Id. báró DANIEL GÁBOR 1824–1915.
Id. báró DANIEL GÁBOR
1824–1915.
1824–1915.
45A mult év tavaszán tartott üléséből nagy örömmel üdvözölte igazgató-választmányunk Társaságunk nevében báró Daniel Gábort 90. születésnapja alkalmából, s alig egy évre rá, már koporsója mellett álltunk, hogy örökre elbucsuzzunk tőle. Olyan kort ért meg, a mely keveseknek jut osztályrészül, de elvesztése mégis korai Társaságunkra nézve, a mely iránt oly meleg ragaszkodással és érdeklődéssel viseltetett.
1824 április 21-én született Árkoson, Háromszék vármegyében, tanulmányait Kolozsvárt és Marosvásárhelyt végezte s ezek befejezése után Nyugaton nagyobb utazást tett. 1844-ben hazakerülvén, a kir. táblánál kezdte meg müködését, majd Udvarhelyszék és Küküllőmegye táblabirája és jegyzője lett. Innen Bécsbe került az erdélyi udvari kanczelláriához s a szabadságharcz kitöréséig itt dolgozott. Apja időközben elhalván, haza jött a gazdaság vezetésére s csak 1861-ben találkozunk vele ismét a közpályán, a mikor Udvarhelyszék ideiglenes főkirálybirája lett. E méltóságtól azonban csakhamar megvált; 1865-ben azonban ismét elfoglalta s 1875-ben főkirálybiróvá, majd 1876-ban Udvarhely vármegye főispánjává neveztetett ki s e méltóságot 1891-ig viselte, fáradhatatlanul buzgólkodván mindvégig megyéje javának előmozditásán. Az 1876-ban tartott árkosi zsinat az erdélyi unitárius egyház főgondnokává választotta s igy tagja lett a főrendiháznak is.
Számos kitüntetés jutalmazta kiváló érdemeit, köztük a bárói méltóság, a melyet 1912 februárjában nyert.
A történelem s a történetkutatás felé a családi levéltára forditotta figyelmét; ő maga irja egyik munkájában, hogy az ötvenes években, az abszolutizmus idején, a mikor a családi életen kivül «csekély elszóródása volt», kezdett a családi iratok közt kutatni. A 60-as években erdélyi utjában felkereste őt is Thaly Kálmán, a ki buzditotta kutatásai folytatására s a gazdag családi levéltárból «Történelmi Kalászok» (1603–1711) czimen értékes kötetet állitott össze, a melyet Daniel Gábor 1862-ben adott ki. Családja történetével később is sokat foglalkozott 1894-ben «A Vargyasi Daniel-család a közpályán s a magánéletben» czimmel hatalmas okmánytárat adott ki, a melyet Vajda Emil szerkesztett; 1896-ban ő maga megirta «A V. Daniel-család eredete és tagjainak rövid életrajza» cz. munkáját, 1913-ban pedig Kelemen Lajos szerkesztésében egy ujabb kötetet adott ki: «Ujabb adattár a V. Daniel-család történetéhez.»
A történettudomány terén szerzett érdemei elismeréséül a Történelmi Társulat választmányi tagjává választotta meg s 1899 óta helyet foglalt Társaságunk igazgató-választmányában is.
Lelkes, buzgó tagunkat vesztettük el benne, emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni!
