KÖLCSEY FERENCNEK
KÖLCSEY FERENCNEK
Széphalom, 1808. jún. 13.
Kazinczy Ferenc Kölcsey Ferencnek
barátságos idvezlését.
barátságos idvezlését.
Olyankor veszem levelét, édes öcsémuram, amikor sietve kell elmennem hazulról. De míg lovaimat fogják, lopok annyi időt, hogy megköszönhessem igaz barátságát, s tudósíthassam, hogy a levél kezemhez ért. Hamarább vettem volna azt, ha az újhelyi pósta által Széphalomra volt volna, és nem Kassára, utasítva. - Köszönöm kedves öcsémuramnak, hogy engemet a pataki abrosz kora eránt felvilágosított. Mihelyt időt nyerek, használni fogom útmutatásait, s Bécsbe szándékozván e nyáron, azon leszek, hogy ott kitapogathassam, amit még ezen világosítás mellett is nem értek, és ha megtévedésemet látni fogom, örömmel szólamlok meg a Hazai Tudósításokban. Rendes bohósága az embereknek, hogy szégyenlenek megbotolhatóknak tartatni, s nem értik, hogy tévedésünk elmés megismerése gyakorta szebb fényt von reánk, mint a pápáknak jutott osztályrész - a megtévedhetlenség! - Éledek annak hitelében, hogy kedves öcsém-uram egykor munkás tagja lesz nemzetünknek, és hogy az isméretek masszája egy új dolgos társ által fog gyarapíttatni. Űzze e szép célt kedves öcsémuram, és végye hasznát azon intésemnek, melyet a Révai Miklós születési napja felől tett megszólamlásomban tettem volt nemrégen - tartson jegyzőkönyvet, és hogy jegyzései el ne húllhassanak, köttesse bé, mihelyt egy kötetnyire vastagodnak. Tulajdon káromból tanúltam meg, mely nagy veszteség olvasni, tanúlni s jegyzőkönyvet vagy nem tartani, vagy a tartottat elveszteni. - A kis Péczeli s a kis Dobos, a budai pred. fia, Debrecenben vannak-e még, s barátjai-e kedves öcsémuramnak? Óhajtanám, hogy azok volnának. Köszöntöm őket; mondja meg nékiek öcsémuram, hogy őket szemmel tartom. Gyűjtsenek, míg a gyűjtés ideje tart. Kevés idő múlva a mézcsinálás ideje áll bé. - Kikérem kedves öcsémuramnak húzomos barátságát. Levelezzen velem; én adósa nem maradok. - Látta-é Marmontelemet? Óhajtanám, hogy az a könyv, vagy inkább az a stílus, ízleltetnék, kivált Debrecenben, hol csak az látszik magyarúl tudni, aki úgy beszél, hogy a gubások is megértsék...
Éljen szerencsésen kedves öcsémuram. Ajánlom magamat barát-ságába.
Széphalom, jún. 13d, 1808.
A jó tónus ellen vétkezett kedves öcsémuram, hogy levelét frankózta. Az nincsen szokásban, s megbántásnak vétethetnék, mert vagy szegénynek, vagy csúfúl-fösvénynek láttatik vallani azt, akihez így mégyen a levél. Örömest fizetem én a posták taxáját, ha még feljebbre rugtatja is az uralkodás.
