22HATODIK RÉSZ.
Föl akasztás.
A’ Vármegye temettette el.
Úgy lóg, mint az akasztott ember.
Fel fűzték, mint a’ koppót.
Almának is a’ szépét kötik fel.
Meg adták a’ lovak’ árát.
Néha akasztással is el hiresedik az ember.
Meg fúlt a’ hóhér madzagán.
Jól fel hágott a’ város’ szeme’ láttára.
Föl vitték a’ fölleg várba.
Föl magasztalták az ég felé.
Egy pótrán vették nyakára valóját
23Ki vitték, de a’ fán felejtették.
Savanyú vízre vitték, és ott itatták.
Bé kötötték a’ zsák’ szájját.
Akasztó fa címere, hohér pallos levele.
Jól lakott a’ savanyú kútbúl.
Nem hal a’ vízbe, kinek fel kell akadni.
Jól meg nyújtották; ki is nyújtoztatták.
El lehet lába alatt járni.
A’ hoszszas tömlöcnek akasztó fa vége.
Nyakára fujtották a’ kötelet.
Hollók és varjak eledelévé lett.
El temették szemfödél nélkül.
Az akaztás se esik ingyen.
Szemeit a’ hollók vágták ki.
24Bé fogadta a’ hóhér oszlopos palotájába.
Hoszszabb lett, mint ez előtt volt.
Hoszszú bötűt csinállottak belőlle.
Egy egész bötűvé változott.
A’ varjak, verebek társaságjokban lakozik.
Ki tették a’ szárító fára.
Könnyű az akasztó fát meg szokni
Pap volt halálán, de nem temetéssén.
Hollók vendégeskednek szeme’ koponyáján.
Föl kötötték a’ bú felejtőre.
25Meg kötötték a’ torkát, mint a’ zsáknak.
Szél hányogattya a’ Cser fán.
Oly magosra emelték: hogy el se érhetni.
Föl hágott a’ lépcsön, de le nem jöhetett.
Bele keverődzött a’ kenderbe.
Meg kötötték a’ kender ingnek gallérját.
Csak el nem kerülhette a’ szál fát.
Vezetni köllött a’ sírba.
A’ csiklándós nyakat is meg köthetik.
Nyakára fujtották a’ pótrást.