SZABADSÁGUNK RONTÓ

1.          Szabadságunk rontó,
          Igazságunk bontó
          Szomszéd, immár örülhetsz,
          Magyar vér gyűlölő,
          Pénzünknek örülő,
          Tollunkkal ékesülhetsz,
          Mondj jó hírt szívednek,
          Kívánt pecsenyédnek
          Víg fogat köszörülhetsz.

2.          Pusztaság épsége,
          Holt elevensége
          Az magyar koronának,
          Török, tatár, német
          Bennünk pusztít s éget,
          Nincs vége prédájának,
          Tűz, láng, füst burítja,
          Hasznát szaporítja
          Az kincses kamorának.

3.          Német métely fogta
          Béleket s elnyomta
          Szíveket az uraknak
          Róma siket és vak,
          Vagyon gondja mert csak
          Erszényére az papnak,
          Szenvedj, és nem érzi,
          Behúnt szemmel nézi
          Csorbáját magyar napnak.

4.          Ártalmas tanácsok
          Istentelen ácsok
          S késedelmes kovácsok,
          Életünk fonalát
          Testünk szőrit, szálát
          Rossz viszáló takácsok,
          Méreg keseríti,
          Kit nyujt szegett hiti,
          Mésszel gyúrott kalácsok

5.          Békesség hajléka
          S oltalom árnyéka
          Alatt nagy kegyetlenség,
          Méz szín alatt méreg,
          Hant alatt rút féreg
          Fekszik istentelenség,
          Óhatta s nem ótta,
          Sőt maga is tódta
          Terhünket az németség.

6.          Csalt reménségünkben,
          Nagy nehéz igyünkben
          Midőn meg nem segített,
          Táplált biztatással,
          De árultatással
          Forrót alánk hevített,
          Gázolt táborostul,
          Mígnem országostul
          Pogány kézre kerített.

7.          Járt eszesen s óva,
          Szerencsére soha,
          Mert fejét nem vétette,
          Hogy Magyarországért
          A német ontson vért,
          Magyar nem érdemlette,
          Köszönd, hogy kenyerét,
          Tik, lúd, borát, serét
          Költeni segítette.
8.          Ordinanciája
          Volt, hogy meg ne várja,
          Ha jün török vagy tatár,
          Ha sánchoz nem bízik
          Szaladjon mind vízig,
          Tágas ott is az határ,
          Ha ott sem állhatja
          Az túlsó víz partja
          Még most elég erős vár.

9.          Zsák abrakját bánta,
          Sisakját sem szánta,
          Ebédjét meg nem ette
          Hordós bora maradt,
          Fél saruba szaladt,
          Patkóját ott feledte,
          Miulta nap égen
          Soha ilyen szégyen
          Magyaron nem követte.

10.          Az török ereje
          S agya veleje
          Hogy házunkban érkezék,
          Végbeli sokaság
          S boszniai gazság
          Hogy helünkben férkezék,
          Írtam barátomnak,
          Surj ispájának,
          Ezekről emlékezzék.

Noviny Arcanum