ment az olta férjhez.
Ki szolgálta immár Gazdáját.
Isten tudná meg mondani, mikor volt.
Kénnyén neveltt kutya is ki ugatta eddég.
Még akkor a’ Magyarnak is volt üdeje: hogy magyarúl beszéllyen.
Az oltal a’ nap is más oldalára fordúlt.
Még akkor talpát a’ medve is nyalta.
Akkor a’ kutya is kutyó volt.
Én is biztam egy nád szálhoz. Ki (föl nyölvén) hajlott máshoz.
Az akkor volt, mikor a’ tehén meg ellött.
Még akkor a’ falú temploma is kápolna volt.
Már ekkor az akkori hegedűs minden nótáit el felejthette.
Akkor ez a’ fa se vetett ekkora árnyékot.
Eszembe se jut: hogy valami volt.
Mint a’ hóltt, úgy meg feletkeztem rólla.
Tündöklöttem, mint az üst. El enyisztem mind a’ füst.
János bátya is Jankó volt még akkor.
92Társsa volt ő Mathuzalemnek is.
Talán még akkor a’ Föcske se föcsögött annyit.
Akkor a’ nap is melegebbet sütött.
Még a’ hóld is nagyobb volt.
Az ólta a’ csillag szám is meg fogyott.
Akkor a’ faluk se voltak oly közel egy máshoz.
Még akkor szép volt ám Vénus is.
De már az egyszer meg esett.
Meg volt, csak meg ne tudgyák.
A’ mi meg lett, nem tehetni többé meg nem lettnek.
Egy régi förgeteg futta már azt el.
Meg ette a’ Farkast, ki is adta immár.
Kétszer se mondom: hogy oda nincs.
Meg ért akkor a’ cseresnye, ki is költ a’ magva.
Templom volt ám ez valaha.
Ifiúság szépségének csak töredékje láccik.
Eddig a’ dülledékeket is el hordtták.
Voltam, a’ mi voltam, de nem leszek, a’ mi lehetnék.
Mi is virágzottunk valaha.
Nékünk is nevetett valaha a’ vak ló.
Nékem is volt gesztenye színű hajam.
Haladnak a’ hetek, múlnak az esztendők.
Mintha soha se lett volna.
Nékem is volt valaha egyenes hátom.
Holló voltam; hattyúvá lettem.
Akkor éltem világomat, hogy szél fútta pántlikámat.
Még akkor Barta Erzszók is pártát hordozott.
Van már annak tizen húsz esztendeje.
Még akkor a’ pőszt szösznek mondották.
Ég nyelte é el, vagy a’ főd, nem tudni.
Meg rúgta a’ Szent Mihály’ lova, soha ki nem gyógyúl.
Reménségén kívűl meccették el a’ fonalat.
Meg is itták az áldomást.
Eddég a’ tengerön is túl lehet.
Eddég talán a’ világbúl is ki ment.
Eddég sír helye is el veszett.
Meg hólt az olta a’ hét Török császár.
Beteg volt valaha a’ deák is.
94Régen irták, le kopott.
Sokszor húzta nagy bőjtben a’ törzsököt.
El múlt a’ szomjúság, nem barát a’ kút.
Ki tudná ezt oly sokáig fejébe tartani.
Ha káptalan lett volna feje, eddég el felejhette volna.
Bé lepte azt immár a’ hó is.
Piros csizmájának nyomát ha hogy a’ hó el lepi.
Viseltt abrosz szöszszé vált.
Ádám látott ilyen dolgot, nőtelen korában.
El járta meny aszszonyi tánccát.
Himlő se volt még akkor Magyar országban.
Nem tudtuk még akkor: mi a’ kukorica.
Még akkor a’ Huszárok is kalpagot viseltek.
Üdővel a’ vas is meg vásott.
Üdővel a’ Nespolya is meg ért.
Keféld bár az avit ruhát, nem lesz új belölle.
El ugrotta (mint a’ Peri leány) a’ férjhez menést.
Még akkor Éva is meny aszszony volt.
Eddig gyökerestűl ki veszett.
95Gyököstűl, gyökerestűl ki veszett.
Sok viz le csöpög addég az eszterhejről.
Sokszor meg szarvasodott már attúl fogva a’ teli hóld.
Eddig szent Gellér’ högyét is el hordották volna.
Még akkor a’ kutyákat is nyirták.
Meg voltak még akkor Eugenius’ sánccai.
Akkor még a’ Tisza föl felé fojt.
Ki tudgya, mikor volt az.
Üdővel a’ tetűbűl is lapos lesz.
Eddig a’ bolha is meg fehéredett volna.
Sok szent Márton’ lúdgya kelt már el az úta.
Már a’ cserfa is meg vénhedett az olta.
Kár: hogy oly hamar ért meg a’ tök.
Még akkor a’ Balatonyi cserfa is mak volt.
Ki sok mézet nyalt, sok mérget is falt.
Még azt szent Magdolna siratta.
Régi búzábúl is válik jó kenyér.
Még akkor a’ Maros se folyt a’ Tiszába.