Szél, tornádó
Szél, tornádó
A legnagyobb becsült széllökés 87–103 m/s (1924.június 13, tornádó, Bia-Vác)
A legnagyobb regisztrált széllökések: 44,5 m/s (1988. augusztus 3., Szarvas), 44,2 m/s (1993. június 12. Szeged), 40 m/s (Miskolc, 1994. március 17-én).
1993. május 28. Martonvásár–Ercsi térségében volt tornádó, a becsült szélerősség elérhette a 35-40 m/s-ot.
Nagy visszhangja volt annak a szegedi viharnak, amely 1993. június 12-én 19 óra 22 perckor tört ki az alföldi városban. A becslések szerint a vihar okozta károk értéke meghaladta a 160 millió forintot. A legnagyobb pusztítás a város központját – a Széchenyi teret – érintette. A vihar összesen 3-5 ezer fát döntött ki és 25-30 ezerről tört le ágakat. A környék mezőgazdasági területein is jelentős pusztítást tapasztaltak, amit a hirtelen megerősödött szél okozott, melynek sebessége 19 óra 24 perckor elérte a 44,3 m/s-ot (160 km/óra). Ez az orkán erejű vihar a Beaufort-skála legnagyobb, 12-es fokozatát is meghaladta. Az észlelések szerint tíz percen keresztül dió nagyságú jég is esett. A Szegedihez hasonló erősségű vihar tombolt 1988. augusztus 3-án Szarvason, ahol 44,5 m/s-os széllökést regisztráltak.
A tornádó rendkívül nagy sebességgel forgó, vízszintes irányban csekély kiterjedésű légörvény, amely egy zivatarfelhőből ered. Haladási sebessége általában 7–30 m/s, a feláramlás sebessége 20–80 m/s, pár perctől legfeljebb egy óráig terjed az élettartama, s néhányszor tíz, legfeljebb száz kilométeres úton pusztít. Az örvény belsejében a szél sebessége elérheti akár a 100–150 m/s, vagyis a 360–540 km/órát is. Magyarországon évtizedenként átlagosan két-három ilyen forgószél keletkezik. A forgószél kialakulásához meleg, nedves légtömegek jelenléte szükséges: erős függőleges instabilitás és ezzel kapcsolatos fellépő heves zivatartevékenység, nagy horizontális hőmérsékleti és nedvességi különbségek és nagy sebességű szél a magasabb légrétegben. Forgószelek legnagyobb gyakorisággal az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Európa nyugati felén, az Appennin-félszigeten, a Kárpát-medencében és az orosz síkságon fordulnak elő, de pusztított már Japánban, Indiában, Kínában és Afrika déli részein is. A hazai meteorológiai irodalom eddig 18 tornádót jegyzett fel. A legutóbbi tornádó 1996. június 21-én volt.
1996. június 21-én késő délután Somogy megye északi részén, Zala megyében (17 óra 15 perc és 18 óra 45 perc között) és a késő esti órákban a Duna-Tisza közén (Izsák-Kiskőrös-Akasztó, 20 óra 30 perc és 21 óra között) ugyanabból a hatalmas zivatarfelhőből, annak haladása során több ízben is tornádó alakult ki. A Somogy megyei (a legnagyobb romboló erejű) tornádónak az élettartama 14–20 perc, a maximális becsült széllökés 50–70 m/s, a pálya becsült szélessége 100–150 m, a megtett úthossz 15–20 km (délkeleti irányban) volt.
