Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK
és régimódi szenvedés, halál
költőhalál, fennkölt és hősi kép,
tagolt beszéd, mely hallgatót talál, -
ki most mozdulni mer. A köd szitál.
A valóság, mint megrepedt cserép,
nem tart már formát és csak arra vár,
hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.
amíg csak élhet, formában beszél
s arról, mi van, - ítélni így tanít.
Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.