A Buzlay czímer.
93A Buzlay czímer.
Csergheő Géza úr «A valódi Buzlay czímer» feliratú czikkében – a «Turul» legutóbbi számában – két czímerrajzot mutat be s kimagyarázza, hogy ezek ábrázolják a «valódi» Buzlay czímert, s nem az, a melyet egy harminczhat pecsétes oklevélen a «Turul» 1887. évf. II. füzetében bemutattam.
Fel is hívott: határozzam meg ujabban, ki volt a sárkányrenddel kerített (s általam Buzlaynak tulajdonított) sasos czímer tulajdonosa.
Habent sua fata libelli… Az enyém a legközönségesebb sorsot választotta magának, hogy még a kritikusa sem olvassa el.
Abban a czikkemben elmondtam, hogy nemcsak azon 36 pecsétes oklevélen – melyen nevek nincsenek – fordul elő gergellaki Buzlay Mózesnek ugyan ez a czímere, hanem az Orsz. Levéltár más oklevelein is. Pl. 1513-ban egy «Nos Moises de Buzla magister curiae regiae maiestatis» kezdetű, – 1517-ben pedig egy «Nos Moyses Buzlay de Gergellaka» kezdetű, saját kezével aláírt oklevélen is.*
* Dl. 22431. és 22941. Alig szükséges megjegyeznem, hogy a czímer két betűje nem B. M., tehát nem is jelentheti Báthory Miklóst, hanem M. B., az az «Moyses Buzlay».
Ha már most nem a valódi Buzlay czímert – a középkorban ez úgy is hasztalan munka, – hanem a történelmi igazságot keressük, s a két úton gyűlt adatokat egybevetjük: két Buzlay czímert állapíthatunk meg. Ezek egyike (a sasos) a vagyonosabb, hírnevesebb gergellaki Buzlay családé, melynek legkiválóbb tagja: Mózes, kir. udvarmester s Tolnamegye főispánja is volt; a másik pedig (a griffes), a buzlai Buzlayaké, kik Abaujmegyében Enyiczkét bírták s kik közül pl. Miklós 1452-ben, László pedig 1471-ben e megyében az alispánságig felvitte.
Mindkét család azonban Sárosmegyéből való, a hol ma Eperjestől észak felé Gergellakát is, Buzlát is megtaláljuk, – nem meszsze egymáshoz.
A tanulság végül ez: Egymás tudását pótolgatnunk kell, mert a fő az igazság, s ennek kulcsa nem egy kézben van. De előbb való feladat mégis, – elolvasnunk egymás dolgozatait.
Dr. CSÁNKI DEZSŐ.
