Hétfalu fekvése.
Hétfalu fekvése.
A Tömör torkolatja előtt az onnan kirohanó Tömös vize balpartján Derisztye nevű kis község fekszik, a mely szorosan véve nem is tartozik Hétfaluhoz, hanem inkább annak előközségét és gyártelepjét képezi, mely a posztóványolás és nagyban üzött gyapjumosásnak köszöni lételét. Derisztyével szemben a Tömös vize jobb partján a Hétfalu elseje Bácsfalu pompálkodik, melylyel kezet fog a bérczek alján hosszan elnyuló Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu*. E négy község – mely Négyfalunak is hivatik – ugy egybe van épülve, hogy azoknak semmi felismerhető választó vonala nincsen, a négy egészen átöleli a Tömös és Ó-sáncz közti 1 mfdnyi tért, sőt Hosszúfalu Fürészmezőnek nevezett felső része az ó-sánczi szorosból kirohanó Tatrang völgyébe is jó darabig felnyulik. Az eddig kelet-nyugat irányú Tatrang vize itt északra kanyarodik s ott fekszik Hosszúfalutól csekély távolra a hét falu ötödike, a folyamtól nevet nyert Tatrang. Innen rövid negyedórára van a 6-ik község Zajzon, mely a havasok közé messze benyomuló hasonnevű patak torkolatjába huzódott be. A Zajzon patakának Barcza szép terére nyiló torkolatja előtt, annak jobboldali előhegye alatt és az itt beszakadó Igaz-patak völgyében helyezkedett el a 7 falu hetedike Pürkerecz, mely dombtetőn büszkélkedő ódon templomával hivja fel az útas figyelmét. Ha az e tájon útazó a gyönyörű fekvésű faluk iránt érdeklődve valamely szász atyafitól kérdezi azoknak nevét, az a fennebb tartott sorrendben igy fogja azokat bemutatni: Batschendorf (Bácsfalu), Türkendorf (Türkös), Czernendord (Csernátfalu), Langendorf (Hosszúfalu), Tatrangen (Tatrang), Zeizen (Zajzon) és Purkuressen (Pürkerecz). Ezen czifra német nevek után senki sem gondolná, hogy magyar falukkal van dolga, pedig e nagyterjedelmű népes falukat evangelikus (lutheránus) vallású magyarok lakják, oly testvéreink, kik a nemzettesttől elszigetelve, sőt az idegen zsarnokság és kimélyt nem ismerő önkénynek szűkkeblűleg oda dobatva, több századon át önmagukra voltak hagyatva; de ők mégis megtarták nemcsak nemzetiségüket, hanem a hozzájuk mostoha haza iránti emelkedett honszeretetüket is. Pedig soha nép oly mostoha, oly gyászos körülmények közt nem volt: mint a mi hétfalusi testvéreink; hisz a szabad magyar nemzet, az elnyomott testvérnek feléje nyujtott kezét mindig visszaútasitá, s lesúlytatása gyászos állapotában soha még csak egy vigasztaló, egy biztató szót sem hangoztatott felé; s e szegény, övéitől is megtagadott és eltaszitott nép, szomorú elszigeteltségében és elhagyatottságában annyi századokon át férfiasan megküzdött a helyzet nehézségeivel, s itt a hon véghatárain idegen kormányzat nyomása, idegen elemek elözönlése, s a szász papság hallatlan üldözése, a politikai hivatalok végtelen zsarolása, s három század erőszakos germanizátiójával szemben nem csak fenntartá önmagát, hanem folytonos erély és kitartással őrködött és őrködik nemzetünk szent érdekei felett, s emberi erőt fölülmuló erély és erőfeszitéssel küzdött és küzd az elboritással fenyegető ár ellen.
Türköst a hasonnevű patak, Hosszufalut a Tercsin és a Garcsin folyja át.
Ezen nemes küzdelem által magasztossá lett, ezen oly sok tekintetben figyelmet, elismerést és méltánylatot érdemlő néptöredékhez fogok én most betérni, mielőtt a Barcza szászok által lakott vidékeit átkutatnám s ismertetve megvizsgálnám. Előnyt adok én a testvér népnek azok felett, a kik oly mostohán, oly testvérietlenül bántak velük, s teszem ezt azért, mert irányukban a haza figyelmét felkölteni, s a magyar nemzetnek velük szemben elkövetett nagy és vétkes mulasztásait a lehetőleg helyrehozatni, vagy legalább arra igyekezni hazafias kötelességemnek ismerem. Teszem azért, mert e néptöredéket közelebbről szemlélve, annál oly sok nemes vonást, oly sok szép tulajdont, romlatlan szivében annyi erényt találunk fel, s oly sok szép nemzeti sajátságot észlelhetünk, hogy e téren való vizsgálódásaink csak örvendetes eredményre vezethetnek. – Azért, ha e feledett nép közt egy kissé tovább időzöm, ha e faluk leirásánál e nép ismertetésére kiváló figyelmet forditok, annak indoka abban keresendő, hogy e testvérnép multja, jelene és jövője igen érdekel engem, a mint érdekelnie kell minden önérzetes hazafit. Teszem ezt azért, mert az által a mult tartozásának némi csekély adóját leróni, a mult kegyetlenségét némileg enyhiteni, s testvéri szeretetemet kifejteni hiszem ezen oly soká mellőzött és feledett nép irányában.
