Szovjet–amerikai szerződés az atomfegyverek két csoportjának teljes felszámolásáról
Szovjet–amerikai szerződés az atomfegyverek két csoportjának teljes felszámolásáról
1987. december 8-án, Washingtonban, a harmadik Gorbacsov–Reagan találkozón írták alá a leszerelés történetének legnagyobb jelentőségű szerződését a közepes hatótávolságú és a rövidebb hatótávolságú atomfegyverek teljes felszámolásáról.
A szerződés hatálya a következő szárazföldi telepítésű atomfegyverrendszerekre terjed ki: 1000–5500 km-es (közepes) hatótávolságú ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek (angolul: cruise missile = utazó lövedék; oroszul: krilataja raketa =szárnyas rakéta); 500–1000 km-es (rövidebb) hatótávolságú ballisztikus rakéták.
A szerződő felek kötelezettséget vállaltak, hogy teljes egészében megsemmisítik jelenleg szolgálatban tartott vagy fejlesztési stádiumban lévő 1000–5500 km-es (tehát közepes hatótávolságú) szárazföldi telepítésű ballisztikus rakétáikat és robotrepülőgépeiket a szerződés hatályba lépésétől számított három esztendő alatt; 500–1000 km-es hatótávolságú hadműveleti-harcászati balilsztikus rakétáikat a szerződés életbe lépésétől számított másfél esztendő alatt.
Ez a szovjet–amerikai fegyverzetcsökkentési szerződés a teljes fegyverrendszerekre vonatkozik. A fegyverrendszerként való megsemmisítés azt jelenti, hogy a fegyvereken, azaz az atomtölteteken és a célba juttatásukra szolgáló ballisztikus rakétákon, ill. robotrepülőgépeken kívül fel kell számolni mindenekelőtt az indításukra szolgáló berendezéseket, szállítóeszközeik speciális részeit, továbbá a tárolásukkal, hadi használható, ill. harckész állapotban tartásukkal és indításhoz való elkészítésükkel összefüggő, helyhez kötött és mozgó, ún. kisegítőberendezéseket.
Maga a szerződés általában utal a megsemmisítendő fegyverrendszer elemekre, a szerződés szerves részét képező memorandum azonban típusonként részletesen tartalmazza a megsemmisítésre ítélt berendezéseket és részegységeket.
A szerződés a fegyvereken kívül a megsemmisítendő eszközöket két nagy csoportra osztja fel: helyhez kötött építményekre és mozgó berendezésekre. A legfontosabb megsemmisítendő eszköz az indítóállvány, amely egy helyhez kötött típus (R–12/SS–4) kivételével gumikerekes járműre vagy vontatott utánfutóra telepített szerkezet. Az új szovjet–amerikai szerződés a két fegyverrendszer összes létező példányának megsemmisítését írja elő. Tehát nemcsak azokét, amelyeket a harcoló alakulatoknál vagy tábori raktárakban tartanak, hanem azokét is, amelyek központi raktárakban, gyártó- ill. javítóüzemekben, lőtereken, kiképző-oktató bázisokon vannak.
A szerződés részét képező memorandumban a felek az 1987. novemberi állapotnak megfelelően pontosan megadták, hogy hol (pontos földrajzi koordináták szerint), milyen katonai szervezetnél, melyik fegyverrendszerből, milyen – megsemmisítésre ítélt – alkotóelemeket tartanak.
A memorandumban közzétett telepítési adatokból az is nyilvánvalóvá vált, hogy az összes szovjet közepes hatótávolságú rakéta a Szovjetunió területén helyezkedik el, míg a rövidebb hatótávolságú szovjet rakéták egy részét az NDK-ban és Csehszlovákiában telepítették.
Az amerikai közepes hatótávolságú atomfegyverek telepített példányai a nyugat-európai NATO-országok területén vannak. A Pershing–2 rakéták összes telepített példányát az NSZK-ban, a BGM–1096 robotrepülőgépekét az NSZK-ban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Belgiumban és Olaszországban telepítették. Az összes Pershing–1A rakétát az Egyesült Államokban lévő raktárakban tárolják konzervált állapotban. A szerződés és a megsemmisítési folyamatról intézkedő jegyzőkönyv pontosan tartalmazza a felszámolásra kerülő fegyverrendszer-alkotóelemek megsemmisítésének módszereit.
A megsemmisítési műveleteket előre meghatározott, egymással kölcsönösen egyeztetett körzetekben kell végrehajtani.
A hordozórakétákat a szilárd hajtóanyag felrobbantása, a fémszerkezetek szétvágása, bezúzása útján kell megsemmisíteni.
