III. Rubempré.
III. Rubempré.
Moreri Lajos (szül. 1643-ban a Provence-ban, † 1680-ban Paris-ban) 1673-ban kiadta a «Dictionnaire Historique» cz. müvét, mely 1718-ban öt, 1725-ben hat, 1740-ben nyolcz és 1759-ben tiz kötetben folytatódott; az 1740. évi kiadás állitólag a legjobb. E kiadás hetedik kötetének 225-ik oldalán a következőt találjuk:
«Rubempré, illusztris és régi család, mely néhány iró nyomán egyenes férfiágon törvényes eredetét a «földnélküli» melléknevü magyarországi Alexander (=Sándor) herczegtől, Béla király és ennek neje Estei Beatrix, az anconai s ferrárai őrgróf leányának fiától veszi. E királyfi elkisérte Szent Lajos franczia királyt több egyéb urral és herczeggel együttesen a Szentföld elfoglalására 1248-ban menesztett hadjáratban; részt vett 113Damiette és Massura ostromlásában, hol a Nilus folyó partján, mint első szaraczén területre lépett* és egyik előkelő vezért megölte.
«prit le premier terre sur les Sarazins au bord de la rivierre du Nil.» – hogy «elsőnek ugrott ki a hajóból», a mint ezt a Turul-dolgozat mondja, arról az eredeti mitsem tud.
E magatartása és rátermettségeért megkapta a «Rubempré»-nevet; czimerében Magyarország jelvényét viselte, melyhez az emlitett érdemeiért még a Rubempré-ét is hozzáfüzhette; e czimert összes utódai is használták és ennek megerősitését akkor kapta, midőn Valenciennes-t védelmezte, melyet Bouchaine-i Hugó és Anjou grófjával együttesen Vilmos hollandiai gróf és római császár ellen Margit flandriai és hennegaui grófnő számára megmentett.»
Ezen ecsetelésben némi valódiság valami költészettel van összekeverve. Mielőtt azonban ennek elemzésébe belebocsátkoznánk, azonnal ki kell emelnünk, hogy az 1270-ben elhalt IV. Béla király atyaságáról szó sem lehet és hogy Estei Beatrix nem az ő, hanem atyjának II. Andrásnak († 1235) a neje volt, kitől a «Posthumus» István († 1271) nevü egyetlen gyermek született. Az egész nem más, mint valamely későbbi iró könnyelmü kisérletezése, hogy a királyfi számára egy az Árpádháztól leszármaztatandó és némileg elfogadható atyát szerezzen.
a) Mindazon esetekben, melyekben a megvásárolható családfagyártók, családtörténeteti irók és az ősök vállain ragyogni akaró utódok ősatyjuk eredetét és személyiségét ki akarták ékesiteni, már minden kezdettől fogva arra törekedtek, hogy hősük nevének valamely jelző, de mindenesetre kitüntető epithetont adjanak. Jelen esetünkben Alexander királyfi a «sans terre», azaz «a földnélküli» jelzőt kapja; ezzel azonban korántsem akarták azt kifejezni, hogy szükebb (franczia) hazájában földbirtoka nem volt, hanem azt akarták ezzel jelezni, hogy minden királyi eredete mellett sem a magyar koronára, sem valamely hübérre vagy ottani birtokra nincsenek jogos igényei s hogy ugyszólva mint az uralkodó család kebléből számüzetett és elhanyagolt ágból származó ember, ki külföldi talajon csak a herczegi czimet viselve, tulajdonképen külföldi uralkodónak az alattvalója. Az 1216-ban elhalt János angol királyt, mert atyjától külön földet nem kapott, jó ideig «földnélküli János»-nak is hivták.* Az emberünknek adott epitheton tehát nem igen ornans; ezt egy későbbkori hizelgő vagy hamisitó fel nem találta volna; ennek kellett magát mint annak idején igaz és a kortársaktól az utókorra átszállt tény és mint az ősatyja mellékneve a családban átörökölnie.
A szicziliai–nápolyi Anjou-házból származó Károly calabriai herczeg († 1328), Róbert király fia helylyel-közzel, mint Carolus Senzaterraeus szerepel, a mi szintén annyi mint «földnélküli». Hogy miért neveztéik annak, nem tudom.
b) Hogy IX. Lajosnak 1248. évi keresztes hadjáratában részt vett, ez oly gyanutlan és feltétlen megtámadhatatlan ténynek tekintendő dolog, hogy részletes indokolása teljesen felesleges; miért nem vehetett volna részt benne? hisz kortársa s nemzetségbeli rokona, az előttünk már ismeretes «Velenczei» András is volt a résztvevők egyike. Történeti tény továbbá, hogy a francziák 1249 jun. 5-én apró jármüveken a Nilus partjaihoz közeledtek, az ellenség nyilai s egyéb lövegei daczára kikötöttek, az ellenségeket hosszu ellentállás után szétkergették és a folyó partján táborukat felütötték, mire rövid idő mulva Damiettebe vonultak. 1250 febr. kezdetén bevették Massurát. Alexandernek flandriai területen végzett fenti hadi müveleteinek is megvan történeti hátterük. Margit Flandria grófnője folytonos viszálykodásokban élt Avesnes-i Burkarddal nemzett fiaival. Ezek egyike, Avesnesi János, kinek neje Hollandi Vilmos német király, nővére volt, utóbbitól segitséget kapott, mig Margit pártján többiek között több franczia gróf is volt. Margit Anjoui Károly franczia királyfit kinálta meg Hennegau-val; az ebből keletkezett hadjáratok folyamában 1252 körül Valenciennes* elfoglalására került a sor. Bouchain-i Hugo sem koholt személyiség. Bouchain a Valenciennesi kerület hasonnevü járásában fekszik. Valenciennes elfoglalása s az ezen czél elérésére inditott hadjáratban való részvétel oly egyszerü s egy ünneplendő ős fényes haditetteinek kiékesitésére annyira nem alkalmas dolgok, hogy azokat nem szabad Alexanderre nem alkalmazható 114hozzátételeknek vagy koholmányoknak tekintenünk; szól e mellett még azon körülmény is, hogy Valenciennes bevétele nem csak Alexander, hanem Anjoui Károly és Bouchain-i Hugo érdemének is vétetik.
Ma a Nordmegye hasonnevü kerületében és járásában.
c) Másként áll mindez a Rubempré-névre nézve. A többször idézett Turul-értekezésben olvassuk (az 50-ik oldalon): «elsőnek ugrott ki a hajóból és többeket levágott a muzulmánok közül, ugy, hogy köröskörül véres lett a föld, innen kapta aztán a Rubemprérie (vörös rét) nevet». Minderről Moreri-nek fent közölt szóhiven fordit ott eredetijében egy szót sem találunk; ez a névnek kierőszakolt nyelvészeti magyarázata, mely azonban az eredetiben nem mint, Rubemprérie (vagy vörös rét), hanem mint Rubempré szerepel. Valamint az ember életében gyakran történik, hogy egy hosszu éveken keresztül huzódó talányt egy pillanatnyi benyomás suggestiója alatt megoldunk és a mint Schiller oly találóan mondja, hogy azt, a mit az eszes ember gyakran nem lát, azt az egyszerüségében a gyermeki lélek felismeri: ugy jártam én is. Én már hosszu éveken át kerestem a Rubempré-család és az Árpádok közötti kapcsot és szintén azon véleményen voltam, hogy a család neve Alexandertól véghezvitt valamely haditettre volna visszavezetendő. Hogy a névből nem szabad önkényileg «vörös rétet» illetve Rubempérie-t gyártani, azt legkevésbbé sem vontam kétségbe. A «rub» törzsszótagnak van ugyan a franczia nyelvben némi vonatkozása a vörösre, de az utóbbinak megjelölésére csak a «rouge» használatos, a mint ezt a franczia Rougé, Rougeac, Rougegoutte, Rougemont, Rougemontiers, Rouge-Perriers, (les) Rouge-Eaux, nevü helységnevekben találjuk; a «vörös rét» e szerint rouge prairie volna, de ily nevü földrajzi tárgy nem létezik. Akkor eszembe jutott, hogy a család nevét nem kell éppen feltétlenül Alexander valamely haditettére visszavezetni s hogy ez valamely földrajzi tárgynak a neve is lehet. Feltevésem helyes volt. Rubempré a franczia Sommemegye amiensi kerületéhez tartozó Villers-Bocage nevü járásban fekvő község. A «vörös rét» (Rubemprérie) tehát az ősatya multjának kiékesitésére szolgált és csak később Alexander életirásaiba belekerült interpolatio. A Rubempré-névnek a genealogiai összes függésre való vonatkozásáról majd alább lesz szó.
d) A Rubempré-család ősi czimere: ezüstben három vörös ikerpólya.*
Ikerpólyának (a franczia jumelles) két keskeny párhuzamos pályát nevezünk. A pólyaköz a pólyákkal egyenlő szélességü s az egész nem szélesebb mint a rendes pólya vagy a mező magasságának két hetede. A kasseli országos könyvtárban a következő czimü kézirat őriztetik: «Ordonances de Pordre de chevalerie de la Toison d'or, fondé par Philippe duc de Bourgogne etc. 1429 avec les noms et blasons des chevaliers. Cod. membran.» 186-ik oldalán találjuk: «Messire Jehan de Rubempre seigneur de Vieure» (egy Vieure van a mai Alliermegye moulins-i kerületéhez tartozó Bourbon l'Archambauld nevű járásban). A codex a 15-ik századból való; a Rubempré-czimer dr. Lohmeyer Eduard igazgató ur szives közlése szerint a következő: A keret alsó fele közepén levő pajzs 3x2 vizszintes pólyával; a pajzs közepén egy négy mezőre osztott kisebb pajzs, melynek egyes czimerképei, nem igen felismerhetők. A nagy pajzs felett sisak; e felett rézsutosan balfelé hajolva egy korona. E János, Biévre ura (a belga Namur tartomány Dinaut kerületéhez tartozó Gédinne járásban) meghalt 1477-ben.
A férfiágban kihalt herczeg Rubempré-család okirati anyaga tudtommal nincsen közzétéve; de miután jelen értekezés czéljainak nagyon megfelel, hogy a család történetét genealogiai körvonalaiban rajzoljuk, idecsatolom Morerinek amugy is csak szükreszabott és egy kézirati forráson alapuló adatait.
Alexander nejeként szerepel Brienne-i Izabella, Haveluy urnője, Briennei Éberhard (=Everard=Erard), Rameru urának leánya;* de azonnal meg kell jegyeznem, hogy némelyek szerint Brienne-Ramerui Éberhard leánya Izabella 1262-ben Grandpréi* Henriknek a neje, a miből arra lehet következtetni, hogy kétszer ment férjhez. Ha tényleg Alexandernek a neje volt, akkor családjának gyors emelkedése s előkelősége meg van magyarázva. Briennei II. Valternek, (1152 kör.) a Champagne tálnokmesterének két fia volt; Éberhard, ki a Chatelet-i ágát és (II.) András, ki a ramerui ágat alapitotta. Éberhard fia (II.) János (szül. 1149-ben) 1208-ban Jeruzsálem királya, 1229-ben Konstantinápoly császára, meghalt 1151237-ben. Ramerui András Éberhard nevü fiut hagyott maga után, tehát János császár unokafivérét, ki a champagnei trónra igényeket támasztott; ennek a leánya lett Alexander neje. E felette előkelő rokonsági viszonynak az volt az elmaradhatatlan következménye, hogy családja már korán felvirágzott, valamint Rameru birtoka annak lehetett az oka, hogy a család későbbi tagjainak élete s pályája többnyire a flandriai-burgundi vidéken zajlódott le.
Brienne a ,Champagneban a mai Aubemegye területén feküdt. Haveluy a Nordmegye Valenciennesi kerületéhez tartozó Bouchain-i járásban van. Rameru (ma Ramerupt) az Aubemegye Arcit-sur-Aube nevü kerületéhez tartozó hasonnevű járásban fekszik.
Grandpré az Ardennesmegye Vouziers kerületében fekvő grandpréi járásban, tehát szintén a régi Champagneban van.
Alexander fia I. Balduin* egy ősi birtokához közeli családból vette feleségét: Picquagny-i Máriát, az amiensi védnök és a Moléansi* vidame asszony leányát. Fia II. Balduin nőül vette Grandpréi Jolánt, Grandpréi Henrik és Luxemburgi Izabella leányát. Mindkettőnek fia Antal, kinek Coucy Mária Anna a neje. Atyja az 1344-ben elhalt Coucy Enguerrand, anyja az 1349 szept. 28-án elhunyt Katalin, Lipót osztrák herczeg leánya. Mindkettőnek a fia I. János, ki Halluini* Jankát nőül vette. E házasságból származik I. Róbert, Rubempré ura s bárója s Autie ura, kinek Rivery*-Colle a neje. Gyermekei: I. Károly és II. Antal. I. Károlynak a neje Mailly-i Francziska, Ádrián, Conti* urának a leánya, kitől azonban csak egy Janka nevü leánya volt. Ennek első férje Cręvecoueuri Ferencz, ki 22 éves korában meghalt. Második férje Bourbon-Vendomei János kir. herczegnek († 1454) természetes fia: Vendomei Jakab, Bonneval és Ligny ura († 1524 okt. 1-én); az egybekelés napja 1505 decz. 7. Az e házasságból származó fiatalabb fiu András felvette a «Rubempré ura»-czimet, de fiága már 1568-ban Lajos nevü fiával halt ki.
Már e személynév bizonyitja a család flandriai vonatkozásait.
Az Eure et Loiremegyei chateauduni kerületben és járásban.
Halluin (azelőtt Hallewin) a Nordmegye lillei kerületéhez tartozó Tourcoing nevü járásban fekszik.
Riverie a Rhônemegye lyoni kerületéhez tartozó Mornant nevü járásban fekszik.
A Sommemegye amiensi kerületéhez tartozó hasonnevü járásban.
II. Antal Fülöp burgundi herczeg főkamarása, kiváló hadfi s az aranygyapjas-rend első lovagjainak egyike volt; meg is halt e Fülöp szolgálatában. Neje Croy Jakobea, Biévres urnője, Croy és Rentyi János († 1415) és Craoni Margit leánya. Fiuk II. János, ki, miután a legmagasb méltóságokat és hivatalokat elérte, Burgundi merész Fülöp oldalán az 1477-ben vivott Nancy-i csatában elesett. Két neje volt:* a) Bousies Colle, ki a Vertain-névet is viselte, Aubigny Etrées, Malmaison, Beauverger és Bussi- urnője egy a Hennegau-i s Namuri grófokkal sógorsági viszonyban állt család ivadéka, b) Bernieuillesi* Katalin, kitől csak Francziska nevü leánya volt, ki VI. Crecqui Jánossal, Canaples és Pontdormy urával egybekelt és 1478-ban még élt. Jánosnak első házasságából való fia II. Károly volt, kit I. Miksa császár kamarásává és az aranygyapjas rend lovagjává tett; Hennegau kormányzója is volt. Neje Anna, Montenac viczegrófnője, Warfusé urnője s Réves bárónője volt.* E házasságból származott III. Károly, ki anyjának összes birtokait örökölte s Jankát, Vertain, Gozelliers, Felluy és Tubize* örökösével egybekelt. Fia Adrián meghalt 1558-ban a Gravelines-i csatában. Neje Croy Claudine, Croy-Roeuxi Ádrián († 1533) leánya. Fia III. János, a Németország ellen meginditott hadseregek ezredese, nőül vette Hamal-i Máriát, Fontaines bárónőjét, mely házasságból IV. Károly, Montenac vicomteja származott, ki Orlay-i Francziskát, Escossiner, Vénisy, la Follie s Rameric* urnőjét feleségül vette. II. János második fia III. Antal, Vertain grófja, királyi vadászmester, ezredes stb. nőül vette Averoult-i Máriát, András, Helfaut urának, Máltrayant grófjának, la Mastine bárójának, Montenar 116és Bilques vicomtejának* leányát. Fiuk Fülöpp többi között Vertignoeul grófja, a spanyol Flandria főkapitánya s az aranygyapjas rend lovagja volt. Első neje: Croy Janka (Eustach leánya); másodika; Récourt-i* Jakobaea, mely utóbbi házasságból Károly Fülöpp, lovasezredes és királyi vadászmester származott. Ennek fia Fülöp Antal, ki a herczeg Rubempréi és Everbergh* czimet viselte, királyi vadászmester és vértesezredes volt. Neje Timple Mária Anna Scholastica, a hennegaui Autreppe, Moulart és St. Empire grófnője. E házasságból származott Lujza Brigitta, kinek első férje Salmi Frigyes Károly rajnai gróf 1696-ban meghalt; másodika Mérode Fülöpp Ferencz, Montfort grófja. Miután Fülöp Antallal a család férfiága kihalt, a Rubempré herczegi czim leányának második férjére, tehát a Mérode-családra szállt át. Ezen örökös leány gyermekei Miksa Lipót és Szabina Klára.
Bousies a Nordmegye avesnesi kerületéhez tartozó Landresies nevü járásában van; Vertain ugyanazon megye cambrai-i kerületéhez tartozó Solesmes-i járásban; Aubigny az Aisnemegye laoni kerületében fekvő Craonne nevü járásban. E(s)trées az Aisnemegye St. Quentini kerületéhez tartozó le Catelet nevü járásban; Malmaison az Aisne-megye laoni kerületéhez tartozó Neufchatel nevü járásban. Bussy nevű helység pedig több volt.
A Pas-de-Calaismegye montreuili kerületéhez tartozó Etaples nevü járásban.
Réves a belga Hennegau-tartomány charleroi-i kerületéhez tartozó Seneffe nevü járásban van; Warfusé-Abancourt a Sommemegye Amiensi kerületéhez tartozó Corbie nevü járásban.
Feluy a hennegaui charleroi-i kerületéhez tartozó Seneffei járásban van; Tubize Brabantban (illetve Belgiumban) a Nivelles nevü kerületben és járásban van.
Ecuassanes (van két ilynevü helység) a Hennegau nevü belga tartomány Mons-i kerületéhez tartozó Soignies nevü járásban van. Venisy a Yonnemegye joigny-i kerületéhez tartozó Brienon nevü járásban.
Az Averoult vagy d'Avroult de Helfaut-család az előkelőkhez tartozott. Helfaut-Balques a Pas-de-Calaismegye Sz. Omeri kerületében és járásában fekszik.
A Récourt de Lens et de Licques-család Hennegauban birtokolt. Lens a Mons nevü ottani kerületben és járásban fekszik.
Brabantban, a Löwen-i kerületben és járásban.
Magától értetik, hogy Moreri nemzedékrendje nem teljes, miután ő csak a majorátusi vonalon való egyenes leszármazást vette figyelembe s mi oly személyeket is ismerünk, kiket e családfán elhelyezni nem tudunk.
1374-ben I. Lajos magyar király egyik leányát V. Károly franczia királynak fiával, Lajossal akarták eljegyezni. Az erre vonatkozó okiratot* hitelesitő körjegyzők között «Rebompréi János, Authonvillei származásu, az Amiensi egyházmegye clericusa, apostoli és császári hatalomból kinevezett jegyző» is szerepel. Ezzel azonban ne legyen mondva, hogy ő az akkor már igen gazdag és tekintélyes dynasztacsalád tagja volt. II. Jánosról († 1477) mondja Moreri, hogy fivérével együttesen a Luxemburgban összpontositott csapatok parancsnoka volt, kikkel az ellenségeket az országból kiüzte. Egy Reubenpréi Jakobaea Ongniesi Károly, Estrées urának volt a neje.
Anjoukori diplomat. emlékek III. 85.
Az eddigiekből a következők tünnek ki:
Azon körülményből, hogy úgy a Rubempré-, mint a Croy- és Crouy-Chanel-család ősei kezdettől fogva Francziaországban lépnek fel, – hogy mindketten a Picardiában, különösen pedig a mai Sommemegyében és ugyanazon Amiensi kerületben jutnak birtokhoz, – hogy mindketten részt vesznek IX. Lajos keresztes hadjáratában, – hogy a Croyak és Rubempréek élete később legnagyobb részben Burgund, Flandria s Brabantban zajlik le és hogy mind e három család czimerében a magyar pólyákat viseli: arra a meggyőződésre kell jönnünk, hogy mindezen érintőpontok nem holmi hasonló vagy egynemü körülmények véletlen találkozásának eredményei, hanem hogy a Croy- s Rubempré-családokat egy genealogiai kapocs összefüzte, – hogy mindketten egy- és ugyanazon ősatyától származtak és hogy e közös ős a kettejükhöz igen közelálló nemzedékfokban keresendő.
Már most az a kérdés, hogy ki volt e közös ősatya?
