I. Szügyi és Vásári Miklós életrajzához.
I. Szügyi és Vásári Miklós életrajzához.
Ezen érsekről a mai irodalom azt állitja, hogy először 1339-ben mint esztergomi nagypréposttal találkozunk vele s hogy atyja: Vásári Miklós erdélyi vajda volt. Mindkét állitásra nézve a következő helyreigazitást adjuk:
a) János pápa 1320 jul. 2-án kijelenti, hogy a magyar királynak kérelmére «Nicolao nato dilecti filii nobilis viri Nicolai Comitis Viceducis Transsilvani» nagyváradi kanonokságot és javadalmat adományoz.* Miután tudvalévő dolog, hogy a pápai kanczellária a magyar bánt és vajdát rendszerint «dux»-nak nevezi, kézzelfogható, hogy az itt emlitett «vicedux» nem más, mint erdélyi alvajda s így e helyen – mert a részletes bebizonyitást másutt adtam – röviden akarom konstatálni, hogy ezen alvajda azon Miklós nevü erdélyi alvajdával azonos, ki 1320 febr. 19-én és 28-án oklevéltárainkban előfordul* és kiben – mert a XIV. században 1320 előtt más Miklós alvajda nem szerepel, utána pedig egyetlen egy ily nevüt sem ismerünk – minden határozottsággal a későbbi érsek atyjára kell ráismernünk.
Theiner, Monum. Vatic. Hung. I. 469.
Teleki-okmánytár I. 38.; Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I. 343., 344.
b) 1331 jan. 5-én kijelenti ugyanazon pápa, hogy Csanád egri püspök követeinek: Miklós fia Miklós váradi klerikusnak és Cattarói Anzelm római szerzetesnek a püspöknek szánt palliumot átadta.* Tekintettel arra, hogy Vásári Miklósunk Telegdi Csanád anyai réven unokaöcscse volt, biztosra vehetjük, hogy 1331. évi követe vele azonos.
Theiner I. 533.
c) 1333. okt. 10-én kijelenti ugyanaz, hogy Nicolao Nicolay de Vasamrari nagyváradi kanonokságot ad, megengedvén neki, hogy az egri káptalanban kanonokságot, javadalmat, főesperességet és egyszerü mesterséget megtarthasson.* Hogy «Vasamrari» alatt az elferditett «Vásári» értendő, elég szembetünő.
Ugyanott 594.
d) Hogy e Miklós 1347 máj. 23-án nyitrai püspöknek ki lett nevezve, igaz,* valamint igaz az, hogy 1349 márcz. 26-án választott és megerősitett nyitrai és kijelölt zágrábi püspök volt;* igaz továbbá az is, hogy 1350 január 11-én a kalocsai érsekségről az esztergomira áthelyeztetett.* Annál feltünőbb most már a következő adat, melyre a külön kutatók figyelmét felhivjuk:
Theiner I. 743., 1347 jun. 8-án megkapja Tamás fia Márton a királyné káplánja, váczi kanonok azon egri kanonokságot, mely eddig Miklós választott nyitrai püspök kezén volt; ugyanazon évi november 9-én pedig Konrád fia: Esztergomi Miklós azon erdélyi kanonokságot, melyet szintén ezen püspök birt (Theiner I. 751.).
Supplic. ad Clementem VI. Ann. VII. pars. III. fol. 210. (Fraknói Vilmos püspök ur feljegyzése.)
Theiner I. 775.
Hildebrand páduai püspök és társai 1349 szept. 28-án elismerik, hogy Auvergnei Guido biboros és pápai követ részére Csanád esztergomi érsektől bizonyos pénzösszeget felvettek; ugyanazon évi deczember 10-én pedig az esztergomi érsekség üresedésben van.* Ebből tehát megczáfolhatatlanul kitünik, hogy Telegdi Csanád esztergomi érsek 1349 végén meghalt. Már most fentebbi adattal szemben, hogy Vásári Miklós csak 1350 január 11-én lett volna kinevezve Csanád utódjának, a következő adat az ebbeli chronologiai viszonyokra különös és meglepő fényt vet.
Anjoukori okmánytár V. 325., 344.
Gyelét fia Miklós nádor 1351 máj. 20-án 115egynehány abaujvármegyei birtokot Vadászi Lőkös fia Jánosnak odaitélvén, a pörre vonatkozó összefoglalásában a következőket emeli ki: Az ügy már 1347 jun. 4-én volt folyamatban és akkor kijelentette Vadászi László, hogy fiának, Lászlónak távollétében az ügyre vonatkozólag lényeges lépéseket nem tehet, miért is az ügy további tárgyalásának 1347 szept. 15-ére történendő elhalasztását kérte s megkapta. Elhalasztották azonban ujra 1348 jan. 8-ára s e napon kijelenti Vadászi László, hogy fia nélkül nem tárgyal, hogy utóbbi urával Miklós választott esztergomi érsekkel (archyelecto Strigoniensi) együtt a pápai székhelyre utazott és hogy fiának visszatéréseig ügyét elhalaszszák, a mi meg is történt.*
Zichy-okmánytár III. 1., 2.
Ha ezen okirati adat nem tévedés, akkor azt kellene belőle következtetnünk, hogy Miklósunkat még nagybátyja életében ennek utódjául választották.
e) Rokonságára vonatkozólag kiemelendő, hogy fivére Tamás 1358 május 5-én a főurak sorában szerepel.* 1378-ból pedig tudjuk, hogy néhai Miklós esztergomi érsek fivére Tamás azon urak közül van, kik a somogyvári apát és ennek somogyvári népei között a békét közvetitik.* Ezen Tamásról tudjuk, hogy jó katona volt, hogy Endre meggyilkoltatása után fivérével, a püspökkel együtt, Lajos királyt Olaszországba kisérte, hogy 1354-ben a szerbek elleni hadjáratban szerepelt és hogy Lajos király őt 1356-ban a velenczeiek ellen menesztett hadserege kapitányának kinevezte;* arról azonban, vajjon e Tamás országos hivatalt viselt-e, mindeddig nincs tudomásunk. Az alábbiak alapján azonban azt hiszem, hogy országnagy is volt.
Fejér IX. 2., 668.
Ugyanott IX. 5., 299.
Lásd Pór Antal «A négy Miklós» cz. jeles értekezését a «Századok» 1902. évfolyamában.
Találjuk t. i., hogy 1367 jul. 18-án bizonyos Tamás a tengermelléki bán; ugyanazonévi jan. 30-án pedig olvassuk, hogy Tamás a dalmát-horvát bán,* a mi kétségkivül helytelen, miután Katyisz nb. Szécsényi Kónya Miklós 1366-tól 1367 jul. 29-ig a dalmát-horvát bán.* Ezen Tamás családi hovatartozandóságát mindeddig nem ismerjük és van oly kutató is, ki őt Szécsényi Kónyával egynek veszi. Én azonban azt hiszem, hogy az erről szóló okiratok őt helyesen Tamásnak irják és hogy Vasvári Tamásnak fent jelzett kitünő pályája alapján e bánt Vásári Tamással azonosithatjuk.
Fejér IX., 4., 52., 53.
Fejér IX. 3., 639., IX. 4., 39. Történelmi-Tár 1898. évf. 364.
