44. NYÁRÁDSZENTIMRE
44. NYÁRÁDSZENTIMRE
1332-ben a pápai tizedjegyzék de sancto Emerico néven hozza. (Beke: Az erd. egyházmegye. 168.; Orbán: Székelyföld. IV. 74., 1. jegyz.) 1566-ban Zentijmreh néven írják.
(C. Suciu: Dicţionar istoric.) Az 1567. évi regestrumban Zenth Imreh 13 kapuval szerepel. (Orbán: i.m. IV. 72., 1. jegyz.)
1332-ben plébániatemploma van, papja ebben az évben Sebestyén, aki a pápai tizedjegyzék szerint 4 régi banálist fizet, 1335-ben Sebe (bizonyára az előbbi név) 1 banálist, 1335-ben 3 sasost (Orbán szerint 3 régi banálist). (Beke: i.h.; Orbán: i.h.)
A templom építését a XIII. századra teszik. (Kovács: Magyar ref. templomok II. 646.) Orbán Balázs írja róla: „Igen csinos és még jó állapotban lévő gót idomú műemlékre bukkanni szerencsések vagyunk... Szentélye teljes épségben megmaradt, mutatva a kifejlett gótika teremtményeinek meglepő változatosságát... A sokszögben záródó szentély diadalíve csúcsíves, csillagboltozatának gerincei és hevederei két horgony közé helyezett hatszög pálcatagozattal bírnak... s a falból kiszökellő kehely idomú gyámkövekre vannak levezetve. Megvan még a hosszszentély jobb oldalán a fékirányos záródású szentségházfülke is, melyet horony, henger és négyszögpálca tagozattal alakult díszkeret vesz körül...” (Orbán: i.m. IV. 72–73.)
Hajója déli oldalán két gótikus ablak van teljes épségben. A hajó boltozata eltűnt, de a szentély hálóboltozta épen maradt. (Kovács: i.m. I. 223.) A hajó boltozatát kazettás mennyezet helyettesíti, cifra virágokkal, mitikus és történelmi rajzokkal díszítve (pl. hollón lovagló Nagy Sándor, magyar díszöltönyben, zenélő Dávid, szirének, a halál rémképe stb.). A mennyezet régiségét felirat jelzi: „Renovavit Johannes Illyés de Parajd Mensarius 1676“. (Orbán: i.m. IV. 73.)
A festett mennyezetről Benkő Károly is megemlékezik. (Marosszék. 309.) Sajnos, ezeket 1900-ban a „tudatlanság” elpusztította. (Kelemen: Művészett. I. 68.)
A falu Szent Imre tiszteletére szentelt templomától kapta nevét, s így eredeti temploma a XII. századnál későbbi nem lehetett.
Középkori lakói mind katolikusok. A reformáció utáni változások során reformátusok lesznek s ma is azok.
Itt más egyház nem létezett soha.
Lakóiról a nevek és helynevek is tanúskodnak. 1575-ben a kerelőszentpáli csatában jelen volt: Theokás Balás, Meggies Péter, Dósa Gergel, Simon Ferenc, Vaida Balás, Poson Péter. (SZOKL. VI. 305.) XVII. századi helynevek: Barót, Bérc, Csere oldal, Csorgó, Dél mező, Gözpüngh, Gyalog út feje, Gyertyán kút, Hosszú ágy, Keresztmál, Kígyós, Kígyóstó, Kis Liget, Kis Somosd, Kotyor, Középtáj, Kurtacsere, Nyár homlok, Omlás árka, Pad, Sümöltsén, Körtvély, Szegény Péter hídja, Szemlin, Zemlyén (SZOKL. VI. 410.), Vaszalkó, Útitetű, Kurta csere teteje, Köszpöring, Középágy, Holtút, Hátulsó, Szülkő pataka, Szék, Kerekrét, Magyarós, Szardó, Egres (Benkő K.: i.m.. 309.).
Református templom
