Nemzetközi Valuta Alap
Nemzetközi Valuta Alap
International Monetary Fund (IMF)
A Világbank ikerszervezete, ugyancsak a Bretton Woods-i értekezleten döntöttek létrehozataláról; 1947 novemberében lett az ENSZ szakosított intézménye.
Feladata a tagországok közötti valutáris együttműködés elveinek kollektív kialakítása, a nemzetközi valutáris mechanizmus zavartalan működésének biztosítása s a világkereskedelem kiegyensúlyozott növekedésének megkönnyítése volt.
Eredetileg a valuták egyenértékét aranyban vagy az 1944. júl. 1-jén érvényben volt aranyárnak megfelelő USD-ben kellett meghatározni. (Az amerikaiak igen kedvező dollárárfolyamot fogadtattak el, mely szerint egy uncia arany 35 USD-nek felelt meg.) Ehhez az aranyértékhez kellett igazodni az összes valutaárfolyamnak. A nemzetközi pénzpiaci fejlemények (pl. az USD többszöri kényszerű leértékelése, a konvertibilitásra áttérő országok viszonylag kis száma stb.), a világgazdasági változások az IMF-et hagyományos eszközeinek módosítására késztették: 1969-ben bevezették a különleges lehívási jogok (SDR) rendszerét (az SDR tulajdonképpen könyvelési pénz, értéke eredetileg az USD-vel volt azonos, majd a későbbiekben ahhoz képest fokozatosan nőtt).
Válaszként a Bretton Woods-i monetáris rendszer összeomlására, mely 1971-ben a dollár aranyra átválthatóságának megszüntetésével kezdődött és 1973 tavaszán a vezető tőkés valuták árfolyamának lebegtetésével fejeződött be, 1976 januárjában a jamaicai Kingstonban csomagtervet fogadtak el a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjának első fázisáról (kvótaemelés, a hivatalos aranyár törlése, árfolyam-lebegtetés). 1978-tól a tagállamoknak joguk van bármilyen valutaárfolyam fenntartására, csak ezt nem rögzíthetik az aranyhoz. Az SDR szabadon átutalható, tartalékeszköz – szerepe jelentősen nő.
Az IMF is részvénytársasági formában működik; alaptőkéjét 151 tagállam részvényjegyzéseivel képezik, amelynek mértékét a tagországok nemzeti jövedelme, arany- és valutatartalékainak szintje, valamint a külkereskedelmi forgalom alapján kialakított kvóták szabják meg. A kvótákat a tagállamok részben konvertibilis valutában vagy SDR-ben (25%), részben saját valutájukban (75%) fizetik be. 1987 júliusában a kvóta összege közel 90 Mrd SDR-re rúgott.
Magyarország 1982 óta tagja a Nemzetközi Valuta Alapnak.
