Lugosi
Lugosi. Lugass˙ Jánost (egr.) 1609-ben beiktatják a középszolnoki nyiresi, csögi és újnémeti meg más, bihar-, bereg- és zemplénvármegyei részbirtokokba,* királyi adományul kapja a középszolnoki csögi és újnémeti részbirtokokat (1613).*
* Lelesz, Stat. L. 47.
* U. o. Prot. 55. an. 1613.
Lugosi Péter, zilahi civis, 1741-ben homagialis esküt tett. János és Péter 1781-ben zilahi kraszna-utczai lakosok.
Lugos (Lugosi) András és István, szakácsii nemesek, 1781-ben homagialis esküt tettek. 1790-ben Közép-Szolnok vármegye közönsége visszahelyezte őket előbbi adómentességükbe azon megokolással, hogy bár armalista nemesek, mégis 1772-ben Kávási László biztos megadóztatta őket minden elmarasztalás nélkül.
András, István és Mihály 1797-ben szakácsii saját telkükön lakó egyházi adómentes nemesek. Istvánt és Mihályt 1805-ben is kiírták a szakácsii adómentes nemesek névsorába gyalogosokul.
Ferencz 1812-ben zilahi esküdt, 1814-ben zilahi orátor, 1814–1817. zilahi szenátor, 1815-ben zilahi bíró, 1819–1825. középszolnokvármegyei alügyész, 1826–1827. középszolnokvármegyei helyettes, 1827-ben, 1841–1847. rendes főügyész, 401844-ben középszolnokvármegyei táblabíró s talán 1848-ban ugyancsak ő róla, mint zilahi közügyvédről, van szó.
Boldizsár 1837–1847. mint középszolnoki táblabíró van említve, István 1839-ben, mint e megyebeli esküdt szerepelt, Károly pedig 1848-ban zilahi aljegyző, 1849-ben (Debreczeni helyett) főjegyző lett, de 1850-ben lemondott; 1860-tól mint zilahi biró van említve.
