Nevének változatai: 1305-ben Geuch. 1326–1328-ban Geulch. 1403-ban Geech. 1456-ban Gewcz. 1580-ban Geöcz.
Nevét ily nevű alapitójától vette.
Keletről nyugatra nyíló szűk völgyben fekvő falu. Keresztül foly rajta a határán eredő s a róla nevezett kis patak, mely a községen alól a czegei tóból kifolyó patakba ömlik. Deéstől 31·8 kilométerre fekszik a kékesi járásban.
546Göcz első birtokosa az 1298-ban emlitett Ambrus fia Tamás volt, mert ezen Göczi Tamást, ki 1312-ben fenesi várnagy és fiait: Jánost, Lászlót és Istvánt Szentiváni Vass Miklós (a szomszéd birtokos) Göcz határai miatt perbe fogta. Éppen így ugyancsak Vass Miklós 1328-ban azon Göczi Tamás fiát Jánost is perbe fogta e határok miatt.
1377-ben Göcz birtokosai ugyanazok, t. i. azon Tamás fiai: János, László és István.
1390-ben Göczi László s fia Mihály.
1394-ben Göczi László fia Mihály.
1407-ben emlittetik néh. Göczi Mihály fia.
1426-ban Göczi György és Osvát György.
1439-ben Gecz (tán Göczi) Mihály.
1456-ban Császári György fia Mihály és Benedek fia Zsigmond itteni részük elfoglalásától Szamosfalvi Gyerőfi László fiát Antalt s leányát Potenciánát Rödi Györgynét, továbbá Sánta István fiát Lászlót és Göczi Mihályt tiltják.
Ugyanakkor azon Gyerőfi Antal perbe fogja Gyerőfi Lászlót és nejét özv. Göczi Mihálynét, hogy itteni anyai részéből ki akarják zárni.
1462-ben Göczi György dobokamegyei főszolgabiró.
1466-ban Göczi Demeter. 1468-ban Göczi Székely Tamás.
1469-ben Göczi Mihály fia: Bálint s leánya: Márta Porkoláb Lászlóné emlittetnek,
1469-ben Kapori Beketi (Bekefi?) Miklósfi István fia Gergely magát egy itteni mások kezén lévő részbe igtattatni akarta, de Göczi Bálint, Lőrincz, Demeter, Máté, Szamosfalvi Antal, Székely Tamás s fia Lajos ellentmondtak.
1472-ben Porkoláb László és Göczi Bálint emlittetnek.
1473-ban Porkoláb László és Göczi Mihály fia Bálint, valamint néh. Göczi Lőcze György fiai: Demeter és Mátyás s leányai: Margit kisdevecseri Fenesy Mihályné s Ilona Székely Tamás özvegye.
1475-ben „vért ontó Göczi Györgynek egy itteni jobbágytelkét devecseri Fenesy Mihály kapja adományba.”
5471477-ben Porkoláb László.
1478-ban Göczi Nyiresi Demeter és Mihály.
1482-ben Göczi Fenesy Demeter és Miklós és Porkoláb László. 1486-ban Szamosfalvi Gyerőffy Antal fiai: István és Péter, testvérüket Pált itteni részük elfoglalásától tiltják.
1495-ben Göczi Porkoláb László és Székely Bernát.
1496-ban Göczi Demeter fia György s nővére Márta Radványi Pálné egy itteni jtelkét (Markos) devecseri Fenesy Mihálynak adja oda.
1498-ban Porkoláb László s fia Mátyás és Göczi Budai Zsigmond leánya Dorottya egyik birtokos.
1503-ban Rődi Cseh Márk s fia Kálmán itteni részüket néhai Szamosfalvi Gyerőfi Pál gyermekeinek Imre és Klárának s néh. Gyerőfi Péter fiának Péternek eladják.
1504-ben Göczi Mátyás, Bernát és György.
1507-ben Göczi Székely Bernát.
1508-ban néh. Göczi Buday Zsigmond fiai: János és Mihály.
1510-ben Göczi Devecseri Mihály fia Gotthárd itteni jtelkét sok más földdel együtt Göczi Gergely fia Bertalannak eladja.
1513-ban emlittetnek Göczi György és Göczi Székely Bernát.
1514-ben Göczi Porkoláb Mátyás.
1515-ben Gyerőffy Pál özvegye s fia Imre és Wass Balázs egymás közt némely telkeket elcserélnek.
1535-ben János király Kendi Ferenczet, Mátyást és Antalt itteni részükben megerősíti, melyet Botos Andrástól, Göczi Györgytől, Wass Lászlótól „Gotthárd fiától” és Lukács úrnétól vettek meg.
1541-ben a tordai országgyűlésen egyfelől Majlád István, másfelől Bornemisza Boldizsár és Horváth Ferencz közt létrejött egyezség szerint, ez utóbbi e birtokot Kendi Ferencznek visszaereszti.
1543-ban Göczöt Kendi Ferencz birja az ottani Császári tó nevű halastóval együtt.
1564-ben János király e falunak nagy részét Báthory Istvánnak adományozta, I. Ferdinándhoz való követségbe menetele jutalmául.
5481568-ban Somlyai Gergelyné Ágnes, néh. Szentgotthárdi Wass János leánya, atyjának itteni részéből Czegei Wass János fiától Györgytől osztályt követel.
1568-ban Czegei Wass Domokos fia János, fiai: Pál és János azon esetre, ha itteni részüket Wass Györgytől visszaszerezhetik, annak harmadrészét Szentegyedi Gergelynek igérik oda.
1581-ben Báthory Kristóf itteni részének felét Kendy Sándornak s leányainak: Krisztina, Zsófia és Zsuzsánnának adományozza.
1582-ben Göczi Székely Barabás és Göczi János a fejedelmet a fentebbi eladományozástól tiltják.
1583-ban Kendy Sándor négy itteni telkét Cserényi György leányainak Klárának előbb Sztrigyi Mihály, majd Mányiki Kun Ferencz özvegyének s fiainak: Sztrigyi János és Kun Balázsnak adja cserébe.
1587-ben Bánffy Farkas és Kendy Sándor.
1598-ban Palásthi György itteni részét, mely a hűtlenségbe esett Kendy Sándoré volt, s melyet neki a fejedelem adományozott, azt most ő Czegei Wass György özvegyének Erdélyi Katalinnak vetette zálogba.
1599-ben birtokosai Wass Ferencz, Bánffy Ferencz.
1607-ben Kendy István itteni részét Mindszenty Benedeknek átengedi.
1608-ban Sztrigyi Petronella Mikola Jánosné itteni atyai részét, 5 puszta jtelket, Mindszenty Benedeknek adja cserébe.
1609-ben Czegei Wass Ferencz özvegye Bogáthi Druzsi (előbb Barcsai Andrásné) és fia György, az id. Wass György unokája, itteni részükön atyai nagybátyja Wass Jánossal megosztoznak.
1627-ben Bethlen Gábor fejedelem Wass Jánost és Györgyöt itteni részükben megerősíti.
1635-ben Nagy János és fia György idevaló birtokos nemesek.
1656-ban Göczi Bandi család nemességet kapott.
1677-ben Teleki János özvegye Bornemisza Annának itteni javaiból a dézmabért a fejedelem elengedi.
1694-ben birtokosai a Bánffy és Wass családok.
5491702-ben birtokosa Várfalvi Becze Péter, Nagy István. Egy telkes nemes Nagy István.
1707-ben Bánffy Györgynek itt 2 jobbágya s egy zsellére volt.
1738-ban birtokosai Cserepi Sámuel és br. Bánffy Farkas.
1754-ben Diószegi Ferencz, Ráczkevi István, Demén Mihály, Cserepi Sámuel, br. Bánffy Farkas, gróf Wass György, gróf Wass Ádám birnak itt.
1759-ben br. Naláczy Sárát vejének br. Bánffy Dénesnek és fiainak György és Dénesnek itteni részébe zálogjogon beigtatják.
1768-ban néhai Göczi Nagy János fia György, fia István, fia Ferencz, fia Zsigmond itteni birtokos.
1770-ben armalista birtokosok: Harasztosi Demjén Mihály férji, Göczi Nagy Gábor apai jogon.
1786-ban birtokosai: gr. Wass Sámuelnek van 6 jobbágya, gr. Wass Miklós özvegyének 5, gr. Wass Ádám özvegyének 4, br. Bánffy Farkasnak 8, gr. Bánffy Györgynek 7, Demjén Mihálynak 1 jobbágya, 2 zsellére, Nagy Gábornak 1 zsellére.
1804-ben gr. Wass Ádám fiai Miklós és Dániel atyjok itteni részén megosztoznak.
1809-ben birtokosai: gr. Wass Miklósnak volt 4, gr. Wass Samunak 4, gr. Wass Dánielnek 4, gr. Bánffy Györgynek 7, br. Bánffy Lászlónak 2, br. Bánffy Ádámnak 3, Harasztosi Demjén Mózesnek 2, Nagy Gergelynek 2, Nagy Sándornak 2 telke.
1820-ban birtokosai: gr. Bánffy György, gr. Wass Samu özvegye, br. Bánffy László és Ferencz, gr. Wass György, br. Bánffy Ádám, gr. Wass Miklós, Nagy Gergely és Nagy Ferencz.
1837-ben birtokosai a gróf és báró Bánffyak, báró Kemények, Nagy, Fazakas nemesek.
1863-ban gr. Bánffy Miklós, Káli Nagy Ferencz, br. Bánffy Albert, gr. Wass Samu és Aknay Mihály részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 74 füst közül 8 nemesi füst volt.
Nemesi jogú birtokosai voltak: gr. Bánffy Mihály, gr. Wass Ádám, Aknai Mihály, Sándor és Lajos, Nagy Imre (Tordáról), Bálint János és Miklós Farkas (Kidéről).
Göcz jelenlegi birtokosai 1898-ban: Bozsoky Lipót; 137. h. 1341 550öl. Vétel br. Bánffy Alberttől. Ferenczi Ödön; 125 h. Öröklés. Ber József, vétel Nagy Ferencz utódaitól.
Szóhagyomány szerint 1658–63 közt törökök és tatárok által elpusztított magyar község. Az elpusztított magyar lakosság helyére oláhok nyomultak. Ezt tartja a hagyomány. S ez való is lehet. Azonban ezt megelőzőleg 1622-ben ev. ref. magyar lakói már el voltak apadva, Czegéhez kellett csatolni leányegyház képen. Tehát 1602–3 közt érhette a nagy pusztulás, midőn Basta hajdúi kegyetlenkedtek vármegyénkben is.
Az oláhság 1712 után kezd nagyobb számmal letelepedni, nem sokára 1723-ban a magyarság is szaporodik, de azokhoz képest csekély számban, úgy, hogy még ma alig 6-od részét képezi a község lakosságának.
Földmiveléssel foglalkozó lakosok főtápláléka a törökbúzakenyér és puliszka, búzakenyeret ritkán esznek. Ruházatuk: ing és lábravaló, szalmakalap s bocskor, télen fehér harisnya, fekete czondra, juhbőr mellrevaló, fehér és fekete báránybőr sapka. A nők télen, nyáron szőttes és kartonruhát, mellrevalót, színes keszkenőt, kötényt és csizmát viselnek.
Házaikat tapaszos sövényből s vert, égetetlen agyagból készítik nád, többnyire zsendelyfedéllel, míg gazdasági épületeik rakófából, deszkából valók nád, deszkafedélzettel.
Ev. ref. egyháza 1622-ben Czege leány-ekklézsiája. Van 8 frtja Varga, Végh, Cziriak családoknál elhelyezve. Birtoka egy drb föld, rét és egy drb szőlője, melyet 1754 előtt Várfalvi ns. Becze János ajándékozott.
1643-ban kőtemploma egy haranggal. Szent eszközei: egy szélein aranyozott ezüst pohár, melyet 1647-ben Mogyorokereki István pap ajándékozott, ezeken kivül ónkancsója, keresztelő pohara, virágos tányéra s asztalteritőjét Göczi Gáspár Jánosné Gál Anna 1698-ban adományozta.
1754-ben a czinterem a kőtemplommal a falu keleti oldalán, az oláh templom mellett, papi telek a falu alsó végén, zsellér lakik benne, az esperesnek fizet. Van 15 1/2 köböl vetésre való szántója, rétje egy szekérre való, egy drb szőlője s 24 frtja.
1830-ban leányegyház; kőtemploma mellett fatornyában egy harang, az ekklézsia zsellértelke az oláh deáké, más a czinterem és a temető mellett, 551 lévitai telke a falu alsó végén. Urasztali készleteket ajándékozott: Bikkfalvi Szabó Zsigmond 1771 és 1777-ben többfélét. 1786-ban Aknai Sándor öntette újra két ónkannáját. Anyakönyve 1757. éven kezdődik.
1863-ban dézmakárpótlásban részesült. Harangja jelenleg kettő van, egyik feliratos.
A levitái állomás létesítését 1723-ban kérték gyermekek tanitása végett, 1824-ben kapták meg s ekkor vette kezdetét az iskola is, melynek tanitói voltak: Hermann György 1824–40. és Csomós János 1870-es évekig.
Noszoly, N.-Devecser és Czege papjai szolgáltak be. 1890 óta a noszolyi körlelkészséghez tartozik.
1869-ben 78 ev. ref. lélekből 37 férfi, (10 magyar család).
1887-ben fekvősége 3 hold 208 öl szántó, egy hold 18 öl szőlő, 3 1/2 h. erdő. A levita használ 9 h. 456 öl szántót, 1 h. 15 öl kaszálót, 652 öl szőlőt.
Gör. kath. egyházközség temploma fából épült, a szent őrangyalok tiszteletére van szentelve. Anyakönyve 1824 óta. Papjai: Orosz Sándor, Puskás János, Moldován Tivadar s a jelenlegi Rusz László.
Felekezeti iskolája 1820 körül keletkezett. 1852-ben szerveztetett újra, 1856–57-ben csinos épületet emeltek.
Éghajlata gyümölcsnek, gabonának kedvező, egészséges, széltől mentes, járvány s jég ritkán fordul elő.
1721-beli hivatalos összeírás szerint adó alatt van: ökör 24, tehén 19, tulok, borjú 4, ló 5, 105 juh, 5 méhkas, sertés 19. Termő szántója 112, terméketlen 81 köböl férőü. Elvetettek ez évben 28 köb. őszi, 13 köb. tavaszi gabonát s termett 305 kal. búza, rozs, 80 kal. árpa, zab és 25 kal. kender, elvetettek két véka törökbúzát, rétje 72 szekérnyi, 50 kapásra való szőlőjében 213 veder bor termett, adóssága 41 frt.
Határa két fordulóra osztva, egy része, mely keletre fekszik, fekete s elég termékeny, az északnak fekvő termékenyebb, a trágyázatlan részt kétszer szokták megszántani s 6 ökörrel szántható. A déli részében az őszi gabona tisztán terem, szénája alkalmas, épületre és tűzre való fáserdeje nincs; a hadi út terheitől gyakran sokat szenved, őrölni a szomszédos községbe, de leginkább egy mértföldre Szamosujvárra mennek, a mely egyszersmind a piacza is.
5521837-ben határa nagy, legelője sok, halastava, erdeje kevés, szántója lapályos, bora jó,
Jelenleg határa fekete-sárga agyag, homokos, kevésbbé termő. Terményei: búza, rozs, árpa, zab s leginkább törökbúza. Allatai: szarvasmarha, juh, sertés. Gyümölcse: alma, körtve, szilva, baraczk, dió és szőlő.
Ivó és itatásra való forrásai jók, különösen a Berta, Spájalista, Forrásoknál és a „Mohalyi hídnál” levők a nevezetesebbek.
Határhelyek: 1510-ben Fogottföld, földrész; Zarkasaj, völgy a Hodostó mellett; Kardosaj, völgy; Derékszénafű, kaszáló; Devecseraj, völgy; a Naghbarazdafely; Kemő, völgy; Devecseri ösvény, út.
1622-ben Végláb (szántó), Nyires (szántó), Pap ropoja (rét), Alsó, felső forduló vagy láb, Nagy erdő, Unomhegy, szőlő.
1754-ben Noszoly felé forduló: Malom oldal, Padszil, Szénafű, Temető, Falu erdeje, Farkas útja, Mohaj felé forduló; szőlők: Unomhegy.
1811-ben Felső, alsó forduló, Padszél, Tóoldal, Szőlőmegett, Erdő vége, Unomhegy.
1898-ban Kaszte Cserasuluj, Venyigés, Spinácz, Fácza, Fonácz, Kis erdő, Pevalea és Kaszté Neszoluluj, dűlők.
Lakossága 1700-ban van 17 jobbágy és 3 szegény lakosa s az egész községben 12 lakóház.
1721-beli hivatalos összeírás szerint van 3 jobbágy, 7 zsellér, 3 vándorló, 5 udvari szolga lakosa, kik a kóborlók kivételével 13 házastelken laknak, el van pusztulva 8 házastelek.
1750-beli összeírás szerint van 5 jobbágy, 8 zsellér, 3 kóborló, 4 udvari cseléd s összesen 20 családfő lakosa, kik 17 házastelken laknak, el van pusztulva 8 ház.
1766-ban 44 férfi és 40 ev. ref. lakosa van.
1837-ben 277 lakos, házak száma 50.
1854-ben a lelkek száma 409.
1857-ben 475 lakosból 4 róm. kath., 387 gör. kath., 69 ev. ref., 15 zsidó, házak száma 82.
5531886-ban lakossága 470, ebből 392 gör. kath., 68 ev. ref. és 10 zsidó.
1891-ben 542 lakosból 2 róm. kath., 455 gör. kath., egy gör. kel., 69 ev. ref. és 15 izraelita.
Adója 1750-ben 106 frt. 1898-ban összes adója 1309 frt 16 kr.
Nevének változatai: 1638-ban Groppa. 1650-ben Gropa. 1831-ben Groppa, németül Grappendorf, oláhul Grápá a neve.
E község nevét az oláh „grápá,” „gropa” szótól vette, mely nyelvünkön árkos, szakadásos hegyet jelent.
A Lápos-folyó jobbpartján húzódó hegység aljában, ettől északra szétszórtan fekvő község, mely felett északról a 716–811 m. magas haragosi hegyek emelkednek. Elzártan fekszik a magyarláposi járásban, Deéstől 50 kilométerre.
Hagyomány szerint e községet a haragosi Nekita család kezdette építeni, mely később Kővárvidék több községeiből új települőkkel szaporodott s ezek közül egy Rusz és Román nevű család, a kiknek utódai ma is lakják.
Groppa 1638-ban emlittetik először, mint Kővárhoz s annak kisbuni járásához tartozó falu.
1650-ben mint tisztán fiscalis birtok, Kővár tartozéka.
1651-ben csak egy család él rajta, a Vakka.
1719-ben a fiscus e birtokot a gr. Teleki családnak átengedte.
1809-ben birtokosa: gr. Teleki Sámuel, van 3 jtelke.
1820-ban birtokosa gr. Teleki Samu.
1863-ban gróf Teleki Samu úrbéri kárpótlásban részesült.
Jelenlegi nagyobb birtokosa gr. Teleki Samu, Nekita és Román családbeliek.
E terjedelmére nagy, népességére nézve kicsiny község lakosai románok. Földmivelők, baromtenyésztők. De foglalkoznak favágás- és faragással s mellékesen kádár mesterséget is folytatnak, ők a vidék 554ácsai. A torozás szokásos, mely alkalommal cserépedényeket osztogatnak. Főtáplálékukat a tengeri képezi.
Öltözetük házilag készült vászon, télen fehér harisnya és kurta guba, báránybőr föveg és posztókalap s bocskor; a nőké házilag készült alsó vászonruha, guba, bocskor, ünnepeken csizmát viselnek.
A házak s gazdasági épületek szétszórtan vannak építve rakófából, többnyire szalmafedéllel.
Gör. kath. egyháza Haragos leányegyházközsége. Temploma fából épült a község nyugati részében „Szent Demeter,” a község jelentése szerint Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltetett fel ezelőtt mintegy 100 évvel. Mindkét harangja 1878-ban készült Kolozsvárt, rajta az évszám s felirata mellett egy feszület s Mária fiával van bevésve.
Felekezeti iskolát és tanitót Haragossal közösen tartanak fenn, az iskola Groppán van.
Éghajlata egészséges, szeleket a felette kimagasló haragosi hegy fogja fel s a vihar és jég itt dühöng s határa ezáltal a jégtől meg van kímélve. Járvány emberemlékezet óta nem volt.
Határa délnek fekszik, terméketlen, rossz, csak nagyon jól trágyázott föld termi meg itt a tengerit, rozsot, búzát, árpát és zabot, paszulyt, pityókát, kendert és lent. Állatai: fehér szőrű szarvasmarha, juh, kecske és sertés. Gyümölcsfái: alma, körtve, szilva, cseresznye, som és dió.
Itatásra való vizét a Lápos s a haragosi határból eredő Valye Arinuluj szolgáltatja, mely szintén déli irányban folyva, a Láposba szakad. Épületköve nincs. Van 3 egy-egy kerekü és kövü malma, Rusz Elek, Nekita János és Román Endre tulajdona.
Határhelyek: 1715-ben Ilindiava, erdő; Koszta Arinuluj, erdő; Zavolye Kirligati; Fruntye pusziti; Valye Kirligati, patak; Peátra Groppelor, Groppicza.
Mai határhelyei mind oláhok.
Lakossága: 1651-ben fiaikkal együtt összesen 4 jobbágy lakosa van, kik 1 házban laknak.
1715-ben fiaikkal együtt 7 jobbágy lakossal, az egész faluban csak 1 lakóház van.
1720-ban fiaikkal együtt 10 jobbágy lakja s van benne 3 ház.
1770-ben fiaikkal együttesen 8 jobbágy lakossal, a faluban 4 ház van.
1886-ban 89 gör. kath. lakosa van.
Adója 1898-ban 186 frt 18 kr.