IV. Sordi és Lipoveczi János családja.
IV. Sordi és Lipoveczi János családja.
Szügyi Miklós választott nyitrai és kijelölt zágrábi püspök a pápát 1349 márcz. 26-án arra kéri, hogy káplánjának Johanni Dominici de Surdis de Placentia egy zágrábi kanonokságot adományozzon. Van neki már a császmai káptalanban éneklő kanonoksága és javadalma és egy kanonoki javadalom a piacenzai Sz. Antal káptalannál. 1351 máj. 29-én mint császmai éneklő kanonok maga kéri a pápát, hogy a Vucsidoli Demeter halála következtében üresedésbe jött kalocsai kanonokságot, javadalmat és prépostságot neki adja. Van neki a fentebbieken kivül még az esztergomi káptalanban javadalomra előjegyezett kanonoksága, különben kész, hogy a császmai éneklő kanonokságról lemondjon.* Meg is kapta a kalocsai prépostságot. 1363 febr. 24-én olvassuk, hogy Ioannes de Surdis az egri nagyprépost,* de még ugyanezen évben megkapja a váczi püspökséget, melyet 1376-ban az esztergomi érsekséggel felvált és mint esztergomi érsek meghalt 1378-ban.*
Suppl. ad. Clem. VI. ann. VII. pars III. fol. 210 és ann. X. fol. 23. (Fraknói feljegyzése.)
Kollányi Ferencz ur szives közlése.
Teljesség okáért azonban még fel kell emlitenem, hogy XI. Gergely 1376 máj. 5-én azt irja, hogy János váczi püspököt a győri püspöki székre áthelyezte. (Theiner, Mon. Slav. I. 312.)
A család eredetéről Pór Antal a «De Surdis II. János esztergomi érsek» cz. dolgozatában (1907. 4-ik old.) számos adatot közöl, melynek értelmében «de Surdis» sem nem «Siket», sem nem helynévről való levezetés. A család állitólag Angolországból került volna Olaszországba és első őse Galvano de Surdis volt, kit a vizi kigyótól, melyet az olaszok Sordo-nak hivnak, neveztek 122el így, minthogy a vizi kigyót sisakdiszül viselte. Placentia pedig az olasz Piacenza. Részemről csakazt akarom hozzáfüzni, hogy Sordi nevü család még most is székel az olasz Casal Monferratón és hogy a család feje a «conte di Torcello, consignore di Coniolo, patr(icio) di Cremona e di Casale» nevet viseli.
1373 márcz. 10-én János váczi püspök az egész Szlavóniának helytartója.*
Tkalčić. Mon. civit. zagrab. I. 243.
Családjának nagyszámu tagjai szintén Magyarországban telepedtek le, hol az egyházfejedelem befolyása és hatalma révén részint királyi adományozás, részint szerencsés házassági összeköttetések utján nagy birtokokat szereztek; összefüggő nemzedékrendi lánczolatukat azonban nem adhatjuk.
Első nyomukra akadunk 1373 máj. 1-én, midőn Lajos király János váczi püspök, királyi tanácsos és kincstartónak a szlavóniai bánságban fekvő Lippovecz várát adományozza s az adományozásba a püspöknek következő rokonait beleveszi:
1. édes fivéreit Ráfáelt és Mihályt,
2. egy meg nem nevezett édes fivérének fiát: Jánost.*
Hazai okmánytár VII. 413.
E Ráfáelnak fia Miklós 1377 márcz. 13-án Buzád-Hahót nb. hahóti János leányának Annának a jegyese, kit Lajos király e napon atyjának zalamegyei birtokaiban, (Magyar-) Szerdahely, Dezics, Gutorfölde és Kisfaludban fiúsit. Néhai Lippoveczi Ráfáel fia Miklós neje Anna 1380 aug. 8-án a zalamegyei főispán közvetitésével bizonyos hahóti birtokrészeket kap vissza. 1398-ban pere van a Hahótiak ellen, kik fiuitását rossz szemmel nézték.* 1399 febr. 15-én átirja a császmai káptalan Ráfáel fia Miklós özvegye: Szerdahelyi Anna részére a hahóti monostor alapitására vonatkozó oklevelet.* Lipoveczi Miklós tehát – ugy látszik – fiutód hátrahagyása nélkül halt meg.
Zalamegyei okmánytár II. 145., 168., 280.
Fejér X. 2., 203–205.
Ráfáelnek – ha csak minden jel nem csal – Miklóson kivül még egy fia volt, kit egy okirat egyszer Mátyásnak nevez, a többi források csak horvátul Mutyin-nak neveznek. Zágráb és Kőrösmegye főispánja tanusitja 1411 ápr. 1-én, hogy azon peres ügy, melyet Szomszédvári Tót Miklós és Ráfáel fia Lipouchi Muchyn blinai Töttös László ellen folytatnak, utóbbinak távolléte miatt halasztatik. Lipowchi Muthym 1419 jan. 13-án királyi ember, 1438 nov. 8-án már csak Lippouchi Muchim özvegyéről, Gertrud asszonyról van szó.*
Blagay-okmánytár 239. Tkalčić, Mon. civ. Zagr. II. 164. Zichy-okmánytár VI. 97., 99., 185., 467.
János érsek fivéréről, Mihályról, a következőket tudjuk:
Az esztergomi káptalannak 1377 aug. 27-én kiállitott levele arról tanuskodik, hogy Almamelléki Leontin, baranyamegyei birtokos (a tapsonyi Antimfi-ak egyik oldalőse) és neje Anka a Kőrösmegyében fekvő Kretény és Bresztovcz, valamint a verőczemegyei Csernecz nevü birtokaikat leányuknak, Ilonának és ennek férjének, Domonkos fia Mihálynak, János esztergomi érsek unokaöcscsének adták.*
Történelmi Tár 1896. évf. 511.
1379 jun. 24-én megparancsolja Lajos király a somogyvári conventnek, hogy Mihály mesternek, néhai Lypolchi János esztergomi érsek rokonának Kőrösmegyében fekvő Bresztovcz, Kretén és Tapolcza, valamint a veröczemegyei Csernecz nevü birtokain határjárást tartson; meg is történt ugyanazon évi jul. 25-én. Utoljára 1382 jul. 10-én akadunk reá, midőn Lajos király «Surdisi» Mihály mesternek, néhai János esztergomi érsek rokonának kérésére a kőrösmegyei Bresztovcz számára évi vásárlási jogot engedélyez. 1384 jan. 1-én tanusitja Mária királynő, hogy «Surdisi» Mihály neje, Lanceus (= Leontius = Leontin) leánya Ilona, előtte megjelenvén, Kretén, Bresztovcz és Csernecz nevü birtokainak védelmét Garai Miklós nádorra bizta és ha örökös nélkül halna meg, akkor a nádornak hagyja.* Az özvegy azonban ujra ment férjhez. 1408 jun. 10-én a csanádi (? azt hiszem hogy a császmai) káptalan előtt megjelent Ilka asszony, tamasovczi Szász Mihály özvegye, Bekő fia: Szigeti Lanceus leánya és előadta, hogy Antim fia János őt néhai anyjának, Ankának, Szigeti Lanceus nejének hozmánya és hitbére iránt teljesen kielégitette.*
Ugyanott.
Németh Béla: Szigetvár története 25, hol azonban Lancretius helyett Leontius-nak kellene állnia. A tamasovczi Szász-család tagjait emliti Történelmi Tár 1896. évf. 513., 515., 520. és Zichy okmánytár VIII. 460.
123A család egy másik ága a kőrösmegyei Orbona-ban (ma Obrovnicza, Belovármegyében) telepedett le. Orbonát 1244-ben a Zalamegyében törzsökös Türje-nemzetség ivadéka, Dénes, a későbbi nádor és szlavóniai herczeg kapta adományul; miután egyenes fiutóda nem volt, e birtoka családjának egy másik ágára háramlott, mely az «Orbonai» nevet felvette. Orbonai Miklós leánya Margit férjhez ment «Surdisi» Ferencz fia Jakabhoz, János esztergomi érsek rokonához, mire Miklós és Jakab 1370-ben Orbonán osztozkodtak. Miklós fiutódot nem hgyván maga után, birtoka Margitra, kit még Lajos király fiusitott , szállt át. Férje Jakab felvette mint «Olasz Jakab» az «Orbonai» előnevet. Fiában, Lászlóban kihalt az egyenes fiága. Jakabnak két leánya megkapta 1422-ben a kőrösmegyei Berivoj-Szentivánt, mely később e leányok ivadékaira: a gerebeni Hermannfiak és szentléleki Kasztellánokra átszállt. Orbonát megkapta 1422-ben Maróti János macsói bán zálogul, 1424-ben pedig adományul is. 1475-ben átengedték a Marótiak gerebeni Hermannfi Lászlónak, ki arra örökösödési igényeket támasztott.*
Csánki, Kőrösmegye a XV. században 21. skk.
A család magyarországi vonatkozásairól szóljanak még a következő adatok:
a) 1373 márcz. 12-én találjuk, hogy Raphael de Surdis Jádra (=Zara) comese és vicarius generalis Dalmatie.
b) 1373 márcz. 31-én Galeatio de Surdis de Placentia a dalmácziai felebbezési törvényszék birája; Raphael de Surdis de Placentia pedig Jádra comese és vicarius Dalmatie et Croatie generalis.
c) 1375 aug. 14-én Raphael de Surdis de Placentia még mindig Jádra comese.*
Klaić Vjekoslav a «Rad jugoslov. akad.» 1900. évf. 151., 153. oldalain.
d) Zsigmond király 1414 febr. 28-án megerősiti Anguxolisi Péter piacenzai polgár számára IV. Károly császárnak két szabadalmi levelét, melyet János vicenzai püspöknek ezen Péter nagybátyjának, valamint ezen Péter anyai nagyatyjának: Antal fia de Surdis Lajosnak (Piacenzából) kiállitott. Ezen kivül megerősiti számára Bajor Lajos császárnak egy de Surdis Antal lovag számára kiállitott oklevelét.*
Altmann, Die Urkunden Kaiser Sigmunds. 961. sz.
DR. WERTNER MÓR.
