Halmosd.
498Halmosd.
Halmas 1341, Halmos 1508, Halmosd 1519, Halmasd 1537.
Krasznavármegyei helység, Valkó várának tartozéka.
A néphagyomány szerint a község a magyarok bejövetelekor keletkezett. Egy ízben a mai Nagyfalunak a lakosai is elhagyták lakóhelyüket s a Halmosdpatak menti halmokon telepedtek le. Ezekről a halmokról nevezték el a helységet. Később a lakosság a detrehemi erdő mellett elfolyó patak völgyébe költözött át. E mellett bizonyít az, hogy e helyen szántáskor téglából rakott épület-alapokra találnak s az ezen időben felszántott földek alakja ma is kivehető, jóllehet e terület jelenleg erdővel van benőve.
Mikor már e második helyen feküdt a község, történt, hogy egy gazdának eltévedt egy koczasertése s e gazdának leánya a koczát keresve Halmosd mai helyén kőfalakra bukkant. A leány elbeszélte ezt otthon; a falubeliek megtekintették a helyet, megkedvelték s a kőfalakat imaházukká alakítva e köré telepedtek meg.
A mikor 1341-ben Halmas oláh falu birtokába Dancs mestert beiktatják, mint állítólag a Valkó várához tartozó birtokba, Jakab a Gergely fia személyesen megjelenve ellentmondott.*
* Dl. 3422.
Ettől kezdve már ismeretes a birtoklás története, mely lépést tart Valkó többi tartozékainak a történetével. Halmosd, Halmas, Halmos a Bánfiak, Báthoriak kezén forog az 1481–1648. években. 1648-ban az ifjú Rákóczi György kezére kerűl. 1649-ben a kincstár számára rendelik.*
* Az oklevelek levéltári jelzeteit lásd Bagolyfalvánál.
1670 ápr. 5-dikén Kémeri Látrán János és Csekei Kendi Ádámné Látrán Borbála elzálogosítnak Borbély Andrásnak és feleségének, Fodor Annának, nyolcz halmosdi jobbágyot, kiknek oláh nevük van.*
* Nagyv. Muz. Bl.
4991729 okt. 11-dikén Czikus János és apja Péter elzálogosítják a halmosdi határon levő rétjüket Nyága Péternek.*
* Gencsi-lt. nr. 85.
1755 jun. 13-dikán ama javakat írják itt össze, a melyek Gencsi Zsigmondot és Keczeli Györgyné Gencsi Erzsébetet illetik.*
* U. o. nr. 161.
1760-tól 1768-ig ismét ismeretes a története. 1760-ban Halmosd részbirtokhoz felmutatott okmányok alapján jogigényt támaszt a kincstári igazgató – L. Bánfi Farkas, kormánytanácsos és a királyi tábla elnöke, Bánfi Ferencz, krasznavármegyei főispán, Bánfi Boldizsár és Imre meg özv. Nagy-Barcsai Barcsai Györgyné Naláczi Sára alperesek ellenében.* 1768-ban pedig a birtokból L. Bánfi Farkas és Bagosi Erzsébet fiaitól: Farkastól, Mihálytól és Györgytől peres úton leánynegyedet kapnak ezeknek nővérei: Vargyasi Dániel Gábor felesége Krisztina, gr. Bethlen Ádámné Zsuzsánna és Patai Szilvási Jánosné Erzsébet.*
* Bl. fasc. O. nr. 17.
* U. o. LL. nr. 10.
1765 máj. 6-dikán a Mál Gábor halálával hátramaradt halmosdi javak felosztására e Gábor özvegye, Mada Anna megidézteti Mál Simont, Máriát és Jánost.*
* Gencsi-lt. nr. 536.
1808-ban Halmosdról összeírták a Kenderesi, gr. Bánfi, br. Bánfi, Bordás, Blága, Csatári, Fodor, Gencsi, Kuk, Láposi, Mál, Popojes, Zsombori és Topai birtokos nemes családok tagjait, összesen 49-et. Ezek kezén volt összesen 41 7/16 antiqua és 29 nova jobbágytelek. Legtöbb telke volt br. Bánfi Eleknek (5 antiqua és 8 nova); ezután következnek gr. Bánfi György (5 antiqua, 5 nova), id. br. Bánfi József (6 1/2, antiqua, 2 nova) stb.*
* Szv.-lt.
Gör. kath. temploma, mint fönnebb is mondók, ama kőfalakon épűlt, melyeket a község lakói e helyen való telepedésükkor itt találtak. Az egyház anyakönyve 1812-ben kezdődik.* Egy tantermű elemi iskolája szintén gör. kath. jellegű.
* Sch. 1886. 152. lap.
Halmosd 1715-ben lakatlan. 1720-ban 11 jobbágy, 6 zsellér, 500összesen 17 háztartás fizetett adót, magyar 9, oláh 8. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 153 lélek, 81 magyar és 72 oláh.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. lap.
1733-ban (Halmágy?) oláh családjainak száma 30, (gör. kel. papja Flóris),* 1750-ben a gör. kath. lelkeké 124.*
* Tr.
* Tr. 1901. IX. 288. l.
1847-ben 659 a népesség száma, még pedig róm. kath. 9, gör. kath. 650.* 1890-ben lélekszáma 1054; nyelvre nézve magyar 1, német 38, tót 3, oláh 959, egyéb nyelvű 53; vallásra nézve róm. kath. 5, gör. kath, 1010, evang. reform. 1, izr. 38. Házak száma 218.
* Nagyv. Nvk. 1847. 99. l.
A mívelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1720-ban 62 1/2 köblöst; rétet 103 kapást.* 1895-ben gazdaságainak száma 304. Területe 6339 katasztrális hold, a melyből erdő 3667, szántóföld 1287, rét 833, legelő 322, kert 44, szőlő (parlag) 36, nádas 1, terméketlen 149 hold.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l.
* Mg. St. 502.
A községnek 1900-ban 10141 K. 26 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami adója 4348 K 42 f.
Határrészei: Fácze Mare, F. Mike, Dialu (= Gyálu) Csori, D. Dumoe (Dumaje), D. Ture, D. de Krizs, D. Viilor (puszta szőlőhegy), Lola, Lázuri (irtás), Rézerdő, azelőtt Kopasz-Réz Câmpii Albi = Kimpij Albj (fehér mezők), Seaua Craiului = Sáuá Krájuluj (a király nyerge).
Ez az utóbbi a Réz-hegységnek egyik lába, kúpalakú s csúcsáról régi útnyomok vezetnek felfelé.
Vizei: Valea Bibarţului = Váljá Bibárczuluj (Bibárcz patakja), Valea Natului = Váljá Nátuluj (Nát nevű patakja), V. Váruluj, V. Morilor, V. Ture.
Egy forrását gyógyító erejűnek tartja a nép.
