1899. Eb, a ki bánja, kutya, a ki szánja.
1899. Eb, a ki bánja, kutya, a ki szánja.
b) Ezen közmondások megint typicus alakuak, szerintök ujra lehet akármennyit formálni, megjegyezvén itt is hogy az „eb“ szó után ismét személyes viszszaható névmás (a ki) jő, mint a fölebbiekben személy. Azért mondhatjuk: „eb, a ki sir; eb, a ki verekszik“ stb. végetlenül, de nem mondjuk soha: „eb, a mi sir, eb, a mi verekszik,“ mert az eb csak ugy lesz igazán közmondási alany, ha magánál feljebb valót, épen személyt, képvisel. Azért jelentése ennyi: „nem én vagyok az,“ a ki nem barát, azaz én barát vagyok, szeretem a barátságot; „nem én vagyok az,“ a ki szánja, azaz én nem szánom stb.
