A kökösi- aldobolyi hid és az Olt.
A kökösi- aldobolyi hid és az Olt.
A kökösi hidon túl szép térség terül el, hol gyakran mérkőzött a székelyek fegyvere 1848/9-ben az osztrák és muszka sergekkel, s hol minden hant, melyet hősek vére öntöze, ősi dicsőségről beszél. E hid és tér a szabadság egyik legdicsőbb harcztere, s azért annak mint kiindulásunk dicskoszorúzta helyének képét melléklem*. (Lásd a 47. lapon.)
Láss az itt vívott harczokról e munka III. kötetének végén.
E tér nemcsak emlékei által székely, hanem területileg is Háromszékhez tartozik, mert Háromszék határát a prázsmári Feketeviz képezi*; a Feketeügytől e patakig terjedő szép térségen a Farkasvágó nevet viselő gyönyörü térségi erdő terül el, mely a Kálnoky család tulajdona, s szétszórt telepitvényesek lakcsoportjai által van élénkitve. A Farkasvágóval egybefüggő, de már a határt képező Feketeviz déli partján levő tölgyerdő ellentétes két végénél tünik fel a Barczaság két helysége: keleti végénél Prázsmár, nyugati végénél Hermány. Ez utóbbi a Szent-György-brassói útvonal mellett; az első Kézdi-Vásárhelyről Brassónak irányuló útvonaltól egy kissé félre esik; a két útvonal Hermányon felül egybefolyva huzódik egyenesen Brassónak. Ez utak egyike Kézdi-Vásárhelyről Uzonon át huzódik, s a Feketeviz hidján megy át a Barczára. A másik Szent-Györgyről, Szemerián, Ilyefalván és Aldobolyon át irányul a Barczaságra, melynek határát az aldobolyi hidnál éri el. Ezen Olton átivesülő hid szintén egyszerű alkotmány; az útas, ki a multnak eseményeit nem ismeri, közönyösen, figyelem nélkül hajtat át azon; de nem ugy mi, kik tudjuk, hogy e romlékony hid nem rég a szabadság egyik hatalmas, bevehetetlen védvára volt. Itt álltak őrt Háromszéknek 1848-ki dicső önvédelmi harczában honvédeink, a szabadságnak e félistenei, élő keblük alkotta itt e nyilt téren azon bevehetetlen, azon megtörhetlen védfalat, a melyet a szászok és oláhokkal egyesült osztrák hadseregnek ismételt támadásai és kartácszápora áttörni soha se tudott; e hidra vérével irta fel a székely, hogy ne tovább, s e merész jelszónak érvényt is tudott szerezni, mert itteni hadállását nemcsak megtartá mindvégig, hanem nem egyszer űzte vissza véres fővel a támadó ellent, s elvégre is csak a muszkáknak 30,000-nyi főhadserege tudta itt az útat megnyitni akkor, a midőn Háromszék hősei más csataterekre szólittatva, e hid védelméről nem gondoskodhattak.
Nem ugyan a Feketeviz jelenlegi, hanem egy régibb felhagyott medre képezi a határt Háromszék és a Barczaság között; odább maga a Feketeviz alkotja a határvonalt egészen az aldobolyi hidig, hol e patak az Olttal egybeszakad.
E hid alatt nyargalnak át az Oltnak már Feketeügygyel egyesült hullámai, itt hagyja el a hű folyó eddig követett déli irányát, s nyugatnak fordul, hogy az egykor várkoszorúzta Veczer és a Barcza teréből zöld gulaként önállóan kiemelkedő Lempesch (hegy) között útat törjön magának. Elfordul a szép Barczától, hová csak bepillantott, hogy a Székelyföldhöz, anyaföldjéhez továbbra is hű maradhasson. Ott simul el a Barczát északról keretelő székely bérczek alján, s fölszedve a Barczáról lerohanó kristály folyamok vizadóját, ismét visszafordul Erdővidék felé, hogy a Székelyföldet minél későbben hagyja el, hogy annak határait minél hosszabb vonalon fedezze. De mi most nem követjük e hű székely folyó rohanó hullámait, hanem az aldobolyi hidon átkelve haladunk a brassói országúton, mignem negyed óra alatt ezen út által átszelt Hermányba érünk.
