Török-magyar oklevéltár 1533–1789. A konstantinápolyi levéltárakban gyüjtötte és magyarra forditotta néhai Karácson Imre. A m. ki…
92Török-magyar oklevéltár 1533–1789. A konstantinápolyi levéltárakban gyüjtötte és magyarra forditotta néhai Karácson Imre. A m. kir. miniszterelnökség megbizásából szerkesztették: Thallóczy Lajos, Krcsmárik János, Szekfü Gyula. Fraknói Vilmos alapjából kiadta a Szent-István Társulat tudományos és irod. osztálya. Budapest, Stephaneum nyomda r. t. 1914.
Ez a néhány száz darab irat hagyaték. Karácson Imre forditgatta le őket magyarra, ugy a mint a konstantinápolyi levéltárakban véletlenül reájuk bukkant. E kutatásnak nem lesz érdektelen történetét röviden érinteni. Mikor Thaly Kálmán és társai Rákóczi és a bujdosók hamvait hazahozták, szükségessé vált a vállalkozáshoz tudományos munka is. Kapóra jött egy szultáni iráde, a mely ennek kapcsán megengedte, hogy Rákóczira vonatkozólag a konstantinápolyi levéltárakban kutatás eszközöltessék. E kutatásra a magyar kormány Karácson Imrét küldte ki, a ki feladatát heroikus lelkesedéssel és fáradhatatlansággal végezte. Volt türelme napokon át könyékig vájni a százados porban a hideg és tartózkodásra alkalmatlan mecsetekben, csakhogy egy-egy jelentéktelen adattal gazdagitsa tudásunkat. Ha ilyenkor egynémely jelentékenyebbnek vélt adatot talált, mily boldog örömöt érzett ilyenkor.
A sors azonban nem volt kegyes hozzá. Kutatás közben egy rozsdás szög sebezte meg, mely vérmérgezéssé fajult és megölte.
Ezért hagyaték ez a kötet. Ezért nem kell rendszert keresnünk a kiadásban. Elégedjünk meg azzal, hogy minden darab összefüggésben van – még a legjelentéktelenebb is – Magyarország törökuralta földjével. Itt áll előttünk, ennyi van; olvassuk el és tegyük le csöndes fájdalommal, mint egy idegenben kettétört élet áldozatos ajándékát. A többit bizzuk a kutatóra, a ki mindig talál magának valami felhasználhatót, akármelyik oldalról akar is hozzáférkőzni a török uralom hosszú századaihoz.
