43. Szerafin fia András. 1239–1240.
43. Szerafin fia András.
1239–1240.
1239–1240.
Szerafin fia András, ki első fellépésétől kezdve Béla trónörökös hive. 1224-ben a királyfi bárói sorában szerepel, a nélkül, hogy a tőle elfoglalt hivatalt ismernők. 1225-ben Bélának tálnokmestere. 1230-ban Borsodmegye főispánja, mely minőségben Béla parancsára többekkel együtt a borsodi várhoz tartozó birtokok viszonyainak megvizsgálásával van megbízva. 1231-től 1233-ig ujra Béla tálnokmestere. 1235-ben pedig II. Andrásnak utolsó erdélyi vajdája. Béla trónralépésével megkapja 1235-ben a pozsonymegyei föispánságot, mely minőségben 1239-ben még országbiró is lett. Utoljára mint országbiró és pozsonymegyei főispán 1240 deczember 20-ikán szerepel.*
Fejér, IV/II. k. 527. l.; Wenzel, II. k., 190. l., VII. k. 81., 107., 110., 398. ll. Az «Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen» I. k. 58. lapján és névmutatójában ez András országbirót «István fia»-nak mondja. Azok számára, kik e megjelölést esetleg felhasználják, legyen itt kiemelve, hogy ez csak felületességgel odavetett állitás és hogy természetesen «Stephani» helyett «Seraphini» olvasandó.
Birtokviszonyairól csak annyit tudunk, hogy 1240 deczember 20-ikán a vasmegyei Kenéz nevü helység ügyében «in predio nostro apud Sanctum Martinum» biráskodik, mely helység esetleg a Vasmegyében előforduló Szent-Márton nevüek egyikével azonos.
