1918.
1918.
Január 6. – Cseh parlamenti képviselők az ún. vízkereszti nyilatkozatban a cseh önrendelkezési jog alapján követelik Csehország és Szlovákia egyesülését. Ez osztrák és magyar részről heves tiltakozást vált ki.
Január 15. – Megállapodás születik az ukrán kormánnyal az Ukrajna területén található csehszlovák légiók kivonásáról.
Január 17–25. – Általános sztrájk a Monarchiában.
Február 7. – Az oroszországi csehszlovák légiókat a francia hadsereg részeként kezelik a szovjet-orosz hatóságok.
Február 10. – A CSNT oroszországi képviselői megállapodást írnak alá a szovjet-orosz kormánnyal, amely biztosítja a légiók fegyveres semlegességét.
Március 3. – A csehszlovák légiók és szovjet-orosz csapatok Bahmacsnál együtt harcolnak a központi hatalmak csapatai ellen.
Március 26. – A CSNT oroszországi fiókja megállapodást köt Sztálin népbiztossal az oroszországi csehszlovák légiók Szibérián és Vlagyivosztokon át történő kivonásáról.
Április 8–10. – Rómában tanácskozásra ülnek össze az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomott nemzeteinek a képviselői, hogy összehangolják törekvéseiket.
Április 13. – Alois Jirásek cseh író egy prágai nagygyűlésen felolvassa az ún. Nemzeti Esküt, melyben a cseh pártok Czernin külügyminiszter ápr. 2-i bécsi beszédének cseheket és Masarykot sértő kitételei ellen tiltakoznak.
Április 21. – Štefánik és Orlando olasz külügyminiszter megállapodást ír alá az olaszországi cseh-szlovák légiók felállításáról.
Április 29. – Masaryk Tokión át az Egyesült Államokba érkezik.
Május 14. – Az oroszországi belviszonyokba egyre inkább beleavatkozó csehszlovák légiók Cseljabinszkban összetűznek a szovjet-orosz katonai alakulatokkal. Hamarosan a csehszlovák légió ellenőrzése alá kerül a szibériai vasútvonal.
Május 22. – R. Cecil angol külügyminiszter elismeri a csehszlovák nemzet jogát az önállóságra.
Május 24. – Az olaszországi csehszlovák légiók ünnepélyes zászlóbontása.
Május 29. – Az amerikai kormány rokonszenvéről biztosítja a Monarchia elnyomott nemzeteit.
Május 30. – Az amerikai cseh és szlovák szervezetek Masarykkal közösen megállapodást írnak alá Pittsburgh-ben. Ez elismeri Szlovákia nagyfokú önállóságát a megalakítandó csehszlovák államon belül.
Június 2–8. – A májusi szlovák katonai lázadások után a kragujevaci laktanyában fellázadnak a 71. gyalogezred szlovák katonái. 44 főt kivégeznek.
Június 19. – Wilson elnök fogadja Masarykot, s az oroszországi légiókról tárgyal vele.
Június 28. – Az amerikai kormány nyilatkozatában kilátásba helyezi, hogy támogatja a német és osztrák-magyar uralom alatt lévő nemzetek felszabadítási akcióit.
Június 29. – A francia kormány elsőként deklarálja a csehszlovák nemzet jogát az önállóságra, és a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot de facto cseh-szlovák kormányként ismeri el. – Az amerikai kongresszus megszavazza a bevándorlási törvény módosítását, amely lehetővé teszi az oroszországi csehszlovák légiók tagjainak a szabad beutazást Amerikába.
Július 12. – A szovjet-orosz kormány feloszlatja a CSNT oroszországi fiókját.
Július 13. – Újjászervezik a cseh politikai pártok nemzeti csúcsintézményét, a Csehszlovák Nemzeti Bizottságot. A CSNB elnöke: K. Kramář; alelnöke az agrárpárti A. Švehla és a nemzeti szocialista párti J. Klofáč.
Augusztus 9. – Nagy-Britannia a CSNT-t de facto kormánynak ismeri el.
Augusztus 23. – Az amerikai szenátus külügyi bizottságában Lodge szenátor a csehszlovák nemzet önállóságát a legfontosabb békefeltételnek minősíti.
Augusztus 31. – Masaryk memorandumot juttat el Lapsing amerikai külügyi államtitkárhoz a csehszlovák kérdésről.
Szeptember 3. – Az amerikai kormány elismeri a csehszlovák törekvések jogosultságát, és a CSNT-t de facto kormányként kezeli.
Szeptember 9. – A japán kormány az oroszországi csehszlovák légiókat reguláris hadseregnek, a CSNT-t a csehszlovák nemzet képviseleti intézményének tekinti.
Október 1. – Az angol kormány közvetlen diplomáciai kapcsolatot létesít a CSNT-vel.
Október 3. – Kína az oroszországi csehszlovák légiókat elismeri reguláris hadseregnek, a CSNT-t pedig a legfelső nemzeti képviseleti intézménynek.
Október 7. – A szovjet-orosz kormány végrehajtó tanácsa a CSNT-t a csehszlovák állam de jure kormányaként ismeri el.
Október 14. – Beneš bejelenti az antantkormányoknak, hogy Masaryk CSNT-elnök szept. 26-án Párizsban megalakította az ideiglenes csehszlovák kormányt. Beneš külügyminiszteri minőségében kinevezi az első csehszlovák követeket. A kormány elnöke Masaryk, hadügyminisztere Štefánik lett. Az ideiglenes kormányt Franciaország (okt. 15.), Nagy-Britannia (okt. 23.), Olaszország (okt. 24.) is elismeri.
Október 18. – Az ideiglenes kormány nevében Masaryk nyilvánosságra hozza a csehszlovák nemzet ún. washingtoni függetlenségi nyilatkozatát. Wilson elnök az osztrák kormánynak, a CSNT elismerésére hivatkozva, a Monarchia nemzeteinek szabad önrendelkezését szabja békefeltételül.
Október 28. – Prágában kikiáltják a Csehszlovák Köztársaságot.
Október 28–31. – Genfben tárgyal a CSNT és a CSNB küldöttsége a csehszlovák államalapításról.
Október 30. – Turócszentmártonban megalakul a Szlovák Nemzeti Tanács, s elfogadják a szlovák nemzet deklarációját, amely a Csehszlovák Köztársasághoz való csatlakozás mellett foglal állást.
November 3. – A Csehszlovákia megalakulását ellenző csehországi németek képviselői kikiáltják az Ausztriával szövetséges Sudetenland (okt. 30.), valamint Deutschsüdmahren és Böhmerwaldgau tartományok létrejöttét.
November 4. – Beneš meghívást kap a szövetségesek párizsi fegyverszüneti tárgyalásaira.
November 6. – Több helyen is katonai összeütközések a Vág völgyében a szlovák területre érkező cseh és a magyar alakulatok között.
November 15. – Masaryk búcsúlátogatáson mond köszönetet Wilson amerikai elnöknek kormánya támogatásáért.
November 29. – Masaryk Angliába érkezik, majd Franciaországon és Olaszországon át Csehszlovákiába utazik, ahol időközben, nov. 14-én köztársasági elnökké választották.
December 6. – Budapesten Jászi Oszkár és Milan Hodža vezetésével magyar-szlovák tárgyalások folynak az esetleges megegyezésről, szlovák autonómiáról, ill. a demarkációs vonalról. Hodža, a csehszlovák kormány képviselőjeként megállapodást ír alá Bartha Albert hadügyminiszterrel az ideiglenes magyar-csehszlovák demarkációs vonalról, amely nagyjából az etnikai határvonalat (Dévény - Bazin - Szered - Érsekújvár - Verebély - Garamkovácsi - Losonc - Szomolnok - Tőketerebes - Homonna és a Laborc vonalán észak felé a lengyel határig) követi.
December 21. – Masaryk megérkezik Prágába; a nemzetgyűlésben leteszi a köztársasági elnöki esküt.
