36. SZÁSZBUDAK
36. SZÁSZBUDAK
1228-ban Bodard (Györffy: Az Árpád-kori. I. 560.; C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1332-ben Bodako, Bodekov, 1397-ben Bodach, 1402-ben Budak, 1494-ben Naghbudak (C. Suciu: i.m.) néven jelentkezik az oklevelekben.
1332-ben papja van, tehát plébániatemploma is. Ebben az évben Henrik plébános a pápai tizedjegyzék szerint fél lotót fizet, ismét fél lotót ezüstben és 2 régi banálist, 1333-ban fél fertó ezüstöt, 1334-ben 8 garast és ismét 8 garast, 1335-ben 6 garast, majd 4 garast. (Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 135, 147, 162, 175, 183, 213, 217.)
1450-ben Marton a plébános, a templom titulusa pedig Szent Miklós. (Kolozsmonostori Levéltár protokolluma, D.L. 36 407, p. 115, nr. 3.)
1453-ban V. Miklós pápa teljes búcsút engedélyez Bartfeldi Martin Péternek, aki Szászbudak plébánosa. (Urkundenbuch. V. 388.)
1519-ben Petrus Helner plébános egyetemen tanul. (Fabini)
Mai temploma 1567-ből való. Gótikus csarnoktemplom. Szt. Miklós tiszteletére 1562-ben torony épül. Újítják 1861-ben. (Fabini) A szászok kivándorlása után görögkeletieké lesz.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 208.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
