Az illékony szerves vegyületek kibocsátásának szabályozása (Jegyzőkönyv)
Az illékony szerves vegyületek kibocsátásának szabályozása (Jegyzőkönyv)
Jegyzőkönyv a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez az illékony szerves vegyületek kibocsátásának és azok országhatárokon való átáramlásának szabályozásáról
elfogadás: 1991. november 18.
helyszín: Genf (Svájc)
hatálybalépés:
szervezet: ENSZ Európai Gazdasági Bizottság
letéteményes: ENSZ-főtitkár
Magyarország:
aláírás: 1991. november 19.
Célok
Az illékony szerves vegyületeknek (VOC) az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt károlt hatásai miatt a Jegyzőkönyv célkitűzése e vegyületek légköri kibocsátásának korlátozása, illetve csökkentése.
Kötelezettségek
Minden fél
– korlátozza, illetve csökkenti ezeknek az anyagoknak az éves kibocsátását vagy határokon átterjedő mennyiségét.
Lehetséges módszerek:
(a) intézkedések nemzeti éves VOC-kibocsátásainak a csökkentésére legalább 30 százalékkal 1999-ig, alapul véve az 1988. évi szintet (vagy az aláíráskor vagy a Jegyzőkönyvhöz való csatlakozáskor megjelöltet év szintjét);
(b) ahol a fél éves kibocsátások hozzájárulnak a troposztférikus ózon koncentrációjához más fél fennhatósága alá eső területeken, és azok az emissziók a fennhatósága alá tartozó I. Mellékletben leírt területekről származnak, akkor intézkedéseket kell tenni a nemzeti éves VOC-kibocsátás csökkentésére e területeken, mégpedig legalább 30 százalékkal 1999-ig – alapul véve az 1988. évi szintet (vagy más évet 1984–1990 között) –, továbbá biztosítani kell, hogy a nemzeti összes éves VOC-kibocsátás 1999-ig nem lépi túl az 1988. évi szintet;
(c) ahol a nemzeti éves VOC-kibocsátások 1988-ban alacsonyabbak voltak, mint 500 000 tonna, 20 kg/lakos és 5 tonna /km2, első lépésként intézkedéseket kell tenni legalább annak a biztosítására, hogy a legkésőbb 1999-re a nemzeti éves VOC-kibocsátások ne lépjék túl az 1988. évi szintet;
– új technológiáknál a Jegyzőkönyv hatálybalépését követően két éven belül, meglévő helyhez kötött forrásoknál pedig legkésőbb a hatálybalépést követően öt évvel alkalmazza a rendelkezésre álló legjobb technológiákat;
– nemzeti programokat dolgoz ki a kibocsátások vagy határon átterjedő mennyiségek korlátozására és csökkentésére;
– biztosítja az információcserét, és évenként beszámoló jelentés készít a felhasznált mennyiségről, az országos vagy nemzetközi emissziós szabványok alkalmazásáról és a technológiacsere megkönnyítésére hozott intézkedésekről.
