Sándor Imre: A kolozsvári Farkas utczai ref. templom régi sirkövei, Kolozsvár, 1913.
Sándor Imre: A kolozsvári Farkas utczai ref. templom régi sirkövei, Kolozsvár, 1913.
A magyar genealogiai szakirodalom jól ismert munkása külön lenyomatban is közzéteszi az Erdélyi Múzeum érem- és régiségtárának dolgozataiban megjelent munkáját, a Mátyás király épitette templomban az 1911-ik évben megkezdett restaurálás alkalmával előkerült sirkövekről. Ezek a következők: 1) 1471. 96Szamosfalvi Mikola Ferenczé és Jánosé, 2) 1499. Manino Peciti(?)é, 3) 1500 körül Szamosfalvi Gyerő Tamásé, 4) 1579. Seres János kolozsvári kőfaragómesteré, 5) 1595. Berkenyesi Máté fiáé, Istváné, 6) 1633. Ilona asszonyé (töredék), 7) XVV. sz. befejezetlen siremlék felirat nélkül, 8) XVII. századbeli másik töredék, a czimerkép nem vehető ki rajta, 9) XVII. sz. vége, Bek Kata és fia, Literatus Márton siremléke, 10) 1704. Csepreghy (Turkovics) Mihály tanár siremléke (1663 † 1704 ápr. 13.), 11) 1775. Pataki István kolozsvári főbiró sirköve.
A töredékektől eltekintve, a heraldikus igen becses anyagot lel a dolgozatban, főleg a czimerábrázolásra ezen egykoru emlékek érdekes tanulságokkal szolgálnak. Az emlékekhez Sándor Imre igen becses levéltári anyagot gyűjtött össze az illető családok és családtagok megismertetésére. A Seres Jánosra, Hunyadi János sirládájának állitólagos faragójára vonatkozó adatok a magyar művelődéstörténelem szempontjából is megfigyelést érdemelnek. Szivesen láttuk volna, ha a kérdést részletesebben kifejti, vajjon Veress Endrének vagy Varjú Elemérnek felfogását osztja-e? Érdekes azon megfigyelése, hogy a kolozsvári kőfaragók mesterjegyében minden esetben feltalálható a nyilhegy.
A dolgozatban felsorolt három középkori sirkő szintén figyelemre méltó.
A két Mikoláé Sándor nézete szerint eredetileg az óvári templomban állott, onnan került a mostani helyére. A koronából kinövő szarvasfej, a sisakon ugyanazon alak két-két szarvasagancs közé téve. Az utóbbiakat a közlő hibásan tartja esetleg a sirkő sarkába helyezett disznek, mert a fényképben csatolt másolaton is kivehető, hogy a sisakhoz tartoznak. A sisaktakarót puszta szalagfonatok alakjában ábrázolja az emlék. A sirkő feliratát nem tartom elfogadhatónak. Az alsó, keskenyebb helyen a közlő által odaképzelt szavak (az emlék itt teljesen megkopott felületü), nem férnek el. A fényképen látható betük gondos összerakása után a Sándor által közölt olvasást a következő módon vélem javitandónak: (3-ik sor).
annis • filii • CO • micola • alter. • de • somosfalu.
an • 1471.
an • 1471.
Az egész felirat megfejtés e szerint: Hic est sepuultura egregiorum Francisci Micola et Johannis filii condam Mikola alterius de Somosfalu anno 1471.
A második helyen közölt középkori siremlékre az a megjegyzésem, hogy a sirkő felirása következetlen, a név olvasása a fényképmásolaton és Sándor szerint az eredetiben is teljesen lehetetlen, azért nemcsak a Pecchi, hanem a Marino név olvasását is fentartással kell fogadnunk.
A Gyerő Tamásnak tulajdonitott sirkövet én mai alakjában hamisitásnak tartom. A közlő maga is elismer annyit, hogy a felirat és a czimerkép nem egy kéztől és nem ugyanazon időből való. Nemcsak a kivitelben való eltérés jellemző itt, hanem a felirat rendszertelensége, befejezetlensége és kezdetlegessége. A legnagyobb valószinüség szerint más volt a sirkőnek egykoru felirata, ezt levakartatták, és helyére igen műveletlen kézzel rávésették Gyerő uram nevét. A szöveget itt sem találom teljesen hűnek, az eredetiben GEREEV áll nem Gerev, de Zamosfalva, nem de Szamosfalva, a tulajdonneveknél a pontos közlést meg kell kivánnunk. Sándor szerint a negyedik sorban OS VT olvasható, pedig VT VT van, a me-os csak kiegészitendő. A megfejtésben olvassuk: ut orent diu pro animam suam. Egy kicsit jobban kellene a latin szöveg közlésében vigyázni. Ez lehet az oka annak is, hogy a 9. szám alatt Beck Kata és fia név alatt közli az emléket, holott a szöveg világosan elmondja, hogy a nő férjének, a fiu atyjának emelték a sirkövet.
B. Sz. L.
