Tengeri és parti környezet
Tengeri és parti környezet
Az ezredfordulóra az Egyesült Államok népességének háromnegyede part menti településeken él majd, s ennek kihatásai lesznek a földfelhasználásra. Az arány jóval alacsonyabb Kanadában, mintegy 25 százalék. Kanadának van a világon a leghosszabb tengerpartja, három óceánnal határos. Nem meglepő, hogy a tengeri ökoszisztéma fenntarthatósága mindkét nemzet szempontjából meghatározó jelentőségű.
Észak-Amerika folyótorkolataiban, part közeli és a partoktól távolabbi vizeiben a halállomány drasztikusan alacsony szintre csökkent a túlhalászás, az élőhelyek elveszítése és a szárazföldről a vizekbe kerülő szennyeződés következtében.
Az 1980-tól 1989-ig terjedő időszakban a jelentések 3650 olyan eseményről számoltak be, amelyek katasztrofális következményekkel jártak a halnépességre. Az Egyesült Államokban 407 millió hal pusztult el a part közeli és távolabbi vizekben. Kelet-Kanadában a savas eső a felelős az élőhelyek pusztulásáért és a halpusztulásért a folyók és tavak ezreiben, köztük a híres lazacos folyamokban. A szennyezés miatt eltűnt számos korábban őshonos halfajta, és mások száma megfogyatkozott a Nagy tavak–Szent Lőrinc-folyó térségében.
Körülbelül ezer halfajta él a kanadai vizekben, kevesebb, mint 200 édesvízi hal, a többi az Atlanti-, a Csendes-óceán és a Jeges-tenger part menti vizeiben. Négy fajtáról úgy vélik, hogy teljesen kihalt, két másik kanadai vizekben már nem található meg, 49 fajtát veszélyeztetettnek, sérülékenynek ítélnek. A csökkenő halállomány a keleti-parti halgazdaságok összeomlásához vezetett, amelynek súlyos következményei lettek Kelet-Kanada gazdasági életére.
