A magánszektor fejlődése
A magánszektor fejlődése
A hazai magánszektor előtt az alkotmányos és törvényi akadályok lényegében elhárultak. Az 1988-ban elfogadott társasági törvény (1988. évi VI. törvény) lebontotta a társas magánvállalkozások előtti akadályok túlnyomó többségét; magánszemélyek nemcsak egymás közt; hanem külföldiekkel és gazdálkodó szervezetekkel is társulhattak. A legdivatosabb formává a kft. vált, amelynek törzstőkeminimumát a törvény 1 millió Ft-ban állapította meg. A magánvállalkozások alkalmazottainak számát a korábbi 30-ról a társasági törvény 500-ra emelte, 1990. márc.-ban ezt a korlátozást is megszüntették, jelenleg a magánvállalkozások tagjainak és alkalmazottainak száma korlátlan. 1990 tavaszán az egyéni vállalkozási törvény (1990. évi V. törvény) a kisiparra, ill. a magánkereskedelemre vonatkozó korlátozások zömét feloldotta, s teljes egészében a tevékenységi-vállalkozási elvet érvényesítette: nem a vállalkozáshoz, hanem adott tevékenység folytatásához szükséges a szakképesítés és esetleg hatósági engedély. Az értékpapír- és tőzsdetörvény (1990. évi VI. törvény) a magánszemélyek részvényvásárlásainak megkönnyítése érdekében 1990. márc.-ban megszüntette a részvénycímlet társasági törvénnyel megállapított 10 000 Ft-os minimumát.
A külföldi befektetések védelméről szóló 1988. évi XXIV. törvény 1989. jan. 1-jétől jelentősen megkönnyítette a külföldiek beruházásait Magyarországon (1991. jan. 1-jétől az engedélyezést is), lehetővé tette a 100%-os külföldi tulajdont, adókedvezményeket biztosított a vegyes társaságok számára. 1990 nyarán a szövetkezeti törvény módosítása megszüntette az oszthatatlan szövetkezeti tulajdon intézményét, a szövetkezeti üzletrésszel lehetővé tette a szövetkezeti tagok tulajdonosi pozíciójának erősítését és a szövetkezetek átalakulását rt.-vé vagy kft.-vé.
Az 1989. jún.-tól 1990 nyaráig tartó gazdasági deregulációs kormányprogram keretében több ezer, a magánvállalkozásokat korlátozó jogi normát helyeztek hatályon kívül.
Mindezek ellenére a magánszektor még mindig igen korlátozott szerepet tölt be a magyar gazdaságban. Fejlődését gátolja a tőkehiány, a túladóztatás, a megfelelő gazdaságpolitikai támogatás, a kedvezményes hitelkonstrukciók hiánya.
A tiszta magánszféra ellentmondásos fejlődése ugyanakkor azt is jelzi: az állami tulajdon jelentős privatizálása nélkül nem képzelhető el a magántulajdon átfogó előretörése a magyar gazdaságban.
