A győrmegyei Sziklóssi Szabó Család története. Hiteles okmányokból összeállította Sziklóssi Szabó Lajos Péter Szilárd. Győr, 1895.
A győrmegyei Sziklóssi Szabó Család története. Hiteles okmányokból összeállította Sziklóssi Szabó Lajos Péter Szilárd. Győr, 1895.
E kis munka tiszteletreméltó családi kegyelet eredménye s mint a szerző az előszóban bevallja, a családi érzet emelésére van hivatva. A dolgozat szerzője csak a hagyomány szerint járt el, midőn összeszedte a szétszórt adatokat, mert mint épen ezek az adatok mutatják, a Sziklóssi Szabó család mindig nagy gondot fordított kiváltságainak nyilvántartására. Már 1637-ben megszerzi czímerújító nemes levelét, mivel a család törzsatyja, Péter kapitány 1594-ben Győrnek török kézre jutása alkalmával «elveszíté régi nemes levelét és irományait». Ez az első okleveles adat a család felől. A mit a korábbi időkből a családi történet szerzője földeríteni igyekszik, az a történelem kritikája előtt nehezen állja meg a helyét; így példáúl az, hogy a Fejér Codexében (IX/III. k., 606. l.) egy 1366-iki oklevélben megnevezett nemes Zabó Péter, Zabó Márton győri lakos és a győri káptalan ügyésze ( ! ) a család őse, nem egyéb puszta gyanításnál; az olyan állítás pedig, hogy a Sziklóssi előnév a családban mindig kedvelt Péter (Petrus = szikla) névből vette eredetét, teljességgel nem válik a kis füzet történeti értékének előnyére. Biztosabb talajon áll a szerző az 1637-iki czímerújításon inneni időszak történeténél, honnan kezdve hiteles okmányokkal kiséri a család történetének menetét, pontos genealogiai fejtegetéssel ismertetve az oldalágakat is nyolcz nemzedéken át. 1767-ben III. Péter Pozsony vármegye előtt igazolja dédapjától, I. Pétertől való leszármazását, s erről latin bizonyságlevelet is nyer. Sziklóssi Szabó II. István Győr vármegye előtt igazolta egyenes leszármazását s erről nyert magyar bizonyságlevelét 1820-ban Veszprémben, 1821-ben Komáromban hirdették ki. Mindezek az oklevelek közölve vannak a kis füzetben s ezeken kívül még igen sok egyéb okirat, melyek azonban csakis a család szűk körének érdeklődésére számíthatnak. Általán véve a Sziklóssi Szabó család előkelő társadalmi helyzete mellett sem vett nagyobb mértékben részt a hazai közéletben s így a jelen füzetben közölt adatok is leginkább a magyar családélet tanulmányozójának tehetnek nagyobb szolgálatot. A kis füzet eléggé gazdag ilyen adatokban. S kulturtörténetünk épületének fölemelésénél az ilyen apró tégladaraboknak is jó hasznát lehet venni. A Sziklóssi Szabó család megújított czímerének leirását az armális nyomán a következőkben adjuk: Katonai paizs égszínkék mezejében balra néző, kiterjesztett szárnyú, vörös nyelvét kiöltő egyfejű fekete sas, fején arany koronával, s bal lábában kivont pallost tart. Az arany koronával fedett sisak oromdíszét vörösmezű kar képezi, mely görbe kardot tart. Foszladék: balról kék és arany, jobbról vörös és ezüst. A füzetet genealogiai táblázat zárja be.
E – R
