Nevének változatai: 1553-ban Munchel és Munchal. 1592-ben Munchial. 1594-ben Munchal. 1615-ben Munczel. 1618-ban Kiis-Muncsal. 1750-ben Muncsal. 1890-ben Kis-Havas.
Nevét az oláh munte, munčel szótól vette, mely kis hegyet jelent.
Kaczkó és Kápolna közt az állami úttól jobbra magas hegyen fekvő kis község. Deéstől 17·4 kilométernyire a nagy-ilondai járáshoz tartozik.
Csicsóvár tartozéka volt, s mint ilyen, először 1553-ban van megemlitve; vajdája Maxin János, kenéze István.
1591-ben Filep Gáspár s utódai birják így:
Anna Suba Lászlóné, Zsuzsánna Boros Lászlóné, Suba Mihály, Boros László 1677., Borbára (?) Rhédei Pálné, Suba Erzsébet, Szél Istvánné, Szél István, Rhédei József, Biró Kata, Mária Fábia Péterné, 1835, Rhédei Farkas, Teleki Anna, Rhédei Ádám gróf
1592-ben a Báthory Zsigmond fejedelem birtoka. Hercz és Opra családok emlittetnek.
1597-ben birtokosa Radák András.
1602-ben Mindszenti Benedek birja.
1607-ben birtokosa Radák András.
1615-ben a fejedelem birtokának iratik.
1618-ban Haller Zsigmond itteni birtoka után ez évbeli lustrára egy gyalogpuskást állit ki.
3601619-ben Kendy Krisztina e birtokról, melyet a fejedelem neki s férjének Haller Zsigmondnak adományozott, férje javára lemond.
1620-ban a fejedelem e birtokot Haller Zsigmondnak adományozza, de az iktatásnál egy Porumbria nevü ide tartozó puszta miatt, Blenkepolyáni Rácz Ádám ellentmondott.
1632-ben Haller György óvást tesz az ellen, hogy a fejedelem öcscsének Zsigmondnak e birtokát, valamint a Szakai Csiere (Csere)-vel, annak magvaszakadtával, noha az ő reá hagyta, elfoglalta.
1649-ben Radák András óvást tesz az ellen, hogy a fejedelem e birtokot Boros Jánosnak adományozza.
1650-ben Radák András e faluhoz birt jogáról lemond.
1650-ben birtokosa Boros János, kinek itt két jobbágyát hallgatják ki.
1658-ben Boros Jánosnak itt 3 adózó jobbágya volt.
1658-ban néh. Boros János fia Magyarvéggyantai Boros László.
1674 jan. 13-án Boros László nagymezői 5 jobbágyáért itt adott 3 jobbágyot cserébe az 1673 május 9-iki szerződés szerint Alvinczi Istvánnak. 1676-ban birtokosai Deési Alvinczi István és Boros László.
1677-ben nov. 2-án Boros László Deési Alvinczi Istvánnak és fia Andrásnak adja zálogba e birtokát Nagy-Mezővel s a rettegi udvarházával együtt, mely gr. Rhédei Ádámra szállt, kivéve egy itteni Greble András nevü jobbágyát.
1694-ben birtokosa Nagy Pál.
1696-ban Muncsel török hódoltság alatt lévő falu.
1700-ban tanuk vallják, hogy e birtok Boros János után fiára Lászlóra szállott, ki azt Retteghi Alvinczi Istvánnak vetette zálogba, (ki azt most is (?) birja).
1727 február 1-én gr. Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet gyermekei itteni részükön megosztoznak.
1753-ban br. Henter Dávid birja.
1756-ban decz. 31-én Bethlen Éva itteni részét Kereső Lászlónak adja 1200 frtért zálogba, a melyet 1776-ban Makrai Elek váltott ki.
1764-ben febr. 24-én Vay Juliánna br. Kemény Györgyné idevaló külsőségét elcseréli Makrai Elekkel oly formán, hogy Makrai váltsa ki 361Kissolymosi Kereső Lászlótól helyette Makrai adta Horgospataki részét, melyet Keményné tartozott kiváltani Rettegi Mihálytól.
1777-ben az Alvinczi utódoktól br. Bánffy Farkas perelte ki Nagymezővel s a rettegi udvarházzal, mint édes anyjának nagyatyjáról Boros Lászlótól őt illető részeket.
1781-ben tanuk vallják, hogy e birtokot gr. Bánffy Farkas anyjától, Boros leánytól, zálogba vette Makrai István fia Elek, az br. Bánffy Farkasnak visszaeresztette.
1786-ban birtokosa br. Bánffy Farkas; van 10 jobbágya, 4 zsellére.
1820-ban birtokosa gr. Rhédey Ádám, van 9 telke.
1866-ban nemesi jogú birtokosa gr. Mikó Imre (Kolozsvárról).
Kis-Havas (Muncsel) jelenlegi birtokosa (1898): Gr. Mikó Imre utóda gr. Pejachevic Árthur; 845 h. 639 öl.
Jobbágyszolgálmányok: 1552-ben a rendes szolgálmányokon kivül adtak Bank Pál szolgái számára egy bárányt 12 denár, 6 csirkét 12 denár, egy sajtot 6 denár, egy pint vajat 25 denár értékben. Rettegre a tisztnek vittek 4 köböl zabot egy frt 33 denár értékben.
1553-ban jobbágyai Szent-Mártonnapja felerészben 50, felerészben 25 denárt fizetnek adóban, Szent-Györgynapján pedig juhaikból 50-det adnak.
Kenézeik évente 1 ágypokróczot, 1 őzet, 1 karvalyt, 1 tehenet, 1 berbécset adnak.
Lakosai kezdet óta oláhok, mezei munkával foglalkoznak. Öltözetüket gyapjuból és kenderből házilag állitják elő. Házaik s gazdasági épületeik erdei rakófa, szalma- s kis részben zsendelyfedél alatt.
A gör. keleti felekezetnek temploma fából épült, Mihály és Gábor főangyalok tiszteletére van szentelve; harangjai 1795. évből valók, cyrill betüs felirattal.
Felekezeti iskolát és tanitót a szomszédos községekkel együtt tart 1870 óta, melynek fentartásában 1896. év óta az állam 179 frttal járul, tanitója Konczis Szilárd.
Éghajlata egészséges, járványtól s jégveréstől mentes.
1750-ben e hegyen fekvő falu határa hegyes és terméketlen.
Egyedüli keresetforrása a baromtenyésztés, a föld alig terem annyit még jó termés alkalmával is, mennyi táplálékukra szükséges, azért a 362gabonát vásárolják vagy barmokért cserélik. Szántója két fordulós, 4 ökörrel szántható, szerfelett soványok, de hegyes fekvésük miatt nem trágyázhatják. Egy köböl őszi búza 5 kalangyát, szemül másfél vékát ereszt, a tavaszi köble négy kalangyával, szemül 2 vékájával fizet. Erdeje bőven, legelője elegendő, kaszálója fordulónként. Mivelhető földje adó alatt 37 köböl férőü; elvetettek 21 köb. őszi, 15 köb. tavaszi gabonát, törökbúza-vetése 3 1/4 véka, szénarétje 14 szekérre való. Van 18 jármas ökre, lova, 17 tehén, 9 borju, tulok, 54 juh, 4 disznó és 18 méhköpű.
El van pusztulva 3 telek, melynek lakói a szomszéd megyébe költöztek s Bethlen Éva Makrai Elekné bir ebből 2 telket, egyet a község foglalt le.
1822-ben határa 3-ad osztályu; adó alatt van 79 köbölnyi szántó, 73 szekér szénarétje, 4 ökör, 4 tehén, 2 borju, 5 disznó.
Határa jelenleg, fekvését tekintve, eléggé termő, főbb termények: búza, zab, tengeri; állatai: magyar fajta szarvasmarha, juh és sertés; gyümölcse: sóvári és batul alma, beszterczei szilva és dió.
Határhelyek: 1864-ben Válya káluluj, Gyálu háguluj, Gyálu Pojenyilor, Valya Fericsetilor, Gyálu Rászuluj, Gyálu Oszojuluj, Pereu alákuluj.
1898-ban dülők: Lazurile, Gurbenyásza, Podurile, Kapu dambuluj és Doszu leuluj.
Lakossága: 1553-ban van benne 2 kapu 2 szegény lakossal.
1658-ban fiaikkal együtt 25 jobbágy, van benne 11 lakóház.
1703 körül van 2 zsellér és 4 jobbágytelke, melyen ugyanannyi lakó lakik; el van pusztulva 5 házastelek. Adó alatt van ökör 5, tehén 6, ló 2, juh 6.
1712-ben van 2 jobbágy, 3 zsellér, 2 kóborló lakosa 5 házastelken; van 80 köb. vetésre való szántója, 12 szekér szénarétje, 3 köb.
1750-ben van 5 jobbágy lakosa 3 1/2 telken 4 házban, 5 telkes nélküli zsellér 1, kinek háza sincs, együtt 7 telken 8 házban laknak.
1822-ben 8 gör. keleti családfő lakossal.
1857-ben van benne 18 lakóház, lelkek száma 147 gör. keleti.
3631891-ben lakossága 218.
Adója 1703 körül 11 frt, 2 1/4 köb. búza s ugyanannyi zab, egy szekér széna s egy vágómarha; 1748-ban 56 frt 2 kr.; 1749-ben 62 frt 53 kr.; 1755-ben 31 frt 59 kr.; 1775-ben 68 frt 52 kr.; 1822-ben 43 frt 43 kr.; 1898-ban az összes adója 556 frt 43 kr.