Nevének változatai: 1318-ban Bonchnyrese. 1444–49-ben Bonchnyres. Bancsnyres. 1579-ben Boncznyires. Oláhul Boncziu.
Először emlittetik 1318-ban Bonchnyrese néven.
Keletről nyugatnak nyíló völgy kebelében fekszik a Székre vezető megyei úttól balra. Deéstől 20·1 kilométerre a Szamosujvári járásban.
Boncznyires nevét bizonyosan egy az Árpád-korban élt Boncz nevű dobokai várjobbágytól nyerte, a kitől a közeli Bonczhida is származik.
Első birtokosaiul 1318-ban János fia Domokos, fiai Balázs és János s unokatestvérük Péter vannak megnevezve. Ezek azonban csak három részét birták Boncznyiresnek, az ahhoz tartozó Bozzás (Bozyas) földdel együtt. – E három rész egynegyed részét rokonuknak 229Wass Miklós csicsói várnagynak 22 márkáért adták el. Tőle azonban I. Károly király pártütés miatt elkobozta és csak 1321-ben adta vissza.
1357-ben Nyiresi Domokos egyik birtokosa.
Az 1362-ben a Wass nemzetség osztálylevele szerint Boncznyires a nemzetség tagjai közt és t. i. Emichfi János fiai Aczél János, Tamás, Dezső, Lőrincz, ifj. Wass Miklós és Vörös Péter és Wass László fia Simon közt két részre felosztatott.
1372-ben e birtokon szentegyedi Vörös Péter, Miklós fiai: István és Pál, László fia Lökös, Tamás fia László és Dezső fiai: János és László megosztoznak.
Boncznyires többi részének régi birtokosai azon 1318-ik évi Domokos fiai tovább is birták e részeket.
1377-ben emlittetnek Nyiresi Domokos fiai János és István. 1385-ben Nyiresi Domokos fia István és Ivánka fia András.
1391-ben a Domokos fia János hűtlenségbe esvén, itteni részeit a király Bethlen Gergelynek adományozta oda, de az iktatásnál néhai Mányiki Albert fiai és Mányiki Móricz ellentmondtak.
1405-ben Czegei Lökös fiai: László, András, Antal és Tamás itteni részüket Wass Jánosnak vetik zálogba.
1415-ben azon Nyiresi Domokosnak másik fia István és fiai Tamás, Lukács és Mihály itteni saját, valamint emlitett János testvérének (kit Arany Jánosnak is hívnak) itteni részeit Bánffy Dénes fiainak Lászlónak és Györgynek és azon László fiainak István, Miklós és Tamásnak Igriczeért cserébe adták. Az utóbbiak abba 1415-ben be is lőnek igtatva.
E cserét azonban azon emlitett Bethleni Gergelynek fia János perrel támadta meg, mert már fentebb láttuk: Nyiresi Jánosnak itteni részeit, mint a ki hűtlenségbe esett, a Bethleniek kapták királyi adományul.
1439-ben Nyiresi István fiai György, Tamás, Lukács és Mihály, Bethleni Gergelyt és Antalt itteni részüktől eltiltják.
1444-ben Nyiresi István fia György itteni részét két telek híján 40 arany frtért Bethleni Gergelynek veti zálogba.
1447-ben Lónai Miklós nejét s fiait: Lónai Osvátot és Jánost leánynegyed czimén Wass Miklós itteni részének negyedébe igtatják.
2301449-ben Czegei Lökös Tamás s nővérei Potentiana Kabos Péterné, Veronika Szentegyedi Székely Andrásné és Juliánná Keresztesi Jakabné itteni részeiket Bethleni Antalnak vetik zálogba 17 tiszta arany frtért.
1452-ben és 1455-ben Nyiresi Mihály egyik birtokosa.
1456-ban Nyiresi Mihály és Pál egy itteni halastótól Bethleni Antalt és Márkot eltiltják.
1465-ben Wass Domokos itteni részét, melyet még ősei zálogosítottak el, Nyiresi Mihálynak átengedi.
1467-ben Iklódi Domokos leánya Márta itteni részét Wass Domokosnak adományozza.
1475-ben Nyiresi Mihály itteni részének felét Domokos kolosi plébánosnak veti zálogba.
1489-ben Bethleni Gergely, itteni részét halastavával együtt Bethleni Miklósnak veti zálogba.
1491-ben Bethleni Bernát és Miklós két itteni halastavukat Bethleni Gergelynek s fiainak: Balázs, Elek és Jánosnak engedik át.
1493-ban Bethleni Bernát itteni részét testvérének, Bethleni Miklósnak eladja.
1493-ban Nyiresi Illés fia János 9 itteni puszta telkét Bethleni Miklósnak eladja. Ugyanekkor Nyiresi Pál is a Sóspatakban levő halastavát Bethleni Miklósnak adja el. 1493-ban Szentegyedi Botos János fia Egyed itteni részét sógorának Botos Balázsnak adja el, ki azt Kisfaludi Ombozi Miklósnak veti zálogba.
1495-ben Nyiresi Pál egyik birtokosa.
1496-ban László király e községet új adomány czimén a Bethleneknek adományozza.
1509-ben Bethleni Balázs magát Nyiresi Domokosfi István fia néh. Mihály itteni részének egyharmadába, valamint ezen Mihály leányának néh. Ilonának Marói Szabó Jánosnénak itteni részébe beigtattatni akarta, de Nyiresi Tamás mester annak ellentmondott. Többi itteni birtokosok Nyiresi István, Székely Péter és Wass Balázs.
1510-ben Nyiresi Tamás erdélyi kápt. jegyző a maga s fiai János. Miklós és Tamás nevében azon itteni birtokaikért, melyet Bethleni Balázs, Elek és János nővérüknek Katalinnak s férjének Szilvási Kristófnak 231s az ő gyermekeiknek Gáspár, Máté, Márton, András, Zsófia és Katalinnak adományoztak oda; ez utóbbiak ellen sokáig perben álltak, de most a pertől elállván, azon birtokrészről Szilvásinak s nejének javára lemondottak. A Szilvásiak pedig azon pert, melyet a Hidalmási Kántor Pál, Márton és Balázs s néh. Bádoki Gergely fiainak innen járó leánynegyedek és hitbérek végett a Nyiresiek ellen indítottak, nekik elengedik.
1514-ben Bethleni Miklós fiai János és Farkas, néh. Nyiresi Jánosnak birtokáért, t. i. Nyires negyedrészeért, melyet Bethleni Miklós Nyiresi Istvánnak adott cserébe, perben állottak Nyiresi Mihály fia Tamással, de most azon részt Tamás erdélyi kápt. jegyzőnek által adják.
1515 körül Nyiresi Mihály fia Tamás s fiai: János, Miklós és Tamás jegyző itteni részüket Szilvási Kristófnak s nejének (ki előbb Nagyesküllői Ördög Simon neje volt) Bethleni Katalinnak eladják, a kik abba 1515-ben be is igtattatnak.
1518-ban Szilvási Kristóf Bethlen János, Elek és Balázszsal e birtokrész felett egyezségre lépett.
1521-ben Szilvási Kristóf fia Gáspár itteni részét testvéreinek Szilvási Márton és Andrásnak adományozza.
1523-ban Szapolyai János erdélyi vajda néh. Szucsáki Gergely fiának Somai Györgynek itteni részét, mivel feleségét megölte, elkobozván, azt királyi engedélylyel Sárdi Nagy Gergelynek s Miklós mester vajdai titkárnak adományozza, a kik abba be is igtattatnak.
1525-ben Nyiresi István és Lukács s Podvinyai Pál deák birtokosok s ennek Bálynth Zsigmond nevű jobbágya emlittetik.
1526-ban alsó-tőki Benefi, másként Kada Mihály és Gergely s ezen Mihály fia Benedek itteni részüket Podvinyai Pálnak s fiának Jánosnak eladják.
1531-ben Szilvási Kristóf özvegye Katalin s fiai Márton és András itteni részét Nyiresi Podvinyai Pálnak s fiainak János és Miklósnak eladja.
1535-ben Szilvási Kristóf özvegye Katalin s fiai Márton és András, itteni részükön azon Szilvási Kristóf leányával Zsófiával Podvinyai Pál özvegyével, most Kendi Mihálynéval megosztoznak.
1540-ben Nyiresi István 5 telkét Nyiresi Tamásnak zálogosítja el.
2321548-ban Izabella királyné Szilvási Mártonnak itteni részét, mivel testvérét Szilvási Andrást megölte s így hűtlenségbe esett, elkobozván, azt Gyulai Mihálynak adományozza oda.
1555-ben Szilvássy Katalin özv. Farna Mihályné s fia Farna János, kik egy jtelküket Szilvássy Mártonnak, egy másikat pedig Podvinyai Lázárnak adtak oda, ez adományukat visszavonják.
1567-ben Keresztury Márton néh. Farna Jánosnak itteni részét Radvánczy Mártonnak veti zálogba.
1568-ban Fejérdi Miklósnénak Annának és Módra Györgynének Katalinnak egy itteni részt, melyet anyjuktól néh. Nyiresi Tamás elvett, statuálnak. Itteni többi birtokosok: Kendi Sándor, Almády Gáspár s Erdélyi Kristóf, Jobbágyok: Olajos, Boros, Móré.
1570-ben Kendi Sándor itteni részét feleségének néh. Bánffy Mihálynak Bojnicsics Katalintól való leányának Fruzsinának hagyományozza.
1573-ban Podvinyai Mihály egyik birtokos.
1576-ban Nyiresi Szilvássy Ferencz egy itteni nemesi udvarházát s 2 jtelkét a hozzá, tartozó földekkel együtt Kendy Sándornak veti zálogba.
1577-ben Kendy Sándor itteni részében megerősittetik.
1578-ban Almády Gáspár itteni részét a fejedelemnek adja cserébe.
1578-ban idevaló nemes, Dobay Simon, részbirtokos.
1579-ben Báthory Kristóf vajda itteni Almádytól cserébe kapott részét Kendy Sándornak adományozza, kit még ez évben e nemesi udvarházzal biró birtokba beigtatnak, birtokos társa Dobai Simon, jobbágya Mátyás Kelemen.
1579 előtt Boncznyiresi Podvinyai Mihály emlittetik birtokosnak, kinek özvegye Fatai Erzsébet. Ezzel Kendi Sándor ugyanez évben úgy egyezett ki, mint Podvinyai Mihály rokona, hogy az özvegy férjének 233itteni kúriáját és három ház jobbágyot az itteni kis tóval s még más falvaiban is, birja „ezten napig,” azaz addig, míg Erzsébet asszonynak az „isten szerencsét parancsol,” melyet mikor isten elhoz, tartozzék Kendi az özvegynek jegyruháját megadni s az udvarházat s jobbágyokat az özvegy átadni.
1580-ban Sárdi Fejérdi Miklós és Nyiresi Annától való gyermekei: István, Albert és Erzsébet Boncznyires negyedrészét, azaz 8 jtelket s egy nemesi udvarházat Dobay Simonnak és neje Nyiresi Annának vetik zálogba.
1585-ben Kendi Sándort a fejedelem itteni birtokai után eddig fizetett dézmaadás alól felmenti.
1593-ban Dobay György emlittetik.
1597-ben birtokosai: Bellő György és Dobay György.
1603-ban Teke Zsófia Fejérváry Istvánné itteni részét Tötöri Jánosnak veti zálogba.
Az 1603-ik évi összeírás szerint 1602-ben Béli Györgynek itteni gabonája iratik össze. Egy puszta halastó van itt.
1606-ban Kendy István Szilvási Péternek azon itteni részét, melyet Kendy atyjának légeni Szilvási elei elzálogosítottak, vissza ereszti.
1607-ben Légeni Szilvási Péter Boncznyires felét Kendy Istvánnak adja cserébe, de a melyet még ugyanez évben nemesi udvarházzal együtt Mindszenti Benedeknek enged át. Ugyanekkor boncznyiresi Fejérvári István egyik birtokos.
1609-ben Koszta Tamás leánya Klára, kinek anyja Esztényi Balázs leánya: Margit volt, Jó, másként Nagy Mátyás felesége itteni részét Szilvásy Péternek átengedi.
1610-ben és 1614-ben is boncznyiresi Fejérvári István iratik egyik birtokosának.
1616-ban a fejedelem itteni részét Haller Zsigmond s neje Kendy Krisztinának adja az itt levő nemesi udvarházzal.
1619-ben Bánffy Anna Mindszenti Benedek özvegye, most Wesselényi Boldizsárné, itteni részét férjének veti zálogba.
1620-ban Boér Anna szász-zsombori Némay Jánosné s Dobay Anna felsőtöőki Somlyai Gáspárné itteni részüket, mely rájuk néhai 234Nyiresi Annától b.-nyiresi Dobay Simon nejétől szállott, t. i. egy elpusztult udvarházat s 12 puszta telküket kaczkói Maxin György és Lászlónak adják cserébe, a kik abba 1624-ben be is igtattatnak.
1620-ban Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősíti azon részben, melyet a hűtlenségbe esett Kendi István birt, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánná, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsanna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsannától való gyermekei: Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt ellent-mondtak.
1624-ben Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősíti.
1630-ban Maxin György és László itteni részüknek felét egyikök leányának Margitnak Rácz Péternének hozományba adták.
1632-ben Rákóczy György Haller Zsigmond magvaszakadtával annak itteni részét Kovacsóczy Istvánnak adományozta oda, de Haller György s neje Nyáry Borbála Kovacsóczyval oly egyezséget kötöttek, hogy halálával az a Hallerekre szálljon vissza, de ez valószinüleg meg nem történt, mert 1641-ben az a fiscusé.
1640-ben boncznyiresi nemes Maxin György, Vajda Parazka leányai: Margit és Anna birtokosok.
1647-ben Wesselényi Katalin Kornis Ferenczné a fiscust a fiágon kihalt Wesselényi Boldizsár itteni részének elfoglalásától tiltja eredménynyel, mert 1649-ben II. Rákóczy György néh. Wesselényi Boldizsárnak itteni részében leányát Katalint, férjét Kornis Ferenczet, gyermekeit: Gáspárt, Ferenczet, Borbálát, Katalint, Annát, Krisztinát és Zsuzsannát megerősité.
1651-ben Koszta Klára, előbb Jó Mátyás, majd Székely István özvegye, itteni mások kezén lévő részét leányára Jó Zsuzsannára s férjére Detári Istvánra hagyja.
1651-ben II. Rákóczy György az itteni fiscusi részt gyekei Wesselényi Boldizsár özvegyének Losonczi Bánffy Annának és gróf Csáky Istvánné Mindszenty Krisztinának adja zálogba.
1658-ban egyik birtokos Pap Filep Kaczkói Maxin Anna neje jogán.
2351662. és 63-ban idevaló nemes Lázár Gergely.
1673-ban Perneszi Zsigmond s neje Bánffy Sára itteni zálogos részüket Kassai Borbálának s férjének Keresztesi Sámuelnek átengedik.
1677-ben Keresztszegi Csáky István özvegye, Mindszenti Krisztina birja.
1690-ben nagy részét Mindszenti Erzsébet birta s Viczéhez kapcsolta.
1694-ben birtokosa Apor István és több kis nemes.
1697-ben Nagy Erzsébet Jábróczky Ádámné óvást tesz az ellen, hogy bátyja Kapy György itteni részét Gyulai Ferencznek eladta.
1699-ben legnagyobb birtokosa gróf Apor István; Ilyei Gábor, Gyepesi János, Nemes Péter, Kapitány György.
1702-ben birtokosai: gr. Bethlen Miklós, gr. Apor István, Kapitány György, Nemes Péter.
1706-ban Apor Istvánnak itt 15 jtelke volt.
1721-ben birtokos a fiscus, itteni részbirtokosok Ilyés Gábor, a Nemes, Borbély, Kapitány, Jábróczky és Szoboszlai családok.
1738-ban itteni birtokosok: Jábróczky Gábor özvegye Szereday Borbála s fiai: Gábor, Ádám, Mihály, János és Zsigmond. Ez alkalommal a fiscus itteni részét Szamosujvár közönségének adja zálogba.
1754-ben Jábróczky Gábor, Borbély János és László, Fogarasi Péter, Kaczkói Prodán István birtokosok.
1761-ben Somogyi Ferencz itteni részét Bándy Ferencznek adta el.
1770-ben összeírt nemes birtokosok: felső-fentösi Borbély László, id. és ifj. János, András, Péter és Gábor anyai, a boncznyiresi Kapitány család (8) apai s Jábróczky Gábor atyai jogon; kézdivásárhelyi Budai Mihály pedig vétel jogán. Armalisták: kovácskápolnoki Biltz László férji, fogai Nemes család anyai, s a csákói Pap család férji jogon és salgó- (tán Galgó?) polyáni Szávuly László.
1780-ban Borbély Péter itteni részét Borbély Jánosnak adja cserébe.
2361786-ban birtokosai: Jábróczky Gábornak van 11 jobbágya, 4 zsellére, Prodán Istvánnak 7 jobbágya, 3 zsellére, Borbély Gábor özvegyének 2 jobbágya, 3 zsellére, Novak Manónak 4 jobbágya, 1 zsellére, Bilcz Dávidnak 2 jobbágya, 1 zsellére, Tarcza Mihálynak 4 jobbágya, Borbély János özvegyének 2 jobbágya, 2 zsellére, Fogarasi Jánosnak 2 jobbágya, 2 zsellére, Kapitány Györgynek 1 jobbágya, 3 zsellére, Borbély Miklósnak 1 jobbágya, 1 zsellére, Borbély Jánosnak 1 jobbágya, 1 zsellére, Tyifor Péternek 1 jobbágya, Pap János özvegyének 1 zsellére, Tamás Illésnek 2 zsellére, Tarcza Tódornak 2 zsellére, Jábróczky Gábor özvegyének 2 jobbágya, 1 zsellére, Kapitány Ilonának 1 zsellére.
1789-ben Gergely Zsuzsanna, Szávuly László esperesné, Gergely Jánosnak Géczi Annától való leánya, ki volt fia Gergely Kilépnek neje Kapitány Teodosziának, ki volt leánya Kapitány Györgynek, ki fia volt Kapitány Jánosnak s ez fia volt boncznyiresi kapitány Györgynek, neje Maxin Annának, ki volt leánya kaczkói Maxin Györgynek egyrészről, másrészről Dengelegen lakó csákói Pap Miklós, ki fia cs. Pap Györgynek, neje Tarcza Todorának, ki volt leánya szakállasfalvi Tarcza Krucsilának, neje néhai Géczi Ilonától, ki volt leánya kisczégi Géczi Gergelynek, neje Vajda Pelinának, ki volt leánya id. Triff, máskép Vajda Györgynek, cserébe adja itt és Szépkenyerü-Szt-Mártonban levő összes részjószágait csákói Pap Miklósnak Dragia és Kőfrinkfalván való anyai őt illető harmadrész birtokáért.
1809-ben birtokosai: gr. Mikes Istvánnénak van 5, Apor Lázárnénak 5, Jábróczky Gábor örököseinek 5, Szebeni Szabó Rózának 2, Szabó Antal árváinak 4, Kapitány Györgynek 9, Páska Dávidnak 2, ifj. Borbély Jánosnak 1/2, Borbély Anasztáziának 1, Borbély Jánosnak 2, Papp Györgynek 3, Jakab Ágnesnek 2, Vlasin Józsefnek 2, id. Tarcza Györgynek 1, Prodán Jánosnak 1, Vojvod Jakabnak 1, Tarcza Jánosnak 1, Kupsa Gergelynének 2, Szamosujvár városának 1/8, Prodán Györgynek 1, Kis Gergelynek 2, Flóra Gábornak 1, Bogya Györgynek 1, Kupsa Simonnak 1, Kapitány Jánosnak 1, Borbély Andrásnak 2, Tarcza Mihálynénak 2, Borbély Krisztinának 1/16, Borbély Györgynek 1, Borbély Lászlónénak 3, id. Borbély Jánosnak 2, Sinkován Jánosnak 2 telke. Egy telkes nemesek: 2 Bilcz, 7 Kapitány, Komán, Tamás, Tyekár, Borbély, Román, Vlasin, Vajvod, Pável, Prodán, Tarcza, Popa, Pap és Szarvadi családok egy-egy taggal.
2371813-ban Kapitány Mária első férje felső-orbói Vojvod Pétertől való fiai Jakab és Tódor s ennek Vlasin Juliannától való gyermekei, második férje Karuly Ilyéstől való leánya Aniska, Tárcza Gligornétól való leánya Mária Karuly Jánosné édes, illetőleg nagyanyjukról maradt itteni örökségükön megosztoznak.
Ugyanekkor itt lakó nemes jogú birtokosok: Borbély Elek és János, Kapitán) Ilona és Vonucz, Pap György, Fogarasi János utódai, Bab Gáborné, Páska Dávid és a Mindszenti, Rácz rész emlittetik.
1820-ban birtokosai: Jábróczky Antal, Apor Lázár özvegye, Szebeni Antal, ifj. Borbély János, Kapitány György, Páska Dávid, Pap György, Tárcza Tódor, id. Borbély János, Kapitány János, Szamosujvár városa és Borbély János özvegye.
1829-ben felső-fentösi Borbély János egy puszta telkét Gergely Andrással cseréli el.
1830-ban ugyan ő egy másik puszta telkét Dobolyi Lászlónak s fiainak: Ádám, Ferencz és Lászlónak adja cserébe.
1863-ban Szebeny Antal örökösök, Korda Ádám, Jábróczky Zsuzsa, Borbély László, Leményi János úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban az itt összeírt 128 füstből 47 nemesi füst volt.
Nemesi jogú birtokosok voltak: Keczeli Ferencz és Mihály, Tatrosi Sándor, továbbá 3 Tomojág, 3 Pável, 1 Szeredai, 3 Leményi, 3 Bőrbe, 2 Marosán, 1 Gots, 2 Tyekár, 6 Kapitány, 2 Farkas, 1 Móga, 5 Papp, 1 Horváth, 1 Tatár, 2 Tamás, 1 Rácz, 1 Prodán, 1 Kupsa, 1 Gecse, 1 Flórián, 2 Dávid és 1 Bakos családbeli. Census jogú birtokos Sigmond Elek.
Jelenlegi birtokosai (1892. és 98-ban): Kapitán László, 123 h. 506 öl, vásárlás többektől; Keczeli Ferenczné Szebeni Borbára, 213 h. 934 öl, örökölte Sebestyén Antalnétól; Keczeli Erzsébet, 238 h. 1387 öl, örökölte Keczeli Mihálytól; Leményi László, 132 h. 383 öl, vásárolta Szeredai Ferencztől s örökölte Leményi Jánostól; Pap Márton vásár útján többektől.
Kezdettől fogva népes magyar község. 1603-beli hivatalos összeírás szerint Básta, Mihály vajda öldöklő zsoldosai úgy elpusztították az egész községet, hogy nem maradt benne több két léleknél. A kiölt magyarság helyére idővel több Kővár- és e vármegye északi vidékéről lassanként oláhok telepedtek meg s oly számban, hogy a XVII-ik század 238közepén már tekintélyes egyházközséget alkottak. Hagyomány szerint a Dupa Teu dülőben talált faragott kövek után azt állitják, hogy itt város volt, hol a törökök laktak, valószinüleg 1661–63 közt. La Protoháj nevű dülőben sóbányák voltak, melyeknek gerenda végei most is láthatók, a monda szerint a törökök mívelték. A „Dealu Csokelor” dülőben levő tégladarabok egykori épület romjainak tartják fenn emlékét.
A XVI-ik században virágzó ev. ref. egyházközség. A falu közepén nagy kőtemploma mellett pap- és iskolamesteri lak. Papnak, mesternek dézmája járt. 1643-ban egykori temploma összes egyházi épületeivel romokban.
A falut oláhok foglalták el, alig maradt 2–3 ref. magyar, kik a víz-szilvási egyházközséghez tartoznak. A papi telken oláh lakik, az iskolaházba is az költözött s a telket a templomhelylyel együtt 1689-ben Kapi György jobbágya birja.
A ref. papi házhelyet 1651-ben június 24-én a maros-vásárhelyi ev. ref. zsinat Fülöp idevaló esperes kérésére az oláhoknak engedte át, hogy reá építsenek, ha azonban a magyarok újra megtalálnának szaporodni, tartoznak minden törvényes fizetés nélkül visszaadni.
1754-ben a ref. papi telken lakó zsellér a ref. esperesnek fizet.
1863-ban az itteni ev. reform, egyházközség dézmakárpótlásban részesült.
1890-ben 8 ref. lélekből álló leányegyházközség, a szamosujvári körlelkészséghez tartozik.
1838-ban róm. kath. temploma és házi kápolnája van, 48 róm. kath. lélekkel.
A gör. keleti egyház a magyarság romjain épült. 1651-ben esperesi székhely s ennek maradt azután is, hogy az egyesült hitre tért; 1777 tájt tétetett át az esperesség Székre.
Fából épült temploma a község északi részén 1829-ben épült s 1831-ben szenteltetett fel a szt. Archangyalok tiszteletére. Anyakönyveit 1833 óta vezeti.
Papjai: Pap Fülöp 1651–88-ban gör. keleti esperes. Szávuly László gör. egy. esperes 1789-ben. Az újabb időben Leményi Sándor és János után a jelenlegi Deák Dénes.
Iskoláját az 1850-es évek elején alapitá s tartja fenn ma is.
239Lakosai földmivelés- és baromtenyésztéssel foglalkoznak, házaikat, köve nem lévén, paticsból és földből készítik nádfedél alá. A szegényebbek Oláhországba gyakran eljárnak, könnyű munkát, szerencsét keresni.
1721-ben nincs mivel és alatt 26 köböl vetésre való szántója. Elvetettek ez évben: 20 köb. őszi, 10 köb. tavaszgabonát s termett: 180 kalangya búza, rozs, 56 kal. zab, árpa. Elvetettek 5 véka törökbúzát, melyből lett 6 véka szem; szénája 27 szekérrel. Térbeli és oldalon fekvő határa két fordulóra van osztva, déli oldalon levő földje barna s igen termékeny s itt őszgabonát termelnek, az észkos oldalon levő rész fehér agyag, tavaszi vetésre alkalmas, trágyázva nincs, s trágyázott részt 2 és 6 ökörrel kétszer szokták szántani, a gabonát tisztán termi, szénája vegyes, tüzelésre való erdeje van; hadi úton nem dolgoznak; őrölni és vásárba a szomszédos Szamosujvárra járnak. Ez évi adója 224 forint.
Hodor e falu határát a legtermékenyebbnek írja. 1837-ben legelője jó, erdeje tölgy és cser; jól termő szőlőhegyei dió-, alma-, körtve- s szilvafákkal is beültetve; édes és sósforrása bőven, tavai kis terjedelműek.
Határhelyek: 1318-ban Szépalma (Zupalma) hely? Monyorós-pataka, folyó.
1493-ban Bozyás, hely; Daruhatár, határhely.
1493-ban Mikesalja, torka, völgy; Sóspatak, patak.
1576-ban Sántos, határhely; Kapus, völgy; Szent László kútja, forrás; Daruhatár, Eresztvény, Tövisaj, Borzas, Borzásfő, Omlás, Tófar, Gyepesfar, Hosszúér, határhelyek.
1580-ban Kőhatár, Gyepüsfar.
1813-ban két fordulós határában: Dupe Teu, Szeratin Sping, La Kereruse, in Gyiptyius szántók, Puszta szőlő, Recse (gyümölcsöskert, Szebeni tányér, selyem almás, beszterczei és fehér szilvás), a Csorgónál, Dumbráva alatt, Malomnál, Hesdati oldal, szántó, kaszáló és erdő; Pe gyalu luj Bokán, Lunka (erdők); Sóstón túl, Pe gyalu meri.
1864-ben Bokányhegy, Dupa Teu (egykor sóbányászat.)
1898-ban La Rezore, Dealu Sukelor, La Zepode Csök, Csurgeu, Berku Maré, Podu mori Bozias.
2401603-ban az egész községben csak 2 lélek maradt s összes lakóházak száma 2.
1700-ban 10 jobbágy s egy szegény lakosa s az egész községben 10 lakóház van.
1721-béli összeírás szerint van 7 jobbágy, 6 zsellér, 4 kóborló és 3 nemes lakója, kik a vándorlók kivételével 16 házastelken laknak. Adó alatt van ökör 23, tehén 18, tulok, bornyu 2, ló 5, juh 57, méhkas 4, sertés 23.
1750-beli összeírás szerint van: 10 jobbágy, 9 zsellér, 4 kóborló, 2 özvegy, 1 arató s 3 nem adózó nemes és 4 udvari cseléd, összesen 33 családfő lakosa, kik 28 házban laknak.
1837-ben 590 lakossal, ebből 180 nemes, házak száma 110.
1886-ban lakossága 496, ebből gör. kath. 486, ev. ref. 5, zsidó 5. Házak száma 103, határa tagositva 2094 k. hold.
1891-ben 526 lakosból 7 róm. kath., 493 gör. kath., 13 ev. ref. 13 izraelita.
Összes adója 1898-ban 1555 frt 78 kr.